Gyógyszerészek Lapja, 1930 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1930-01-01 / 1. szám

Statim! Irta : Láng Oszkár, az Oki. Gyógyszerészek Orsz. Egyesületének alelnöke. Újévi beköszöntőnek kissé talán szokatlan a cini, elé keresve sem találtam alkalmasabbat épen most, amikor annyi hosszú, küzdelmes esztendő után nem látunk mást, mint az alkalmazott gyógy­­sze­részi kar szociális helyzetének javítására szol­gáló intézmények felállításának elodázását. Újra kiéleződött az ellentét munkaadó és alkalmazott kö­zött annak dacára, hogy súlyos világkrízis nehéz­ségeit nyűgi mind a két fél, s ez szinte követeli a megértést, a józan ész fölülkerekedését. Ha objek­tív kritikát gyakorolunk, be kell hogy lássuk súlyos helyzetben vannak a munkaadók, de — és ezt a túloldalon sem fogják kétségbevonni — a mi hely­zetünk nemcsak súlyos, de tarthatatlan. Nem akarom a már agyoncsépelt frázisokat is­mételten napfényre hozni, nem akarok ismétlésekbe bocsájtkozni akkor, amikor utalok a tulajdonosi kar vezetőségének ezerszeri ígérgetésére de ki kell je­lentenem, hogy az ígéretekből nekünk már unos untig elég. Tudom azt, hogy az ígéretek őszinték voltak és szívből jöttek, de részünkre nem az ígé­retek őszintesége a fontos , hanem azok megvaló­sítása. Az állandó velünk érzés és sajnálkozás he­lyett tények kellenek. Tények, megfogható valósá­gok, amelyek kiemelnek bennünket a mai lealázó és­­nyomorúságos helyzetünkből. Azóta a pár esztendő óta, amióta a tulajdonosi kar vezetősége ,, leereszkedett “ hozzánk, hogy ve­lünk karöltve — véleményeink meghallgatása nél­kül — meghány­ja-vesse (de inkább elvesse) szociá­lis intézmények megvalósítását, rájöhettünk arra a megál­lapításra, hogy a biztatások, ígérgetések csak szempor­hintés, melyeknek célja a megvalósítások elévülése, jobbik esetben a végtelenbe való kitolása. Most már azonban nincs tovább! Türelmünk elfogyott! Megmutattuk, hogy tudunk várni, tudunk fegyelmezetten viselkedni és meg tudunk alkudni a helyzettel. Azonban mindenféle türelemnek vége szokott lenni! Mire várjunk tovább is? A korpótlékos fizetőpénztárt átmenetileg el­ejtettük abban a reményben, hogy helyette egy ön­álló nyugdíj­intézetet kapunk, s az eredmény? Két szék közül földb­e estünk.­­ Természetesen minden szociális intézmény felállítása pénzbe kerül, azt pe­dig tapasztaltuk hogy a tulajdonosi kar csak addig megy el jótékonyságában , m­íg nem kell éve anyagi áldozatot hozni. Uraim! Mi az ígéretek he­lyett már élvezni akarjuk az oly sokszor hangozta­tott szociális intézmények áldásos működését. Ütött a tizenkettedik óra, tovább várni már nem áll mó­dunkban. Sürgősen orvosolni kell a bajokat, ér­vényt kell szerezni a határozatoknak. Kérjük a tu­lajdonosi kar vezetőit , cselekedjenek! Rendezzék fizetésünket, gondoskodjanak a munkában eltöltött évek utáni napjainkról, a hátramaradó özvegyekről és árvákról. Saját jól felfogott érdekük is ezt kö­veteli tőlük. Azt csak nem lehet eredménynek feltüntetni, hogy egyetlen egyszer közös tárgyalásra jöttünk össze. Egy olyan törvénytervezetről, amely ha tör­vénnyé válik — szerintük az alkalmazott gyógysze­részek helyzete rosszabbodna. — Atyai gondosko­­ dók "1”^% 'A minden nagykereskedőnél egyes ■ |%/| | 11 csomagolásban is kapható. — Be­szerzési ára 8 f., eladási ára 14 fill. Budapest, 1930 január 1. XXV. évfolyam, 1. szám. Gyógyszerészek Lapja Az Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesületének hivatalos közlönye A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZET TÁRSADALMI, KULTURÁLIS ÉS TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én „ „ Szerkesztőség és kiadóhiv.: Vill., Nép-Egyesületi tagok díjtalanul kapják. felelős szerkesztő szinház-u. 24. I. emelet 2. — Telefon: s KIS ANDOR József 403—14. — Hivatalos órák d. e. Előfizetési ára: negyedévre 6 Pengő 8—1-ig. Postatok pénzt. csekksz. 9318.

Next