Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-09-12 / 37. szám
Tovább megyünk, mi nem gyanúsítjuk jó szándékaikat, mi nem piszkoljuk ügyek vezetőit, mi nem vonjuk kétségbe becsületes szándéklataikat ; míg az egri székhely mellett sorakozó író és beszélő urak úgy járnak el, hogy az egyik Pulszkyt és Kováchot, a másik az egész világot sárba rántja, gyanúsítja s ráfog elvtagadást, korteskedési alattomos czélokat, szóval, fát fát, addig maga Eger városa és a mellette nyilatkozó falvak azzal , de főleg azzal indokolják kérvényüket, hogy: „Egerben van, Gyöngyösön nincsen megyeháza s az ország mostani súlyos pénzügyi helyzetében nem kívánhatjuk, hogy az ország erre költekezzék!“ Legyenek mindezek, uraim! félremagyarázhatlanul megbocsájtva; mi megelégszünk azzal, hogy elmondtuk a mi szívünkön feküdt; elmondottuk a lehető legnagyobb tárgyilagossággal s még csak pár megjegyzést teszünk. Arra kérjük ellennézetű polgártársainkat : hagyjanak fel, azok tudniillik, akik ezt tették, a nem tisztességes fegyverekkel való küzdéssel ; arra kérjük jász testvéreinket , ne ámítassák magukat saját félreismerhetlen érdekük ellenében, hozzájuk nem illő, hiú ábrándok után ólálkodó szerencse gyermekek módjára, lelkiismeretlen hóbortos útra s érvényesítsék döntő befolyásukat addig, míg nem lesz késő; arra kérjük a heves megyei bizottság tagjait, hogy megkérdeztetvén, lelkiismeretesen feleljenek s ne akarják erőhatalommal elhallgattatni azoknak szavát és kérelmét, kiknek szava és oly jogosult, mint az övéké, csakhogy véletlenül extra dominium vannak. Figyelmeztetjük továbbá a megye területén lakó minden érdekelt polgártársunkat, hogy jól meggondolva cselekedjék e tárgy körül, mert hiszen nem kevesebbről van itt most szó, mint arról, hogy minő távolságra keressék és találják innentől igazságszolgáltatási, közigazgatási, pénzügyi és honvédelmi ügyekben központi hatóságaikat. Figyelmeztetjük azokat, kitt ez ügyben elég tisztán látnak és tájékozva is vannak, ne terheltessenek meggyőződésüknek nemcsak kifejezést adni, de másoknak is belátását felvilágosítani és biztosítani. Figyelmeztetjük végre azon kislelkű, félénk atyánkfiait, kik véleményüket elfogultságból, szerénységből, tán pénztekintetek feszélyéből vagy bármely egyéb okból eddig nem nyilvánították , ne habozzanak a nyilatkozással, mint jász szomszédaink, kiknek e téren való hallgatásuk a legszerencsétlenebb, hogy ne mondjuk, legveszélyesebb politika, melynek magyarázatát semmi, de semmiféle okos indokban feltalálni képesek nem vagyunk , de azt határozottan állítani merjük, hogy e hallgatás, e kétértelmű hallgatás lehet részükre oly vészthozó, minőről azok, kik e politikát erőszakolják a jász népre, nem is álmodnak. Ma még lehet nyilatkozatuk döntő, holnap már fölösleges, holnapután, úgy lehet, nemcsak foganatnélküli, de teljesen elkésett és nevetséges lenne. Bezárjuk sorainkat azon kívánsággal : vajha az illetők s azok, kik e kérdésben határozni hivatva lesznek, elfogulatlanul ítéljenek; s hogy ezt tehessék, csak azt kérjük : vizsgálják meg mindkét vélemény védveit, állítmányait s azután ítéljenek ; mi nyugodtan nézünk az ítélet elé, s azt kívánjuk, hogy ellenfeleink is ily nyugalommal fogadják azt, s legyenek meggyőződve, hogy legroszabb indulatú, legmeggondolatlanabb, romboló szószólóik sem fogják tőlük sziveinket elfordíthatni; valamint másrészt mi arra kérjük túlfélen lévő barátainkat, kik e kérdésben velünk ellenkező állást foglalnak el, legyenek meggyőződve változhatlan rokon érzelmeink, tiszteletünk és tántorithatlan hűségünkről s vegyék a feletti mély sajnálatunknak kifejezését, hogy e kérdésben ezúttal csak is az irodalom terén — mert máshol lesújtó körülményeink nem engedik — vitatkozhatunk. Győzzön ami jobb, alkalmasabb s a megye területének lakosai részére üdvösebb Szög a zsákból! [Cs. K.] Mióta a megyék rendezésének kérdése egész országban és így megyénkben is közérdekeltség tárgya lett, mi , csekélységünktől kitelhetőleg, hiteles alapokra fektetve mutattuk ki a minisztérium által javaslatba hozott Heves- Jász megyének központját, melyben Gyöngyös városát, mint a megyék rendezését okozta kívánalmaknak mindenben megfelelőt, tüntettük föl. A Jászságról mindig tisztelettel emlékeztünk s további önállóságát a lehetség határai között tiszteltük , de ha önállóságát a javaslat előidézte követelmények fölött az ország megkárosítása nélkül föl nem tarthatná, akkor, azon hitben éltünk, hogy még Sipos Orbán úr is, az igazságnak és czélszerűségnek engedve, Gyöngyös mellett szól. Csalódtunk, mert S. D. úr az „Eger“ lap hasábjain kijelenté, hogy még ilyen esetben sem lehetne Gyöngyös mellett; ez és hasonló nyilatkozatok gondolkodóvá tettek bennünket s nem bírtunk a curissák mögé tekinteni, mert a leplet óvatos kezek tárták, melyeknek leleplezése a legutóbbi, Jász-Berényben tartott gyűlésen egyszerre történt. A számítás kitűnő volt, csakhogy elfeledték a szereplők, hogy akikről szó van, szintén ép oly egészséges ésszel tudnak gondolkozni, és elég bátrak saját jövőjük alkuba bocsátása fölött tiltakozni is. A dolog tehát ebből áll : A jászok önállóságára nézve a miniszter kijelenti, hogy ha a javaslat igényelte kellékeknek megfelelni képesek, önállóságuk továbbra is biztosíttatik , mivel pedig Jászság a javaslatban kívánt létszámmal nem bir és adója a kívánt összeget meg nem üti, hogy továbbra is fönállhasson , elhatározták, hogy Heves megyéből : Monostort, Kerek udvart, Alattyánt, Mizse pusztát, Tisza-Sülyt pusztájával, Kürth pusztát Szászberki pusztát, Kőtelket, Nagykörűt, Besenszeget, Szolnokot pusztáival ; végre Viszneket, T. Eörsöt és Pély községeket által adni kérik. íme kiüté tehát magát szög a zsákból. Ez volt tehát a nagy alarme oka Eger mellett azon számitással, hogy kik Egerben a patriarchális életet szeretik, csak hogy Jászság önállósága biztositathassék és a kedvencz Eger továbbra megye székhelye legyen , hajlandók annyi község lakosai fölött kény és kedv szerint intézkedni, és Egertöli elválhatlanságukban készek az országnak kiadásait egy új megye kiadásaival szaporítani. Ha nem volna a központon egy város, mely kereskedelmileg Eger fölött van, hol a megkívántató megyei épület készen áll, és mely minden tekintetben megfelel a várakozásnak, mondom, ha ez nem volna , akkor talán azt mondhatnék mit Földváry K. tisztelt barátunk mondott czikkében, hogy politikai és országos tekintetből indul ki Eger mellett. Mi is országos tekintetből indulunk ki midőn az ország kiadását egy megye kiadásaival — akkor midőn arra szükség nincs — szaporítani nem akarjuk. Ez az első kérdés szerintünk ; a megyeszékhely kérdését pedig a czélszerűség döntse el ; ebbe mi teljesen belenyugszunk. Miért ne lehetne meg Heves és Jász megye együtt egy megyei kiadással, és miért kellessék az országnak akkor, midőn egy megye költségeit fedezheti ? két megye kiadásait fedezni ? . . Azért hogy Eger hagyományos megyeszékhely legyen továbbra ?... Bizony ez egy kissé furcsa argumentum akkor, midőn államháztartásunk kiadásait nem emelni, hanem redukálni áll minden hozzá szólható honfi kötelességében. Szóljunk nyíltan : mi vezérel bennünket politikai téren ? Hazánk jóléte és boldogsága. Miért állítjuk annyira elére a választásoknál a dolgokat? Hazánk jólétét akarjuk előmozdítani. És mi veszélyezteti a jólétet leginkább ? A pénzügyi helyzet, tehát ki valóban úgy érez keblében mint hangos szavakban nyilatkozik : erkölcsi és honfiúi kötelessége az állam kiadásait nem emelni, sőt tőle kitelhetőleg redukálni. E hó 14-én tartatik meg a megyei gyűlés, amelyen a megye érdekében a miniszteri leiratra válaszolni kell. Tudjuk, hogy erős harczot vívnak az igazság és elfogultság, hogy melyik leend a győztes, a megyei gyűlésen? arról előre nem szólhatunk , de hogy azon községek, melyeket az egri otthonosság a Jászságnak megszavazni akar, meg fog jelenni és tiltakozni, arról nem is kétkedünk ! Az alkuszokról. (Vége.) (J. G.) Én igen valószínűnek tartom, hogy a városunkban alkusz-foglalkozást űzők közöl igen sokan vannak, kik a föllebb ismertetett törvény rendeleteinek nem tettek s nem tesznek eleget; hiszem, hogy vannak, kik vizsgaletétel, alkusz-bizonyitvány és meghitektetés nélkül üzérkednek, s a könnyen hivőknek alkuszokul adják ki magokat, anélkül, hogy törvény által megszabott kötelességeiket megtartani távolról is igyekeznének ; hiszem , hogy vannak, kik, habár alkusz-jogosítvánnyal bírnak is, a törvény rendeletéhez magukat mégsem alkalmazzák, mert a közvetlen felügyeletekre s ellenőrzésekre hivatott keresk. testület talán nem oly eréllyel jár el irányokban, mely tulcsapongásaikban tartózkodóbbakká tenné az illetőket. Ennek oka pedig hihetőleg abban keresendő, hogy egyrészről a városi hatóság viseltetik közönynyel az alkuszok ténykedése iránt s nem szerez időnként tudomást arról, ha váljon a keresk. testület szigorúan érvényesíti-e törvény által nyert jogát ; de másrészről talán maga a keresk. testület sem ment egészen a vádtól, amennyiben felhagyott ez ügy körüli