Gyógyszerészek Lapja, 1935 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-01 / 1. szám

Budapest, 1935. Január­­ XXX. évfolyam, 1. szám Gyógyszerészeti Lapja Az Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesületének hivatalos közlönye A MAGYAR GYÓGYSZERÉSZET TÁRSADALMI, KULTURÁLIS ÉS TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Egyesületi tagok díjtalanul kapják. Felelős szerkesztő: VIII., Népszínház­ utca 24. I. em. 1. Előfizetési ára: negyedévre 6 pengő. BERKOVITS KÁROLY Telefon: 40—3—14 Postatakarékpénztári csekksz.: 19318. Hivatalos órák: d. e. 8—2-ig Újévi szemle Írta: Grófi Gyula, ügyv. titkár. Az év fordulója büszkeséggel tölti el az alkal­mazott gyógyszerészek szívét. Büszkeséggel tekin­tünk vissza a múltra, a harcok és küzdelmek évti­zedeire, büszkén és örömmel hangsúlyozzuk, hogy győztünk. A jóléti intézmény létesítése nemcsak nyugdíjat és segélyt jelent, de azt is, hogy legyőz­tük az ellenállást, hogy egyesületünk kiemelte az alkalmazotti kart a semmibevevésből és a gyógy­szerészet tényezőjévé tette. A győzelem és az új, az eddigieknél különb év ünnepének napján tegyük félre egy napra a még ma is változatlanul félelmetes napi gondot, szemlé­letünket a gyógyszerészet összességére tágítva néz­zünk szét küzdelmünk terén és állapítsuk meg a magunk, az alkalmazott gyógyszerészek helyét a gyógyszerészet számunkra mindeddig oly mostoha napja alatt. A gyógyszerészeknek gyógyszertártulajdono­sokra és alkalmazott gyógyszerészekre való kettős tagozódása immár a múlté s így tartalmatlanná vált a gyógyszerészet kérdéseinek ebből a szem­pontból eredt primitív szemlélete is. E primitív szemlélet következménye volt az, hogy még a bol­dog Nagymagyarország istenadta jóléte is a gyógy­szertártulajdonosok szűkkeblűsége és rövidlátása miatt csak tűrhetőbbé tette az alkalmazott gyógy­szerészek életét, de akkor is szabad prédája voltunk a nemcsak a szociális kérdések irányában vak, de az egy napnál távolabbi vonatkozásokat sem látó Egyáltalán már az is hiba nálatok, hogy peres ügyeitek vannak egymás­sal. ... Mert amint a test egy, bár sok tagja van... ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok egymásért köl­csönösen szorgoskodjanak. (Szent Pál I. levele a korintusiakhoz.) gyóg­y­szertártulajdonosoknak. — A pénzértékben azonnal kifejezhető mozzanatok mögött rejlő vesze­e­delmeket akkor is mi láttuk meg először és mi fáradoztunk a jövő koncepciózus kimunkálásán. Bizonyára a nyomorúság késztetett és tett képessé­­írre bennünket, — régen a reménytelenség, ma sok­szor a reménytelen éhezés álmatlan éjszakái. Nehéz megfosztani magam a kínálkozó alka­lomtól, idézve a Gyógyszerészek Lapja régi szá­maiból, leírni, hogy mit is kellett és lehetett volna tenni a gondtalan jólét idejében és a konjunktúra éveiben. Érdemes volna kifejteni, hogy hol volnánk ma, nemcsak mi, de a gyógyszerészet összessége, ha ránk hallgattak volna. Az utólagos próféciával nem sokra megyünk, de hogy álláspontunk mindenkor előrelátó beállí­tottságát igazoljuk, érdemes a közelmúlt évek leg­alább egy jellemzőjéből a tanulságot levonni. Tisz­tázzuk, kinek volt igaza: érdemes volt-e a mérték­telen gyakornok felvétel s ezzel a munkanélküliek, a segélyreszorulók, a jogfolyamodók, a kontárkodó drogisták és illatszerészek számának szinte szándé­kos szaporításai Nem jobb lett volna-e meglátni és belátni, hogy az akármilyen olcsó vagy épen ingyen munkaerő pillanatnyi előnye mennyi hátránnyal jár már néhány rövid év múlva ! Csak épen az ünnepi alkalom fékét kellene le­venni a tollamról, hogy a hasonló, szörnyűnél­ ször­­nyűbb ballépések sorozatának leírásával teljék meg

Next