Katolikus Polgári Fiú és Leányiskola, Gyömrő, 1940

1940-41. Mielőtt az iskolai év történetére térnénk át, nem mulaszthatjuk el, hogy az elmúlt évnek iskolánkat érintő eseményeit meg ne említsük. 1. Május 22-én verőfényes nap köszöntött Gyömrőre. Ezen a na­pon ünnepelte esperes-plébánosunk, Prause József pappászentelésének 25. évfordulóját. Itt most nem írunk arról, hogy mit köszönhet Neki Gyömrő katolikus társadalma, hiszen elmondhatjuk, hogy itt a „kövek is beszélnek“! A templom hatalmas méretei, a Kultúrház falai mind az ő tevékenységéről és fáradhatatlanságáról beszélnek. Mi ezekben a so­rokban az iskola lelkiatyját és legnehezebb gondjainak viselőjét idézzük. A papi pálya amúgyis igen rögös út, amelyen éppen azok szórják a pap lábai elé a töviseket, akik a földi élet égből rendelt „idegenveze­tőjét" kellene, hogy tiszteljék benne. De a földi életben szerzett sebe­ket az isteni Üdvözítő kenegeti, gyógyitgatja és ez a gyógyítás csakis eredményes lehet. A polgári iskola is kivette részét az ünnepségből. Imádságával köszönte meg Istennek azt a napot és imádságával kért a Jubilánsra még hosszú, megelégedett, nyugodt életet. Adja meg vágyai teljesülését, lássa meg terveinek valóra válását. 2. A nyár folyamán vált meg iskolánktól szolgálati idejének kitöl­tése után Hajaháts Iván. Negyven évet töltött azon az életpályán, amely kis magyarok ezreit neveli a nehéz magyar életre. Nevelt bol­dog, mosolygó ifjúságot a béke aranykorában, sokszor letörölte kis hadiárva tanítványainak szeméről a legkeserűbb könnyet, nevelte nem­zete jövendő reményeit a nagy elesettség dermesztő bénaságában és megérhette iskolában, tanítványai körében a trianoni bilincsek szakado­­zását és ismét mesélhetett szép álmáról, Nagymagyarországról. Isten adjon kedves kartársunknak, iskolánk volt tanárának nyugalmas éveket, teljes egészséget és adja meg azt, hogy szülőföldjére, mint szabad föld­re mehessen el mielőbb! 3. Meg kell említenünk az iskolai év elején ránk és minden ma­gyarra ráköszöntő nagyszerű eseményeket. Már a nyári szünidő vége felé egyre feszültebb lett a viszony Magyarország és a trianoni mű­állam Nagyrománia között. Már-már összecsapásra került a sor, amikor a második bécsi döntés súlyosabb vérveszteség nélkül juttatta vissza az ezer éve magyar Erdély egy részét. Örömmámorunkat csak az zavarta meg, hogy a kincses Erdélynek egy része még odaát maradt. Isten malmai, ha lassan is, de biztosan őrölnek! Tanulóink nagy lelkesedés­sel gyűjtötték össze nélkülözhető holmijaikat, könyveiket, játékaikat, hogy visszakerült testvéreiken segítsenek. Adományainkat a nagyváradi róm. kat. polg. leányiskolának juttattuk. 4. Másik gyönyörű élménye volt minden magyarnak: a Délvidék visszafoglalása. Aki tanúja volt a világháború dicsőséges magyar fegy­vertényeinek, vagy az az ifjúság, amely erről csak hallott, szívdobogva hallgatta a dicső eseményekről érkező híreket és alázatos hálával fár­ 3

Next