Állami gimnázium, Gyöngyös, 1932

Dr. S­inály Gábor. Még a mult év nyarán híre futott tanárkarunkban, hogy t­r. I­inály (tábor, c. tanker. kir. főigazgató s egyúttal a bu­­pesti 11. ker. Kölcsey Ferenc­ reálgimnázium igazgatója, megválik állásaitól, és 1893-tól 1932-ig, összesen tehát 39 évig folytatott tanári, majd igazgatói, végül főigazgatói működés után nyugalomba vonul. Intézetünk tanár­testületét mély sajnálattal töltötte el ennek a híre, mert volt főigazgatónk az alatt az aránylag rövid 3 esztendő alatt, amelyek során — 1929-től 1932-ig — iskolánk ügyeit vezette, kiváló pedagógust, nagyképzettségű nyelvtudóst, emelkedett szellemű és fennkölt gondolkozású embert, melegszívű és feltétlen jóakaratos főnököt ismertünk meg kedves személyében, akiben egyenlő hévvel lüktetett egyrészt a magyar ifjúság nemzeti szellemű és erkölcsi ne­velésének, valamint ismeretekben való minél gazdagabb ki­képzésének forró vágya, másrészt e célok érdekében kifejtett tanári munkásság legteljesebb méltánylása. Ilyenformán hi­vatali tisztének teljesítésében szerencsésen össze tudta egyez­tetni a szolgálati kötelesség komolyságát a szívjósággal, a főigazgatói méltóságot a tiszttársi magatartással. Harminckilenc évi szolgálat a középiskolai nevelés­oktatás, továbbá a classica ph­dologiénak vérével öröklött m­unkálása, végül az olasz nyelv magyarországi úttörő mű­velése terén ritka teljesítmény már csak időtartamban is, még ritkább a Finály Gábor-féle minőségben. A nyugalom éveit hát sokszorosan megszolgálta. Ezért, mikor ebben a meggondolásban volt főigazgatónk­nak búcsút mondunk, meleg szívvel kívánjuk, hogy lelki bé­kesség, testi egészség, családjában minél több öröm és a jobb magyar jövendő felderü­lésének reménye legyen osztályrésze a nyugalom minél számosabb éveiben. Forgács Ferenc.

Next