Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1883

I. Saár és Kegyuráliak Aba Sámuelnek története. (Megfigyelésül tanitványimnak.) A történelem egy virágkert, hol a hősies vitézségben a hazafi­­ság legszebb virágait szemlélhetni; de a történelem egyszersmind arany­bánya, hol a polgárisodás s humanitás ügyéért ontott drága vércsep­­pekben a legszebb drága követ láthatni. — Azonban a történelemnek e ragyogó virágok mellett a burján létezését sem szabad ki­feledni az események fejléséből. A drága ércnek salakja is van, és éppen ennek szemlélése teszi azt becsesebbé. A történelem tehát virágot — a hon­­szerelem virágát, a vitézség aranyát, de egyszersmind szívsebet is hoz, melyet a burjánon termett tövisek, az ármány és erőszak szotok ejteni. Ez utóbbira emlékeztet bennünket azon időszak, mely szeretet hazánk történetében az állam­alkotás 138-ik, Kr. Ur. sz. u. pedig 1038—1046-ig lefolyt, mi annál fontosabb nemzetünkre nézve, mert a nem várt események még azon időben érték, midőn kevésbbé megerő­södve és az európai államtestbe teljesen beolvadva nem volt, s oly királyra vala szüksége, ki szt. Istvánnak a keresztény vallás és állam érdekében tett üdvös intézményeit nemcsak föntartani, de tovább is fejleszteni hivatott lett volna. Miután hazánk e siralmas éveihez emlékképen hozzáfűződik vidékünk egyik, jelenben csekély jelentőségű községének,­­ Saárnak története, melynek kegyura Aba Sámuel vala, ki Péter fejedelmünkkel együtt ezen időszaki véres viszályoknak okozója volt — czélul tűztem ki Saár­s monostorának, illetve kegyurának Aba Sámuelnek történetét röviden vázolni; tanulmányul az ifjú nemzedéknek, hogy csak a benső vallásosságból kifolyó nemes tettek tehetnek nagygyá úgy egyes embe­reket, mint egész nemzeteket; ellenben mily szomorú következménye­ket vonhat maga után egyesek nagyra vágyása, mely sokszor egész nemzeteket sodor magával a megsemmisülés örvényébe. — Derült tavaszi napon, messze földről láthatni ama kék lepelbe burkolt, gyönyörű hegyláncot, mely Heves vármegyének gazdag róna­­ságát északról szegélyezi s melynek neve Matra. A Mátra Nógrádmegye szélétől Tárfalunál lép Heves vármegyébe s déli irányát félkör alakban keletre változtatván Verpeléthnek húzódik hol a termékeny Tárna völgybe mélyed. — Legmagasabb pontja, mely több mint 3000 lábra emelkedik, Kékes nevet visel.

Next