Állami gimnázium, Gyöngyös, 1915
Egyetemi éveit nagy nélkülözések közepette végezte, mert különösen édesapja ridegsége minden anyagi támogatást megvont tőle, neheztelve rá a papi pálya elhagyása miatt. Egyedül jólelkű édesanyjától kapott néha-néha titokban néhány forintot és ez a titkos támogatás némileg enyhítette sanyarú anyagi helyzetét. Egyetemi tanulmányainak végeztével egy évig ösztöndíjas gyakorló tanárjelölt volt a budapesti tanárképző-intézeten. Majd megszerezve középiskolai tanári oklevelét, első működési helye Baja volt. Egy évig tanított itt a cisztercita kath. főgimnáziumban, majd félévig a budapesti V. ker. közs. polgári leányiskolánál találjuk, mígnem Trefort közoktatásügyi miniszter 1881. szeptember 1-től a nagykállói áll. főreáliskolánál helyettes tanárul alkalmazta. Itt lett rendes tanárrá (1883.) és tanított hat és félévig (1887. szept.), amikor saját kérelmére az állami kezelésbe átvett szolnoki főgimnáziumhoz nyert áthelyezést. Nemsokára megnősült, nyugalmas és boldog családi életet élt és a Szolnokon eltöltött húsz esztendő alatt (1887 1907.) egész nemzedékeket oktatott a magyar föld szeretetére és nevelt, buzdított a jóra való erkölcsösségre. Közel hatvan esztendős korában került a gyöngyösi állami főgimnázium élére (az 1907/8. tanév elején) s itt működött az 1915-ik évben elkövetkezett nyugalombavonulásáig, miután már előbb betegsége miatt szabadságot kapott. Meghalt Budapesten 1916. évi március hó 15-én hatvanhét éves korában. Eltemették ugyanott. évi március hó 17-én a farkasréti temetőben. Ezek életének rövid, száraz adatai. ❖ Mint ember temperamentumos, egyeneslelkü és jószmű volt. Szókimondásáért és meggyőződése nyilvánításáért voltak ugyan némelykor kellemetlenségei is, de azért jóhiszeműségét kétségbevonni sohasem lehetett. A maga véleményét habozás nélkül mindenkinek megmondta. Mint mondani szokták, olyan ember volt, aki a nyelvén hordta, ami a szívén feküdt. Mint tanár szigorú volt, a kötelességteljesítést a legnagyobb pontosságig megkövetelte minden tanítványától. Fiatalabb éveiben roppant jó emlékező tehetsége volt s talpig embernek kellett lennie annak a tanítványának — különösen az érettségi vizsgálatokon — aki minden tekintetben megfelelt az általa megkívánt tudnivalók mértékének. Az évek szaporodtával azonban követelményeinek e mértéke is enyhült, bár a bujkáló és hanyag tanulókat ekkor sem dédelgette. Teljes életében a független, az önálló magyarság eszméjéért fel