Gyógyászat, 1892 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 7. szám

ttarminczkettedik évfolyam. sz. Budapest, 1892. február i1f. A GYÓGYÁSZAT |\ Г% W É A YV I Ш ELŐFIZETÉSI DIJAK Melléklete a Honvédorvos J | ДJ | I I | Л/ Д | Я П | V | kéziratok és a lapot ér. előfizetett ára: Ш V 4 Б fl W в ■ в я ■ Ideklő egyéb tudósítások ГГ ala k IT ll/IT IHlllln 1 a szerkesztő-kiadóhoz • А Д Mi Шь. Mkt "Budapest Orvosnövendékek . Kigyó-utcza I. sz. felét fizetik. AZ ORVOSTUDOMÁNY intézendő. hazai és külföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye. Laptulajdonos : KOVÁCS JÓZSEF tanár. Szerkesztő-kiadó: SCHACHTER MIKSA Jr. Főmunkatárs: SZÉNÁSY SÁNDOR tr. A helybeli érzéstelenítésről, különösen a fogászatban. Nagy Emil tr. műtő és fogorvostól. Számtalan azon szer és eljárás, mit a helybeli érzéstelenítésre javaslatba hoztak, hogy azzal a nem teljesen veszélytelen és gyakran kellemetlen utóhatásoktól kisért altatást kisebb műtéteknél elkerülhetővé tegyék. Ajánlottak különféle titkos szereket. Arnold megkisértette kisebb daganatok kiirtásánál a jég és só keverékét, hogy lehűtés által érzéstelenítsen; ugyanezen czél elérésére szerkesztette dr. B. W. Richardson a porlasztót, melylyel sether és az általa feltalált methylchlorsether gyors elpárologtatása által hűtötte le a műtendő részeket, ennek használata a szájban az aether felhalmozódása miatt nehézkes. J. Snappe kísérleteket tett körülbelül tizenöt év előtt a villamossággal foghúzásoknál, mit javítva legújabban ismét alkalmazásba vettek, de ez sem érzéstelenít kellőképen. Pár év előtt a cocainban hittek egy olyan szer birtokába jutni, amely a kívánalmaknak teljesen megfelel; a későbbi tapasztalás azonban azt bizonyította, hogy olyan veszedelmes szerrel van dolgunk, melyből nem insiciálhatunk olyan nagy adagokat, hogy különösen foghúzásoknál biztosak lehessünk. Gyakran lépnek fel mérgezés tünetei Bleichsteiner szerint: tágult pupillák, szárazság a torokban, hányás-inger, hideg verejték, gyengült lassú pulsus, nagy fokú elgyengülés, soporosus állapot — collapsus. Helyes eljárásnál azonban ritkán, mondhatni csak különös egyéni érzékenységnél találkozunk nagyobb fokú kellemetlen tünetekkel. Alkalmazásánál lényeges nemcsak az adag mennyisége, de az oldat concentratiója is. Fontos az is, hogy hova injiciálunk, pl. foghúzásnál ne injiciáljunk, mint legtöbben ajánlják, közvetlenül a fog mellett soha, mert a gingiva fel nem emelhető és a folyadéknak nem lévén helye hova elterjedni, megtörténhetik az is, hogy a nagy nyomás mellett a tű által megsértett edényekbe direct befecskendezünk; ily veszedelmes helyek még a nyelv, a portio vaginalis és a glans. Ezen észrevétel helyességét bizonyítják egyes közlemények, melyekből láthatjuk, hogy az ezen helyekre történt befecskendések után léptek fel legtöbbször mérgezési tünetek. Határoz az is, hogy a befecskendezés után mennyi idő múlva kezdünk a műtéthez, azaz hogy a vérzéssel mennyi cocain távolodik el. Egy új szer az sethylchloryr, melyet a Gillard, P. Pomenet, Cartier-cég beforrasztott hajszálcsőben végződő, eprouvettából készült piciolákban hoz forgalomba. A hajszálcsövet a lereszelt helyen eltörjük s a folyadék, a nyíláson ha lefelé tartjuk, saját gőzének nyomása folytán vékony sugárban fecskend elég nagy erővel. A folyadék elpárolgása oly gyors, hogy azon helyet, hova fecskendeni engedjük, kristályokká fagyva gyorsan és erélyesen lehűti. Foghúzásnál csak úgy hat jól érzéstelenítőleg, ha direct a gingivára fecskendjük. Legutóbb felhozták ellene, hogy utólagosan két három napig tartó nagy fájdalom lép fel az alkalmazás helyén. Ez azonban csak a helytelen alkalmazás következménye, t. i. a phiolák között vannak olyanok, melyeknek hajszálcsöve nem elég szűk, ilyenek különösen a Merk által készített utánzatok, ezekből a nagy mennyiségben kitóduló folyadék fagyási sebet hoz létre. Ezt elkerülhetjük úgy, ha a hajszálcsövet végétől (hol az legvékonyabb) lefelé még pár helyen bereszeljük és apránként annyit törünk le, míg a kívánt sugarat megkaptuk — továbbá ne fecskendezzünk folyton egy helyre, hanem mozgassuk a sugarat folytonosan az érzéstelenítendő területen, így sokkal mélyebbre ható lesz az érzéstelenítés és nem fogunk fagyási sebet okozni. Van azonban az aethylchlorürnek mégis egy résztulajdonsága és pedig hogy a nagy hőelvonás által az első perczben elég élénk fájdalmat okoz, különösen pedig fájnak a hideg iránt érzékeny fogak. Most pedig áttérek e két szer együttes használatának leírására, mi által azoknak jó tulajdonságai lényegesen előtérbe lépnek. Foghúzásoknál a cocainból 2% oldatot használok és azt mindig frissen készítem, mert oldva hamar elromlik. Kis üvegcsövekben tartom a pontosan lemért 2 centgr. cocaint — és ezen mennyiséget kis hegyesfenekü pohárba öntöm, erre egy tele Pravaz-fecskendővel (1 gr.) párolt vizet teszek s az így nyert oldatból belátás szerint Ve—Ve fecskedőnyit (3—5 deci gr. folyadék) insiciálok a kihúzandó fog közelében az átmeneti redő gingivalis széle alá; egy perez eltelteután elkezdem a gingivát a fog környékén lethylchlorürrel fecskendeni, ami most már a capainiinjectio.