Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1877
magunk lábán járni nem akarunk, mert hisz e forrás nem egyéb, mint a nálunk erősen meghonosodott anyagelvűség, anyagimádás, mely az igazán szellemi és tisztán erkölcsi törekvés ellen óriási hatalom gyanánt lépvén föl, nemcsak egyes családokban és a társadalmi rendszerben, hanem a méltóbb feladatra hívott napi irodalomban is szerveszélylyel lobogtatja fényes zászlaját; ahol pedig az anyag imádás ütötte föl átkos sátorát, költözni kell onnan a szelíd múzsáknak, mivel halálos ellene az inkább, mint szíves ápolója az igazi szellemi életnek. Az anyagelviség ily hatalmas terjeszkedésénél a humanistikus irányú tudományok nem maradhatnak erős megingatás nélkül. A hajdankor legdicsőbb, de ma a fölébredt nemzeti érzület és életbe lépett átalakítások szelleme által háttérbe szorult két népét a világ legtávolabb részeiben élő nemzetekkel villanygyorsasággal közlekedő társadalom a holtak hazájába számítván, irodalmát is a napjainkban minduntalan változó s mindenkor túlzó fényt hajhászó ízlés egykori becsétől megfosztani törekszik. Legtermékenyebb elmével megáldott írója Magyarországnak, Jókai a „Jövő század regénye“ ’című és a költői tehetség magaslatán pompázó művének előszavában mondja: „Ha eszem és tudományom oly széles volna, amilyen erős a hitem e regény tartalmában , a világot vonzanám magamhoz.“ Hasonló szilárdsággal bír az én hitem is a classikus nyelvek fennmaradásában, mig az emberiség földi létének örvendeni fog. — A görögök és rómaiak tettei évezredek után is élnek és annyi századokon keresztül is éltetnek művei minden fogékony elmét minden nemzetnél. S ma nap is van-e egy ember, ki magát műveltnek tartván be ne vallja, hogy magasabb szellemi felvilágosodását a görög és római írók magasztos érzésének köszönheti? Jah ! ma az adott viszonyoknál fogva inkább érzéki, mint szellemi emberek vagyunk, az érzéki ember pedig nem tűri a fáradságot, melyet a classikusok tanulmányozása követel; idegenkedik minden mélyebb tanulmánytól, hosszas buvárlatoktól és alapos gondolkodástól. — Inkább a pikánsra tekint, mint a jóravalóságra. Nem csoda aztán, ha a classicitás ellen szünet nélkül tör, ha irányában rokonszenvvel, hajlammal, kegyelettel nem viseltethetik. Mielőtt az általánosan hangoztatni szokott vádakat felhoznék s ezek védérves cáfolásába bocsátkoznánk, lássuk azon előnyöket, melyek az általános művelődés világában a classicitás terményéül fogadhatók el. n) A kassikai nyelvek valónak mindenkor azon eszközök, melyek az emberi szellem magasabb kiművelésén, a művészetek és tudományok terjesztésén és felvirágoztatásán legtöbbet lendítettek.