Katolikus Polgári Fiú és Leányiskola, Gyömrő, 1940
1940-41. Mielőtt az iskolai év történetére térnénk át, nem mulaszthatjuk el, hogy az elmúlt évnek iskolánkat érintő eseményeit meg ne említsük. 1. Május 22-én verőfényes nap köszöntött Gyömrőre. Ezen a napon ünnepelte esperes-plébánosunk, Prause József pappászentelésének 25. évfordulóját. Itt most nem írunk arról, hogy mit köszönhet Neki Gyömrő katolikus társadalma, hiszen elmondhatjuk, hogy itt a „kövek is beszélnek“! A templom hatalmas méretei, a Kultúrház falai mind az ő tevékenységéről és fáradhatatlanságáról beszélnek. Mi ezekben a sorokban az iskola lelkiatyját és legnehezebb gondjainak viselőjét idézzük. A papi pálya amúgyis igen rögös út, amelyen éppen azok szórják a pap lábai elé a töviseket, akik a földi élet égből rendelt „idegenvezetőjét" kellene, hogy tiszteljék benne. De a földi életben szerzett sebeket az isteni Üdvözítő kenegeti, gyógyitgatja és ez a gyógyítás csakis eredményes lehet. A polgári iskola is kivette részét az ünnepségből. Imádságával köszönte meg Istennek azt a napot és imádságával kért a Jubilánsra még hosszú, megelégedett, nyugodt életet. Adja meg vágyai teljesülését, lássa meg terveinek valóra válását. 2. A nyár folyamán vált meg iskolánktól szolgálati idejének kitöltése után Hajaháts Iván. Negyven évet töltött azon az életpályán, amely kis magyarok ezreit neveli a nehéz magyar életre. Nevelt boldog, mosolygó ifjúságot a béke aranykorában, sokszor letörölte kis hadiárva tanítványainak szeméről a legkeserűbb könnyet, nevelte nemzete jövendő reményeit a nagy elesettség dermesztő bénaságában és megérhette iskolában, tanítványai körében a trianoni bilincsek szakadozását és ismét mesélhetett szép álmáról, Nagymagyarországról. Isten adjon kedves kartársunknak, iskolánk volt tanárának nyugalmas éveket, teljes egészséget és adja meg azt, hogy szülőföldjére, mint szabad földre mehessen el mielőbb! 3. Meg kell említenünk az iskolai év elején ránk és minden magyarra ráköszöntő nagyszerű eseményeket. Már a nyári szünidő vége felé egyre feszültebb lett a viszony Magyarország és a trianoni műállam Nagyrománia között. Már-már összecsapásra került a sor, amikor a második bécsi döntés súlyosabb vérveszteség nélkül juttatta vissza az ezer éve magyar Erdély egy részét. Örömmámorunkat csak az zavarta meg, hogy a kincses Erdélynek egy része még odaát maradt. Isten malmai, ha lassan is, de biztosan őrölnek! Tanulóink nagy lelkesedéssel gyűjtötték össze nélkülözhető holmijaikat, könyveiket, játékaikat, hogy visszakerült testvéreiken segítsenek. Adományainkat a nagyváradi róm. kat. polg. leányiskolának juttattuk. 4. Másik gyönyörű élménye volt minden magyarnak: a Délvidék visszafoglalása. Aki tanúja volt a világháború dicsőséges magyar fegyvertényeinek, vagy az az ifjúság, amely erről csak hallott, szívdobogva hallgatta a dicső eseményekről érkező híreket és alázatos hálával fár 3