Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)

1874-09-12 / 37. szám

Tovább megyünk, mi nem gyanúsít­juk jó szándékaikat, mi nem piszkoljuk ügyek vezetőit, mi nem vonjuk kétségbe becsületes szándéklataikat ; m­íg az egri székhely mellett sorakozó író és beszélő urak úgy járnak el, hogy az egyik Pulsz­­kyt és Kováchot, a másik az egész vilá­got sárba rántja, gyanúsítja s ráfog elv­tagadást, korteskedési alattomos czélokat, szóval, fát fát, addig maga Eger városa és a mellette nyilatkozó falvak azzal , d­e főleg azzal indokolják kér­vé­ny­ük­et, hogy: „Egerben van, Gyön­gyösön nincsen megyeháza s az ország mostani súlyos pénzügyi helyzetében nem kívánhatjuk, hogy az ország erre költekezzék!“ Legyenek mindezek, ur­aim! félremagyarázhatlan­u­l megbo­­csájtva; mi m­egelégszü­nk azzal, hogy elmondtuk a mi szívünkön feküdt; elmondottuk a lehető legna­gyobb tárgyilagossággal s még csak pár megjegyzést teszünk. Arra kérjük ellennézetű polgár­társainkat : hagyjanak fel, azok tudniillik, akik ezt tették, a nem tisztességes fegy­verekkel való küzdéssel ; arra kérjük jász testvéreinket , ne ámítassák maguk­at saját félreismerhetlen érdekük ellenében, hozzájuk nem illő, hiú ábrándok után ólálkodó szerencse gyermekek módjára, lelkiismeretlen hóbortos útra s érvénye­sítsék döntő befolyásukat addig, míg nem lesz késő; arra kérjük a heves me­gyei bizottság tagjait, hogy megkérdez­­tetvén, lelkiismeretesen feleljenek s ne akarják erőhatalommal elhallgattatni azok­nak szavát és kérelmét, kiknek szava és oly jogosult, mint az övéké, csakhogy vé­letlenül extra dominium vannak. Figyelmeztetjük továbbá a megye te­rületén lakó minden érdekelt polgár­társunkat, hogy jól meggondolva csele­kedjék e tárgy körül, mert hiszen nem kevesebbről van itt most szó, mint arról, hogy minő távolságra keressék és talál­ják innentől igazságszolgáltatási, közigaz­gatási, pénzügyi és honvédelmi ügyekben központi hatóságaikat. Figyelmeztetjük azokat, kitt ez ügy­ben elég tisztán látnak és tájékozva is vannak, ne terheltessenek meggyőződé­süknek nemcsak kifejezést adni, de má­soknak is belátását felvilágosítani és biz­tosíta­ni. Figyelmeztetjük végre azo­n kislelkű, félénk atyánkfiait, kik véleményüket elfo­gultságból, szerénységből, tán pénztekin­tetek feszélyéből vagy bármely egyéb ok­ból eddig nem nyilvánították , ne haboz­zanak a nyilatkozással, mint jász szom­szédaink, kiknek e téren való hallgatásuk a legszerencsétlenebb, hogy ne m­­ondjuk, legveszélyesebb politika, melynek magya­rázatát semmi, de semmiféle okos indok­ban feltalálni képesek nem vagyunk , de azt határozottan állítani merjük, hogy e hallgatás, e kétértelmű hallgatás lehet részükre oly vészthozó, minőről azok, kik e politikát erőszakolják a jász népre, nem is álmodnak. Ma még lehet nyilat­kozatuk döntő, holnap már fölösleges, hol­nap­után, úgy lehet, nemcsak foganat­nélküli, de teljesen elkésett és nevetséges lenne. Bezárjuk sorainkat azon kívánsággal : vajha az illetők s azok, kik e kérdésben határozni hivatva lesznek, elfogulatlanul ítéljenek; s hogy ezt tehessék, csak azt kérjük : vizsgálják meg mindkét vélemény védveit, állítmányait s azután ítéljenek ; mi nyugodtan nézünk az ítélet elé, s azt kívánjuk, hogy ellenfeleink is ily nyuga­lommal fogadják azt, s legyenek meggyő­ződve, hogy legroszabb indulatú, leg­­meggondolatlanabb, romboló szószólóik sem fogják tőlük sziveinket elfordíthatni; valamint más­részt mi arra kérjük túlfélen lévő barátainkat, kik e kérdésben velünk ellenkező állást foglalnak el, legyenek meggyőződve változhatlan rokon érzelme­ink­, tiszteletünk­ és tántorithatlan h­űségünk­­ről s vegyék a feletti mély sajnálatunk­nak kifejezését, hogy e kérdésben ez­úttal csak is az irodalom terén — mert más­hol lesújtó körülményeink nem engedik — vitatkozhatunk. Győzzön ami jobb, alkalmasabb s a m­egye területének lakosai részére üdvösebb­ Szög a zsákból! [Cs. K.] Mióta a megyék rendezésének kér­dése egész országban és így megyénkben is közérdekeltség tárgya lett, mi , csekélységünk­től kitelhetőleg, hiteles alapokra fektetve mu­tattuk ki a minisztérium által javaslatba hozott Heves- Jász megyének központját, melyben Gyön­gyös városát, mint a megyék rendezését okozta kívánalmaknak mindenben megfelelőt, tüntettük föl. A Jászságról mindig tisztelettel emlékez­tünk s további önállóságát a lehetség határai között tiszteltük , de ha önállóságát a javaslat előidézte követelmények fölött az ország megká­rosítása nélkül föl nem tarthatná, akkor, azon hitben éltünk, hogy még Sipos Orbán úr is, az igazságnak és czélszerűségnek engedve, Gyön­gyös mellett szól. Csalódtunk, mert S. D. úr az „Eger“ lap hasábjain kijelenté, hogy még ilyen esetben sem lehetne Gyöngyös mellett; ez és hasonló nyilat­kozatok gondolkodóvá tettek bennünket s nem bírtunk a curissák mögé tekinteni, mert a leplet óvatos kezek tárták, melyeknek leleplezése a leg­utóbbi, Jász-Berényben tartott gyűlésen egyszer­re történt. A számítás kitűnő volt, csakhogy elfeledték a szereplők, hogy akikről szó van, szintén ép oly egészséges és­szel tudnak gondol­kozni, és elég bátrak saját jövőjük alkuba bo­csátása fölött tiltakozni is. A dolog tehát ebből áll : A jászok önállóságára nézve a miniszter kijelenti, hogy ha a javaslat igényelte kellékek­nek megfelelni képesek, önállóságuk továbbra is biztosíttatik , mivel pedig Jászság a javaslat­ban kívánt létszámmal nem bir és adója a kí­vánt összeget meg nem üti, hogy továbbra is fönállhasson , elhatározták, hogy Heves megyé­­ből : Monostort, Kerek udvart, Alattyánt, Mizse pusztát, Tisza-Sülyt pusztájával, Kü­rth pusztát Szászberki pusztát, Kőtelket, Nagykörűt, Besen­­szeget, Szolnokot pusztáival ; végre Viszneket, T. Eörsöt és Pély községeket által adni kérik. íme kiüté tehát magát szög a zsák­­ból. Ez volt tehát a nagy alarme oka Eger mel­lett azon számitással, hogy kik Egerben a pa­triarchális életet szeretik, csak hogy Jászság ön­állósága biztositathassék és a kedvencz Eger to­vábbra megye székhelye legyen , hajlandók an­­­nyi község lakosai fölött kény és kedv szerint intézkedni, és Egertöli elválhatlanságukban ké­szek az országnak kiadásait egy új megye­ kia­dásaival szaporítani. Ha nem volna a központon egy város, mely kereskedelmileg Eger fölött van, hol a megkí­­vántató megyei épület készen áll, és mely min­den tekintetben megfelel a várakozásnak, mon­dom, ha ez nem volna , akkor talán az­t mond­hatnék mit Földváry K. tisztelt barátunk mon­dott czikkében, hogy politikai és országos te­kintetből indul ki Eger mellett. Mi is országos tekintetből indulunk ki mi­dőn az ország kiadását egy megye kiadásai­val — akkor midőn arra szükség nincs —­ sza­porítani nem akarjuk. Ez az első kérdés sze­rintünk ; a megye­székhely kérdését pedig a czélszerű­ség döntse el ; ebbe mi teljesen bele­nyugszunk. Miért ne lehetne meg Heves és Jász megye együtt egy megyei kiadással, és miért kellessék az országnak akkor, midőn egy megye költsé­geit fedezheti ? két megye kiadásait fedezni ? . . Azért hogy Eger hagyományos megyeszék­hely legyen továbbra ?... Bizony ez egy kis­sé furcsa argumentum akkor, midőn államház­tartásunk kiadásait nem emelni, hanem redukálni áll minden hozzá szólható honfi kötelességében. Szóljunk nyíltan : mi vezérel bennünke­t po­litikai téren ? Hazánk jóléte és boldogsága. Miért állítjuk annyira elére a választásoknál a dolgokat? Hazánk jólétét akarjuk előmozdítani. És mi veszélyezteti a jólétet leginkább ? A pénz­ügyi helyzet, tehát ki valóban úgy érez keblé­ben mint hangos szavakban nyilatkozik : erköl­csi és honfiúi kötelessége az állam kiadásait nem emelni, sőt tőle kitelhetőleg redukálni. E hó 14-én tartatik meg a megyei gyűlés, a­­melyen a megye érdekében a miniszteri leiratra válaszolni kell. Tudjuk, hogy erős harczot vívnak az iga­z­­ság és elfogultság, hogy melyik leend a győztes, a megyei gyűlésen? arról előre nem szólhatunk , de hogy azon községek, melyeket az egri otthonosság a Jászságnak megszavazni akar, meg fog jelenni és tiltakozni, arról nem is kétkedünk ! Az alkuszokról. (Vége.) (J. G.) Én igen valószínűnek tartom, hogy a városunkban alkusz-foglalkozást űzők közöl igen sokan vannak, kik a föllebb ismertetett törvény rendeleteinek nem tettek s nem tesz­nek eleget; hiszem, hogy vannak, kik vizsga­letétel, alkusz-bizonyitvány és meghitektetés nél­kül üzérkednek, s a könnyen hivőknek alkuszo­kul adják ki magokat, anélkül, hogy törvény által megszabott kötelességeiket megtartani tá­volról is igyekeznének ; hiszem , hogy vannak, kik, habár alkusz-jogosítván­nyal bírnak is, a törvény rendeletéhez magukat még­sem alkal­mazzák, mert a közvetlen felügyeletekre s ellenőrzésekre hivatott keresk. testület talán nem oly erél­lyel jár el irányokban, mely tul­­csapongásaikban tartózkodóbbakká tenné az il­letőket. Ennek oka pedig hihetőleg abban ke­resendő, hogy egyrészről a városi hatóság vi­seltetik közönynyel az alkuszok ténykedése iránt s nem szerez időnként tudomást arról, ha vál­jon a keresk. testület szigorúan érvényesíti-e törvény által nyert jogát ; de másrészről talán maga a keresk. testület sem ment egészen a­­ vádtól, amennyiben felhagyott ez ügy körüli

Next