Állami gimnázium, Gyöngyös, 1915

Egyetemi éveit nagy nélkülözések közepette végezte, mert külö­nösen édesapja ridegsége minden anyagi támogatást megvont tőle, ne­heztelve rá a papi pálya elhagyása miatt. Egyedül jólelkű édesanyjától kapott néha-néha titokban néhány forintot és ez a titkos támogatás némileg enyhítette sanyarú anyagi helyzetét. Egyetemi tanulmányainak végeztével egy évig ösztöndíjas gyakorló tanárjelölt volt a budapesti tanárképző-intézeten. Majd megszerezve középiskolai tanári oklevelét, első működési helye Baja volt. Egy évig tanított itt a cisztercita kath. főgimnáziumban, majd félévig a budapesti V. ker. közs. polgári leányiskolánál találjuk, mígnem Trefort közoktatás­­ügyi miniszter 1881. szeptember 1-től a nagykállói áll. főreáliskolánál helyettes tanárul alkalmazta. Itt lett rendes tanárrá (1883.) és tanított hat és félévig (1887. szept.), amikor saját kérelmére az állami keze­lésbe átvett szolnoki főgimnáziumhoz nyert áthelyezést. Nemsokára megnősült, nyugalmas és boldog családi életet élt és a Szolnokon el­töltött húsz esztendő alatt (1887 1907.) egész nemzedékeket oktatott a magyar föld szeretetére és nevelt, buzdított a jóra való erkölcsösségre. Közel hatvan esztendős korában került a gyöngyösi állami főgimnázium élére (az 1907/8. tanév elején) s itt működött az 1915-ik évben el­következett nyugalombavonulásáig, miután már előbb betegsége miatt szabadságot kapott. Meghalt Budapesten 1916. évi március hó 15-én hatvanhét éves korában. Eltemették ugyanott­­. évi március hó 17-én a farkasréti temetőben. Ezek életének rövid, száraz adatai. ❖ Mint ember temperamentumos, egyeneslelkü és jószm­ű­ volt. Szó­kimondásáért és meggyőződése nyilvánításáért voltak ugyan némelykor kellemetlenségei is, de azért jóhiszeműségét kétségbevonni sohasem lehetett. A maga véleményét habozás nélkül mindenkinek megmondta. Mint mondani szokták, olyan ember volt, aki a nyelvén hordta, ami a szívén feküdt. Mint tanár szigorú volt, a kötelességteljesítést a legnagyobb pontosságig megkövetelte minden tanítványától. Fiatalabb éveiben rop­pant jó emlékező tehetsége volt s talpig embernek kellett lennie annak a tanítványának — különösen az érettségi vizsgálatokon — aki minden tekintetben megfelelt az általa megkívánt tudnivalók mértékének. Az évek szaporodtával azonban követelményeinek e mértéke is enyhült, bár a bujkáló és hanyag tanulókat ekkor sem dédelgette. Teljes életében a független, az önálló magyarság eszméjéért fel­

Next