Gyógypedagógia, 1981 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1981 / 4. szám - KÖNYVISMERTETÉS - Csányi Yvonne: Antonius van Uden: A siket gyermek fejlesztésének és nevelésének kérdései. Heidelberg. 1980
ANTONIUS VAN UDEN A siket gyermek fejlesztésének és nevelésének kérdései (Das gehörlose Kind — Fragen seiner Entwicklung und Förderung. Julius Groos Verlag, Heidelberg, 1980.) Armin Löwe, heidelbergi professzor a következőket írja a könyv előszavában: „Aki a siket gyermekek tanáraként, nevelőjeként nemcsak olvassa az ebben a könyvben közzétett megállapításokat, hanem át is gondolja és meg is szívleli ezeket, az a siket gyermekek iskolai és ezzel együtt egész élethelyzetét alapvetően megváltoztathatja." A könyvet elolvasva csak egyet lehet érteni Löwe professzor szavaival, hiszen a szerző több évtizedes gyakorlata nyomán kikristályosodott anyanyelvoktatási módszerének legfőbb pontjait taglalja világos, közérthető stílusban, állításait számos példával, szakíróiodalmi adattal is alátámasztva, s érintve az objektív eredményfelmérés eljárásait, ill. az így kapott adatokat intézete növendékeinek vizsgálata során. A könyv öt fejezetre oszlik. A bevezető fejezet annak a rendkívül összetett feladatnak a részleteit taglalja, hogyan is társaloghatunk a kezdetben néma gyermekkel. Aden részletezi mindazokat a tennivalókat, amelyekre szükség van az anya, ill. a pedagógus részéről ahhoz, hogy kiváltsa, majd megragadja a gyermek mondanivalóját, és megfogalmazza saját gondolatait. A fejezet zárórészében leszögezi a szerző, hogy egy prelinguálisan siket, de nem többszörösen sérült gyerek az 5. életév végére képes egy kb. 600 szavas szókincs legalább passzív elsajátítására, ki tudja ejteni valamennyi fonémát is, felismer minden betűt, s le is tud írni kb. 100 szót saját magától. A II. fejezet a siketek beszédnevelésének pszicholingvisztikus indoklását is tartalmazza. A szerző többek között kitér a ritmikus beszéd jelentőségére. Hangsúlyozza a ritmus szerepét a közvetlen megtartó emlékezet, továbbá a grammatikai érzék fejlesztésében. Foglalkozik az olvasás jelentőségével, elsősorban a nyelvvel való találkozás gyakorisága növelésének szempontjából. „A szókincs és a nyelvalakok csak a társalgások és az olvasás révén fejlődhetnek." A hallók nyelvi fejlődésében két lényeges stádium ismeretes: az elégséges beszédszókincsé (a 8. év körül) és az elégséges olvasási szókincsé (a 10. év körül). Siketeknél lelassul ez a folyamat. Az olvasás szerepe meghatározó abban, hogy a siketek legalább az első stádiumot elérjék. A grammatikai érzék fejlesztése során a gyerekek aktív felfedező tevékenységének kell középpontban állnia. A következő fejezetben részletesen foglalkozik a beszéd formai elemeivel. Elemzi a beszédérthetőséget gátló tényezőket, továbbá a megfelelő önkontroll kialakításának lehetőségeit, amelynek során igen lényeges, hogy a beszéd változatlanul automatikus és tranzitív maradjon. E fejezet keretében foglalkozik a szerző a beszédprodukciót nehezítő speciális zavarok előfordulásával, a siketek észlelési és motoros problémáival, továbbá az ún. intermodális integrációs zavarokkal( a tapasztalat, a motorika és a szimbólumok integrálásának nehézségei), és kiemeli mindezzel kapcsolatban a pontosabb diagnózist elősegítő nyelvi tesztek alkalmazásának lehetőségét és szükségességét. A IV. fejezetben az ún. totális kommunikáció általános alkalmazásával szemben foglal állást. Hangsúlyozza ezúttal is a helyes diagnózis fontosságát, s azt, hogy megfelelően szelektált gyerekeknél, akik intelligenciájuk és beszédtanulási képességük alapján erre alkalmasak, s akik a siketek többségét képezik, joguk van a leginkább humanizáló kommunikációs eszközök elsajátítására, amit csak az orális koncepció nyújthat. Kiemeli azt is, hogy nemcsak ez az egyetlen megoldás létezik valamennyi siket gyermek számára. Minden iskolának szelektívnek kell lennie, s a gyerekek egy töredékének biztosítani kell a lehetőséget a más módszerű oktatásra is. Az utolsó fejezet a siket gyermekeknek és felnőtteknek a hallók világába történő integrációjának feltételeit elemzi. Az integráció három lehetséges fokozata: a) a közös munka, az érintkezés a mindennapi életben, b) a barátság, c) a házasság. Az integráció feltételei között szerepel a szülői ház bekapcsolása a beszédfejlesztő munkába, a kapcsolat a halló gyerekekkel („Ha a siket gyermekeknek nem vagy alig volt tapasztalatuk halló gyermekekkel való szociális kontaktusfelvételre, nagyon valószínű, hogy felnőttként zavartak lesznek a hallókkal való kapcsolatukban."), a kis létszámú internátusi és iskolai csoportok, melyeknek egységesen kell az orális környezetet biztosítaniok. A könyv forgatását melegen ajánljuk minden siketekkel foglalkozó gyógypedagógusnak — beszerzése a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola könyvtárába folyamatban van. Kitűnő anyagot biztosít a továbbképzésre, valamint új anyanyelvi metodikánk egyes elemeinek jobb és tudatosabb alkalmazására. Dr. Csányi Yvonne