Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)
1874-09-19 / 38. szám
III. Évfolyam. 1874. y% 36 Előfizetési árak : Egész évre . . 5 ft — Fél évre ... 2 ft 50. Évnegyedre . 1 ft 30. Egyes szám ára : 10 kr. &_________________& 38-ik szám. GYÖNGYÖS. Vegyes tartalmú TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadóhivatalunkba: csapó-utcza 622 sz. utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Gyöngyös, szept. 19. Hirdetési dijak: Minden halálozott petitsorhely után 4 kr. Bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. Nyilttérben egy petit£ ’0 kr. ________ái Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések is fölvétetnek, melyekért egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. Az ifjúság érdekei. A Gyöngyös 27. és 29. számában megjelent czikkek igen helyesen rajzolják azon, nemzetünk csaknem minden osztályában elharapózó félelmet s rettegést, melyet a megélhetés szörnyetegével való küzdelem okoz, s e körülmény tulajdonképem okozójául azon ferde nevelési rendszert jelzik, melyet a magyar nép már ősrégi idők óta követ és amely ősrégi köpenyből még mai napság sem képes, vagy nem akar kivetkőzni, pedig ez egyik fölhibájuk. A bajok elhárítása czéljából egy és a legbiztosabb óvszer a rendszeres nevelés és műveltség, mert ép ez az, mi megadja az embernek mindazon kellékeket, melyeket lirva megérdemli, hogy embernek neveztessék. De nemhogy a szülők más műveit nemzetek példáján okulva, gyermekeiket inkább rendszeres reális szakképzettségben részesítenék, hanem a régi kor szokása szerint nem is képzelnek más pályát gyermekeik részére, mint legfölebb a papit, doktorit vagy ügyvédit. Azonban ezen legkevésbé sem kell, sőt nem is lehet csodálkoznunk, mert hogy is kivánhatnók, hogy a magyar úri osztály fényes családi nevén foltot ejtsen, vagy azt csak legkevésbé is megcsonkítani vagy épen beszennyezni kívánná, szerinte azon okból és az által, hogy gyermekét kereskedésre, vagy iparűzésre adná, hisz ez lealázó foglalkozás némelyek szerint! Azonkívül az ifjabb nemzedékben sincs valami meglepő magas ösztön azon pályákra, melyeket az ipar és kereskedés tár eléjök; ennek azonban tulajdonképeni okozója azon körülmény, hogy a fent érintett foglalkozások s különösen az ipar, nem a legnagyobb tiszteletben tartatik. Márpedig bárki is, ha a választás tőle függ, miért választaná az előtte álló pályák halmaza közöl épen azt, melyet ha betölt, tudja hogy a társadalomban ez által nem foglalhatja el azon tért, s nem fog oly tiszteletben részesülni, mint más pályán. Pedig nem visszarettentő és lealázó ám az iparosság hivatása, mint aminőnek azt honunkban némelyek tartják, sőt ellenkezőleg e foglalkozásnak azon előnye is van, hogy egy iparos minden idő és körülmények között képes — föltéve, hogy eléggé erélyes — föntartani önállóságát s függetlenségét, mert állásánál fogva szabad, nem lekötelezettje senkinek ; mig ellenben a tollal dolgozó hivatalnok, legyen az a legszabadelvübb, mivel ő vagy az állam vagy egyes testület alárendeltje, sokszor meg kell hunyászkodnia, mert különben kenyere van koczkáztatva. Ezen állításomra sokan azon kérdést intéznék hozzám: vajjon az iparos nem alárendeltje-e senkinek s nem függ-e? Amennyiben az emberek tömkelege egymástól él, és függ, s függés nélkül az emberiség nem is létezhetnék, ily értelemben. Az iparos sem lehet kivétel, azonban az iparos nem annyit koczkáztat szabadelvűsége által, mint B. hivatalnok, mert A. mégis jobban válogathat munkáltatói között, mint B. az államhivatalok között. Egyik további hiba, hogy az iparosoktól valami jót vagy életrevalót, nem is várnak, s e körülmény igen sok, eléggé képzett, de kishitű egyént visszarettent az iparterem működéstől, pedig tény az, miszerint a lángelmék közönségesen nem dúsgazdagok palotáiból, hanem kunyhók és viskókból kerülnek ki. Tudjuk, és ez nemzetgazdászati igazság, miszerint minden termelésnél a természet, munka és a tőke működnek közre együttesen, s e három közeg szolgáltatja az eredményt, de a különféle termelési ágaknál majd az egyik, majd a másik szokott lenni, éspedig valamint a termelésnél a természeti erőknek, a kereskedésnél pedig a tőkének jut a főszerep, így ezekkel ellentétben az ipar terén a munka a túlnyomó s ez kormányoz. Nemzetgazdászati törvényen alapszik pedig azon igazság, miszerint a munka annál nagyobb eredményt nyújt, minél erősebb és ügyesebb a munkás, és minél nagyobb kedvvel és ösztönnel viseltetik a munka iránt ; már pedig az ipar terén mind anyagi, mind szellemi erősbülés és ügyesség az esetben érhető el, ha elegendő számú iskoláink vannak, hová a gyermek kényszeríttetvén járni, ott előismereteket és képzettséget nyer, azonkívül kora is növekedvén, képesebbé tetetik az anyagi munkákra és akkor ritka esetek közé számláltatnék azon körülmény, amely most mindennapi esemény és semmi feltűnést nem okoz, — hogy a gyermekek nagy része 7—8 éves korában kerül az iparos tanonczságra, minek következtében természetesen elsatnyulnak; már pedig, hol a test beteg , ott a szellem is elveszti élénkségét s vidorságát. Iskoláztassuk tehát a gyermekeket és csakis kellő képzettség után adjuk iparosnak, s ez esetben bővelkedni fogunk derék mesterekben, de mindaddig, míg ez nem történik, ne várjunk az iparosoktól sokat. (Vége követk.) A kath. iskolaszék e hivatásnak ez évben is teljes erejéből megfelelni igyekezett, és működésének egy évi eredményét van szerencséje a t. képviselő-testület elé terjeszteni. Az előadások ez évben is 14 osztályban tartattak meg : 7 osztályban is gyermekek, ugyanannyiban leány gyermekek nyerének oktatást. Ehhez képest 7 férfi, és ugyanannyi nő tanító volt alkalmazva. Állottak pedig az osztályok: 1-öt négy alelemi osztályból, kettő a leányok, kettő pedig a fiúk számára, melyek akkép voltak elhelyezve, hogy a felső újvárosi fi- és leány osztályban leginkább oly növendékek nyertek oktatást, kik szegény szülőktől származva, és a nyári időszakban különféle házi és mezei munkákra használva, a legszükségesebb ismeretekben , u. m. vallás, irás, olvasás és számolásban gyakoroltattak. Ezen osztályok legnépesebbek télen, midőn a mezei munkák megszűnnek ; korra nézve vannak ezen osztályban 6 évtől 12-ig. A második alelemi fi-osztály az alsó parochiai városrészben van elhelyezve, ezen iskolát a földmives osztályon kivül főleg az iparosok gyermekei látogatják. Egész évben elég népes , a gyermekek különféle korúak lévén e szerint a tanulmányok is a tehetséghez képest alkalmaztattak. Ezen osztályból a tehetos szülök gyermekeiket a főelemi 1-ső osztályba küldik által. A felső újvárosi alelemi osztályon kívül van még egy a tó-utezában. Ezen osztályt is főleg a szegényebb szülök veszik igénybe. A tanonczok száma csekély, nyári időben alig néhány által láttogattatik. 2-or, voltak előkészítő vagyis párhuzamos első osztályok. Egy a tó-utezában a fiúk részére, hol leginkább 6—8 éves tanonczok találtatnak, ezen iskola egyik a legnépesebbek közül. — Egy a leányok számára a „Mária“ leány tanodában szinte 6—8 éves leányokkal túlnépesnek nevezhető. 3-or, négy főelemi osztály a fi, ugyan annyi a leány gyermekek részére. A tanonczok száma e lefolyt évben a következő volt. A.) Fi-osztályok : a) 4-ik föelemi osztályban 41 ; b) 3-ik föelemi osztályban 54; c) 2-ik föelemi osztályban 73; d) l sö föelemi osztályban 54; e) tóutczai párhuzamos I-sö 85 ; f) fővárosi 81 ; g) alsó-parochia 76. Összesen 464. B.) Leányosztályok : h) 4-ik osztályban 40; i) 3-ik osztályban 60; k) 2-ik osztályban 70; 1) 1-ik osztályban 76; m) előkészítő 116; n) tautczai 45; o) fölvárosi 107. Összesen 514, vagyis a kath. fő- és alelemi iskolákban járó mindkét rendbeli tanonczok száma teszen 978-at. Ezek között volt vallásra nézve róm. kath. 951, helvét 5, ágostai 2, görög nem egy. 1, izraelita 19. A folyó tanévben 6 tanító vezérlete alatt 310 ismétlő és felnőtt egyén nyert oktatást a téli előadásokon, s daczára annak, hogy a nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi ministerium dec. 31-én 34,601 sz. alatt kelt felfüggesztést elrendelő intézménye felmentette volna a tanitókat e fáradság- és foglalkozástól, minden jutalom A kath. iskolaszék hivatalos jelentése a gyöngyösi kath. fő- és alelemi népiskolák 1873—74-ik tanévéről. Azon állítást, hogy a gyermekkorban vethető meg alapja a további nevelésnek, ma már úgy hisszük, senki sem vonja kétségbe. E szerint be kell ismerni a szülők azon méltányos aggodalmát, midőn éltük legdrágább virágát, egy idegen, tehát a szülői szeretetet soha teljesen pótolni nem képes egyén gondjai alá bízzák. Ezen magasztos eszméből kiindulva, mily felelősség káromlik az iskolaszékre, mely hivatva van felügyelni arra, hogy az életre szánt életerők fejlesztése az iskolákban akkop történjék, hogy általa valóban fejlődés, nem pedig elhalás, megbénulás következzék be, — mindenki beláthatja.