Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-03-28 / 13. szám
III. Évfolyam. 1874. Előfizetési árak : Egész évre . . 5 ft — Fél évre ... 2 ft 50. Évnegyedre . 1 ft 30. Egyes szám ára : 10 kr. M 13-ik szám. GYÖNGYÖS. Vegyes tartalmi hetilap, a helybeli adás-vevést közvetítő, mdakozó intézet hivatalos közlő Megjelenik minden szombaton. Gyöngyös, márczius 28. ff Hirdetési dijak: Minden halálozott petitsorhely után 4 kr. Bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. Nyi Itt évben egy petitsorhely ára: 10 kr. ■&n>ÏÏM re. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó- é. Kéziratok vissza nem küldetnek, hivatalunkba utasítandó. Hivatalos hirdetések is fölvétetnek, melyekért egyszeri hirdetésnél 1 frt. Bérmentetlen leveleket csak ismerős kezektől fogadunk el. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. A t. közönséghez! E számunkkal veszi t. közönségünk at„Gyöngyösd ez évfolyama első negyedének utolsó számát, miért is tisztelettel s bizalommal kérjük évnegyedes előfizetőinket megrendelésük megújítására. Továbbá fölkérjük úgy helybeli , mint vidéki olvasóink azon részét, mely a lapot ismételt fölhívásunk után is járni engedé, hogy tartozásaikat mielőbb beküldeni e közjóra törekvő lap föntartása és az igazság iránti kötelezettségüknek tekintsék. Szerk. # Városi főelemi leány oskola. 2.#) Miért tehát az elkülönítés ott, folytatja K . . . r ur, hol a gyermekek osztályszerü beosztása szenved általa ? azt tehát károsnak és megvetemtőnek (talán el nem fogadhatónak, vagy elvetendőnek !) mondja , sőt fegyelmi és didacticai szem. Nagyon kívánatos, hogy minden ily dolog a nyilvánosság ítéletére bízatván, megvitattassék, de egy van, mit szabad legyen a pro et contra írók becses figyelmükbe ajánlani, hogy soraikban ne engedjék magukat a személyeskedésre ragadtatni. Szerkesztő pontból az együttlét is előnyös, minthogy a fiuk durvasága, gyorsasága, ősi kihívósága a leányok természeti gyengédsége és kedélyessége által ellensulyoztatik. Szabad legyen K. . . r urat kérdeznem: váljon a leányok szabályszerű beosztása hol hagyatott figyelmen kívül? aki csak egyetlen egyszer látogatta meg ezen oskolát, tudja, hogy a törvény szabta osztályozás úgy, mint a tanterv, az utolsó jottáig a legnagyobb következetességgel hajtatott végre és e tekintetben a leány és fi oskola között semmi különbség sem létezik, mit tagadni, vagy épen ellenkezőjét határozottan állítani annyit tesz, hogy az illető vagy szándékosan elferdíti a tényeket és így rágalmazó, vagy ezen elvitás hatlan tényt nem tudta,és akkor megbocsájtatlan könnyelműség, hogy magának ez ügy mibenlétéről előbb biztos tudomást nem szerzett. Vagy talán azt érti a gyermekek osztályszerű beosztásának feladása alatt, hogy két tanteremben kétkét osztály nyer oktatást ? Erre nézve igen kérném K . . . r urat, hogy szíveskedjék a közoktatási minisztérium által kiadott utasításokat kezébe venni, és ott meg fogja látni, hogy egy 6 osztályú oskolában 3 tanteremben 5 tanító — mint az minálunk történik — ugyanazon tantárgyakat tanítja mind a hat tanteremben A ministérium ez által lehetővé akarta tenni a több osztályú elemi oskolák felállítását ott is, hol az anyagi viszonyok egy 6—8 tantermű épület felállítását, és ugyanannyi tanító fizetését meg nem engedik , és ezen indok vezette az iskolaszéket a leány oskola felállítására is. Ami végre azon állítást illeti, hogy a fiúk a leányokkali együttlét által szelídülnek, erre csak azt bátorkodom megjegyezni, hogy épen az ellenkezője áll, az t. i., hogy a leányok a fiúkkali együttlét által vadulnak el és ez uram tapasztalati tény. Moralitási szempontból ezen elkülönítést oly annyira szükségesnek látom, hogy határozott szándékom azonnal, mihelyest a körülmények megengedik, jelenben az oskolában működő 3 tanító helyét is, kiknek szakképzettsége , áldozatkészsége és morális magaviselete minden dicséretet megérdemel, tanítónőkkel helyettesíteni, egyrészt azért, mivel exempla sunt odiosa ! másrészt pedig azért, mivel a családok nagyobb részénél szükséges, hogy a gyermekek az oskolában ne csak oktattassanak, hanem nevelést is nyerjenek ; meggyőződésem pedig az , hogy egy leány oskolában egy, a követelményeknek megfelelő műveit tanító nő inkább megfelel a czél- Egy játékos éje. — üti emlékeimből. — (5. Vége.) — Két fegyveres itt maradjon, szólt a biztos, majd a cselédhez fordulva kérdé: hol van a házi ur? — A házban lesz valahol, viszonzá a kérdezett még mindig álmosan és nyugalommal teljesen, hacsak máshol nincs. A biztos kis tolvaj lámpát vont elő , ezt tették a rendőrök is, és meggyújtva mindnyájan a gyertyát, a biztos szólt: — Vezess a házi úr lakására! A szolganő álmos szempilláit még akkor is csak félig igyekezett fölnyitni, s oly gépies erővel lépdelt előre két lábnyi lábaival, hogy szinte viszhangzott lépteitől az épület. Első emeleti osztály volt, melynek ajtója előtt a leány megállóit, s egy „itt van“ rövid jelentés kíséretében rámutatott az ajtóra. — A törvény nevében bemenetelt kérek, hangzott elénk kopogtatás közben a biztos harsány hangja, melyet a szoba belsejében csak fi jgyelmes hallgatózás által észrevehető mozgás követett. Az ajtó nem sokára felnyilt, és egyszerű háló-köntösben egy középkorú férfiú tűnt elő, a meglepetés némi kellemetlen nyomaival. — Uram ! szólt a biztos, önnek házát gyanú terheli, s én felhivatva megjelentem itt, hogy az épület minden részét hivatalos vizsgálat alá vegyem. Kérem, kövessen! — Igen szívesen, viszonzá a ház ura tettetett nyugalommal s elrejtett zavarral; a gyanú okát ugyan nem ismerem, de annál inkább tudom a törvény iránti tiszteletet. John kiáltá a nyugtalanság némi jelenségeivel kevert elég érczes hangon a mellékszoba felé, jöj velem. E hangra néhány másodpercz múlva, egy öreges kinézésű ember jelent meg, hanyagul fölvett öltönyben s amint ajkát a legelső hangra megnyitá, Boz barátunk fölismerő benne Jodok báró urat, ki az este oly szívélyes gyöngédséget tanúsítva környező folytonos figyelmével az ifjút, s ki most öltönyére s valószinüleg ál-szakálára nézve különbözött a jó öreg úrtól. — Tehát ö él ? orditá a báró szerepét ügyesen játszó vén tigris : úgy veszve vagyunk ! Az egész hallgatóság, s maga a kétségbeesett házi úr is borzalmas meglepetéssel tekintett a szolgára, ki előre roszat sejtve a rendőrség megjelenésétől, egy pisztolyt rejtett öltönye alá, s mielőtt megakadályozni lehetett volna, mellbe lőtte magát a házi urra irányzott e szavakkal : — Ez még nagyobb gazember, mint én . . s aztán meghalt. — Ön foglyom, monda a biztos, szavait a házi úrhoz intézve, s rögtön igy amint van, követni fog engem, hogy fölvilágositást adjon némely dologra nézve az épületben. A házi úr, kinek nevét feledem, kétségbeesést kifejező arczczal, ingadozó léptekkel követte a rendőr-biztost, körülvéve ennek embereitől , kik közöl egy azon teremben maradt vissza, hol a vén szolga magát agyonlőtte. Amint a második emeleti lépcsőn felhaladtak, a biztos kérdést intézett Bozhoz, hol volt azon szoba, melyben szállása volt, az élete elleni merénylet történt ? Az ifjú bizonytalansággal tekintett szét, és teljességgel nem tudta magát tájékozni azon helyen, hol az izgatottság legerősebb hatása alatt járt néhány óra előtt. — Nem tudom magamat tájékozni, szólt