Gyógyszerészi Közlöny, 1920 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1920-09-26 / 38. szám
SZAKÜGYEK. A debreczeni gyógyszerészi értekezlet. Irta: Korizsánszky Ottó gyógyszerész. A mikor a Magyarországi Gyógyszerész-Egyesületnek és a Vidéki Gyógyszerészek Országos Szövetségének fúzióját czélzó bizottsági tárgyalások zátonyra futottak és a mikor később mind több és több reménnyel kecsegtetett az a megindított mozgalom, amely az országos egyesület olyan átszervezésére irányul, amely lehetővé teszi a birtokon belüli összes gyógyszerészeknek egyetlen egyesületbe való tömörülését, — felmerült az eszme a vidéki empóriumok felkeresésére, felvilágosítás-nyujtás és felvilágosítás-szerzés czéljából. Ez a gondolat e lapok szerkesztőjétől származott. Nem elegendő — úgymond — valamely eszmét felvetni, azt akár a legapróbb részletig kidolgozni, hanem össze kell azt egyeztetni az élettel, s gyakorlati megvalósítása csak úgy sikerülhet, ha a gyakorlati követelmények mérctésével megméretett. És ez az egy emberöltőn át leszűrt életbölcselet helyes irányítónak, jó útmutatónak bizonyult. E hó 19-én Karlovszky Geyza szerkesztő, az országos egyesület id. titkára, dr. Andriska Viktor, a vidéki szövetség ügyvezető elnöke és Korizsánszky Ottó, az átszervezés tervezetét kidolgozó szakíró Debreczenbe utaztak, hogy a tervezett átszervezést, s vele a gyógyszertárosoknak egy egyesületbe tömörítésének kérdését megtárgyalják az ottani kartársakkal. Közismert dolog, hogy Debreczennek, debreczeni kartársainknak a magyar gyógyszerészet fejlődéstörténetében, az onnét kiindult kari mozgalmakkal, az ott érlelt, a kari közélet és szakpolitika haladását szolgáló eszmékkel, előkelő hely biztosíttatott. Debreczen nem egy kiváló szaktekintélynek és kari tényezőnek volt otthona a múltban és a jelenben. Debreczen, a többi magyar város érdemes gyógyszerésztársadalmával nemes versenyre kelve, mindenkor éber figyelője volt a kari törekvéseknek, kiváló eszmetermelője, mozgatója és előbbrevivője a magyar gyógyszerészet fejlesztését szolgáló minden eseménynek. Primus inter pares. És épen a múltban elfoglalt állásánál, betöltött szerepénél fogva is: Debreczen volt az első állomás, a nélkül azonban, hogy ezzel csorba esnek azon városok gyógyszerészei iránt tartozó és érzett tiszteleten, amely városok ezután kerülnek sorra. Ma mindenki át van hatva attól a tudattól sőt meggyőződéstől, hogy történnie kell valaminek. Valaminek, ami megveti a magyar gyógyszerészet további egészséges fejlődésének alapjait, s ami összhangba hozza a közviszonyokkal és a megváltozott körülményekkel. Ami a gyógyszertárosok helyzetét is a megfelelő körülményekhez mérten a legjobban kívánja kiépíteni olyképen, hogy megerősödjenek, hogy ellenállókká tétessenek arra az esetre, ha bármely oldalról egyoldalú és jogtalan ténykedések, avagy a rendes haladás, a most meginduló egészséges evolúczió tempóját fölülmúló sebességű iram, s a fal felé ragadnák a magyar gyógyszerészetet. Hogy Debreczen mennyire átérzi ezt, arról múlt tanúságtételein kívül újabb bizonyítékokat szolgáltatott a mostani értekezlet. Sajnos, a vasúti közlekedés vasárnapi szünetelése a mai körülmények között lehetetlenné tette a környékbelieknek a gyógyszertáruktól való három napi távolmaradást, s így az értekezleten nem jelenhettek meg. Megjelentek azonban teljes számmal a helybeliek, névleg: Muraközy László elnök, Aranyi Árpád, Bardolch Dezső, dr. Bathry István, Grósz-Nagy Ferencz, Koczogh János, Lux Arnold, Mandel József, Mihalovits Jenő, Reichardt Sándor, Székely Adorján, Szendrei Béla, dr. Sztankay Aba és Tóth Béla debreczeni gyógyszertárosok. Az értekezlet a városháza dísztermében folyt le, ahol az oláh hordák