Gyógypedagógia, 1981 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1981 / 4. szám - KÖNYVISMERTETÉS - Wagner Pál: Dr. Szilágyi Vilmos: Mélylélektan és nevelés. Bp. Tankönyvkiadó. 1979
DR. SZILÁGYI VILMOS Mélylélektan és nevelés (Tankönyvkiadó, Budapest, 1979.Pszichológia — Nevelőknek.) Régi adósságot törleszt a Pszichológia — Nevelőknek sorozat Mélylélektan és nevelés című kötetével a Tankönyvkiadó. Dr. Szilágyi Vilmosnagy fába vágta fejszéjét, amikor a különféle, mélylélektan gyűjtőnév alatt szármon tartott lélektani irányzatok pedagógiai vonatkozásait próbálta leírni. Már itt leszögezhetjük, hogy vállalásának becsülettel eleget tett. Az iskolai nevelés (és általában a nevelés) kapcsolata a pszichológiával ima már természetes mindenki számára. Nem mondható el ugyanez a mélylélektan és irányzatai, valamint a pedagógia összefüggésében. Sajnálatos módon a mélylélektan és pedagógia elméleteinek alapos ismerete hiányában mégis számos mélylélektani szakkifejezés került át és nyert polgárjogot a pedagógiában. Kézenfekvő tehát a kérdés, hogy túl a szakkifejezések szakszerű vagy téves alkalmazásán, milyen hatással voltak és lehetnek pedagógiai vonatkozásukban a mélylélektani irányzatok. Mi az, amit eddig adott, és mi lehet, amit még ezentúl nyújtani tud a modern mélylélektan a neveléstudomány elmélete és gyakorlata számára? A fenti kérdések különösen napjainkban váltak igazán érdekessé. Az iskola ugyanis az oktatáscentrizmus alapelvét föladva egyre inkább a nevelés és neveltség szerepét hangsúlyozva a személyiségfejlesztés felé fordul. Ebben a megváltozott helyzetben fokozottan szükségessé válik a mélylélektan felfedezéseire, elveire, módszereire való odafigyelés. A korábbi, tájékoztatási hiány és tájékozatlanságból fakadó mélylélektan-pedagógia kapcsolatszegénység megváltoztatása nemcsak időszerű, de elengedhetetlen is. A Szilágyi Vilmos által jól leírt történeti áttekintés példázza, hogy a pszichoanalízis és irányzatai számoltak a pedagógiával való együttműködéssel, annak ellenére, hogy egységes mélylélektani neveléselméletet eddig még nem dolgoztak ki. Sigmund Freud, Ferenczi Sándor, C. G. Jung, A. Adler stb. elméleti munkáikban, Ferenczi Sándor, H. Hugh-Hellmuth, H. Zulliger, Anna Freud és mások gyakorlati, diagnosztikai-terápiás módszereik esetében egyre nagyobb teret szenteltek a gyermeknevelés mélylélektani szempontjainak kidolgozásához. Ugyancsak találhatók pszichoanalitikus előfutárok a nevelési tanácsadás és a gyermekvédelem területén is (H. Zulliger, A. Alchorn, S. Bernfeld stb.). A klasszikus pszichoanalízis és a mai mélylélektani irányzatok személyiségstruktúrát és dinamikát, karakterológiát és tipológiát, a személyiségfejlődés útját tartalmazó elméletei egyre nélkülözhetetlenebbek korunk pedagógiája és a gyakorlatban tevékenykedő nevelők számára. Tesztjeik, megfigyelési eljárásaik, családszerkezetet föltáró módszereik, egyéni és csoportos eljárásaik komoly segítséget jelentenek az iskolai nevelés számára. Fontosak az attitűdökről, motivációról, büntetésről,jutalmazásról, tanár-diák viszonyról, nevelői, szülői személyiségmodellről rendelkezésünkre álló megállapításaik. Az indulatáttétel, interakció-szervezés, tanulási-tanítási problémák és megoldások, tehetségesek és nehezen nevelhetők korábbi „csak" mélylélektani autentitása remélhetőleg ma már a pedagógia illetékességét is jelenti egyúttal. A mélylélektan és pedagógia kapcsoltának új alapokra helyezése egyúttal kulcskérdése az iskolai nevelés orientációváltásának is. Ez utóbbi folyamat a hagyományos nevelési tudnivalók és eljárások részbeni megtartása mellett igényli egyúttal az újabb korszerű elemek ismeretét és alkalmazását. Ehhez nyújt hathatós segítséget dr. Szilágyi Vilmos hiánypótló műve. A könyv alapossága, sokrétűsége és érdekessége mellett a szerző gondolt a mélylélektan szakterületén kevésbé jártas olvasókra, ezért tájékoztatásul közli a fontosabb szakkifejezések magyarázatát is, valamint a téma magyar és idegen nyelvű bibliográfiája. Wagner Pál Következő számunk tartalmából Dr. Büchler Júlia: Az osztályközösségtől a társadalmi közösségig (Egy kisegítő iskolai tanulócsoport szociometriai vizsgálata és életútja nyomon követése során szerzett tapasztalatok összevetése). * dr. Viktor Lechta : Az értelmi fogyatékosok beszédhibáinak néhány sajátossága. 127