Állami Gimnázium, Gyöngyös, 1884
Azonban ifjúságunk erkölcsi érzékének fejlesztésében s fegyelem* tartásában alapul szolgáló eme vezérfonalra nézve az 1882—83-iki tanévben kiadott Értesítőben elég bőven és érthetőleg kifejtvén nézeteimet, valamint azon positiv tényezőkre vonatkozólag is, melyeknek tapintatos és meleg érdeklődéssel vezetett fölhasználása mellett az iskola, ha teljesen nem mentheti is meg, de legalább nagy mérvben akadályozhatja s megvédheti az ifjú nemzedéket a kor vészes áramlata ellen: ez alkalommal egy negatív eljárásban rejlő s magát érvényesíthető eszközzel kívánom az első közleményben szellőztetett erkölcsnemesítő és jellemalapító tényezőket szaporítani. S ez a tanuló ifjúság kezébe adandó olvasmányok gondos és tervszerű megválasztása, különösen pedig a regényolvasás korlátozása. Hiszen ha figyelemmel tekintünk szét a társadalom rétegein, valami csüggesztő elégületlenség-idétlen beteges senyvelgésben látjuk tespedni nemcsak a póriasságon alig felülemelkedett osztályokat, hanem az ifjúságot is, melynek pedig koránál fogva az üdeség zománczával kellene bírnia. A szív nemesebb érzelmei, melyek a honfit hazájához, a házastársat életpárjához, a szülőt gyermekéhez, és viszont fűzik, a regényes érzelgőségek zűrében ezélt tévesztve, nem találják föl az irányt, melyen a maguk és mások boldogítására hatniok lehetne és kellene. Néha egy a múltból föltámasztott emléken, vagy egy indítványba hozott új eszmén, pillanatnyi lelkesedésben tör ki a nagy tömeg, míg sokszor ott, hol mindenáron cselekedni kellene, hideg közönnyel zsebre rakja kezeit. Tilos kedvtöltéseket mohón hajhászó vagy elbetegesült kedélyű ifjakkal van tele a társadalom. Sok gondolkozó fő tette már föl e kérdést: „Mi az, ami az emberiség boldogságának, jólétének alapkövét — az erkölcsiséget — ennyire megingatta alapjában ? Honnét van az, hogy a tanuló ifjúság nagy része is a magasabb czélú tanoknak csekély fontosságot tulajdonít? Azt tapasztaljuk, hogy korunkban mohón fölkapott divatos regényolvasás is egyik oka annak, hogy a divatbűnök gázai mindenütt oly buján nőnek föl a társadalom rétegeiben. Az ifjakat semmittevésre, szellemtelen élvezetre csábítja, felületességre szoktatja, minden komolyabb munkától elidegeníti és könnyelművé teszi, és még sincs irodalmi vállalat, mely oly gyorsan terjedt és az ifjúságnál éppen úgy, mint az olvasó közönség minden osztályánál oly keresve keresett nő lenne, mint a regényirodalom. Még az ifjúsági könyvtárak is azokkal vannak telve! De ezen legkevésbbé sem lehet csodálkozni, vagy éppen megütközni. Miért? Mert ma az iskolák kitűnő jellegét a minél gazdagabb könyvtáraknak szokás tulajdonítani. S minthogy az elkényeztetett ifjú uraknak a komoly tartalmú könyv egyáltalában nem kell, az olvasgatási kedv föléleszthetése végett regényekkel rakatnak meg a könyvtárak; azért van, hogy tankönyv helyett többnyire regényt látunk az ifjú kezében a tanévi eredmények nagy hátrányára! Az önképzés és tanulás soha többé vissza nem húzható kora: az ifjúság többnyire csak élvezetsóvár vágyak és regényes érzelgőségek mámorában foly le. Ha már tekintetbe vagyunk kénytelenek venni a kornak az iskolák irányában támasztott igényeit, melyek az iskolák homlokára e két varázshatású igék: „tudni és ismerni“ tűzték: adjunk a különben is elcsigázott lelkű s blazirt kedélyű ifjaink kezébe oly irodalmi termékeket, melyek a tiszta érzelmet és szűzies szemérmet féltékenyen ér