Gyöngyös, 1874 (3. évfolyam, 1-38. szám)

1874-09-19 / 38. szám

III. Évfolyam. 1874. y% 36 Előfizetési árak : Egész évre . . 5 ft — Fél évre ... 2 ft 50. Évnegyedre . 1 ft 30. Egyes szám ára : 10 kr. &_________________& 38-ik szám. GYÖNGYÖS. Vegyes tartalmú TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó­­hivatalunkba: csapó-utcza 622 sz. utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Gyöngyös, szept. 19. Hirdetési dijak: Minden halálozott petit­­sorhely után 4 kr. Bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr. Nyilttérben egy petit­­£ ’­­0 kr. ___­_____ái Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések is fölvétetnek, melyekért egyszeri hirdetésnél 1 frt. Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő. Az ifjúság érdekei. A Gyöngyös 27. és 29. számában megje­lent czikkek igen helyesen rajzolják azon, nem­zetünk csaknem minden osztályában elharapózó félelmet s rettegést, melyet a megélhetés ször­nyetegével való küzdelem okoz, s e körülmény tulajdonképem okozójául azon ferde nevelési rendszert jelzik, melyet a magyar nép már ős­régi idők óta követ és amely ősrégi köpenyből még mai napság sem képes, vagy­ nem akar kivetkőzni, pedig ez egyik fölhibájuk. A bajok elhárítása czéljából egy és a leg­biztosabb óvszer a rendszeres nevelés és mű­veltség, mert ép ez az, mi megadja az ember­nek mindazon kellékeket, melyeket lirva meg­érdemli, hogy embernek neveztessék. De nemhogy a szülők más műveit nemze­tek példáján okulva, gyermekeiket inkább rend­szeres reális szakképzettségben részesítenék, ha­nem a régi kor szokása szerint nem is képzel­nek más pályát gyermekeik részére, mint leg­­fölebb a papit, doktorit vagy ügyvédit. Azonban ezen legkevésbé sem kell, sőt nem is lehet csodálkoznunk, mert hogy is kivánhat­­nók, hogy a magyar úri osztály fényes családi nevén foltot ejtsen, vagy azt csak legkevésbé is megcsonkítani vagy épen beszennyezni kívánná, szerinte azon okból és az által, hogy gyerme­két kereskedésre, vagy iparűzésre adná, hisz ez lealázó foglalkozás némelyek szerint! Azonkívül az ifjabb nemzedékben sincs va­lami meglepő magas ösztön azon pályákra, me­lyeket az ipar és kereskedés tár eléjök; ennek azonban tulajdonképeni okozója azon körülmény, hogy a fent érintett foglalkozások s különösen az ipar, nem a legnagyobb tiszteletben tartatik. Márpedig bárki is, ha a választás tőle függ, miért választaná az előtte álló pályák halmaza közöl épen azt, melyet ha betölt, tudja hogy a társadalomban ez által nem foglalhatja el azon tért, s nem fog oly tiszteletben részesülni, mint más pályán. Pedig nem visszarettentő és lealázó ám az iparosság hivatása, mint aminőnek azt honunk­ban némelyek tartják, sőt ellenkezőleg e foglal­kozásnak azon előnye is van, hogy egy iparos minden idő és körülmények között képes — föltéve, hogy eléggé erélyes — föntartani ön­állóságát s függetlenségét, mert állásánál fogva szabad, nem lekötelezettje senkinek ; mig ellen­ben a tollal dolgozó hivatalnok, legyen az a legszabadelvübb, mivel ő vagy az állam vagy egyes testület alárendeltje, sokszor meg kell hunyászkodnia, mert különben kenyere van koczkáztatva. Ezen állításomra sokan azon kér­dést intéznék hozzám: vajjon az iparos nem alárendeltje-e senkinek s nem függ-e? Amennyi­ben az emberek tömkelege egymástól él, és függ, s függés nélkül az emberiség nem is lé­tezhetnék, ily értelemben. Az iparos sem lehet kivétel, azonban az iparos nem annyit kocz­­káztat szabadelvű­sége által, mint B. hivatalnok, mert A. mégis jobban válogathat munkáltatói között, mint B. az állam­hivatalok között. Egyik további hiba, hogy az iparosoktól valami jót vagy életrevalót, nem is várnak, s e körülmény igen sok, eléggé képzett, de kis­hitű egyént visszarettent az iparterem­ működés­től, pedig tény az, miszerint a lángelmék közön­ségesen nem dúsgazdagok palotáiból, hanem kunyhók és viskókból kerülnek ki. Tudjuk, és ez nemzetgazdászati igazság, miszerint minden termelésnél a természet, munka és a tőke működnek közre együttesen, s e há­rom közeg szolgáltatja az eredményt, de a kü­lönféle termelési ágaknál majd az egyik, majd a másik szokott lenni, éspedig valamint a ter­melésnél a természeti erőknek, a kereskedésnél pedig a tőkének jut a főszerep, így ezekkel ellentétben az ipar terén a munka a túlnyomó s ez kormányoz. Nemzetgazdászati törvényen alapszik pedig azon igazság, miszerint a munka annál nagyobb eredményt nyújt, minél erősebb és ügyesebb a munkás, és minél nagyobb kedv­vel és ösztönnel viseltetik a munka iránt ; már pedig az ipar terén­ mind anyagi, mind szel­lemi erősbülés és ügyesség az esetben érhető el, ha elegendő számú iskoláink vannak, hová a gyermek kényszeríttetvén járni, ott előismerete­ket és képzettséget nyer, azonkívül kora is nö­vekedvén, képesebbé tetetik az anyagi munkákra és akkor ritka esetek közé számláltatnék azon körülmény, amely most mindennapi esemény és semmi feltűnést nem okoz, — hogy a gyer­mekek nagy része 7—8 éves korában kerül az iparos tanonczságra, minek következtében természetesen elsatnyulnak; már pedig, hol a test beteg , ott a szellem is elveszti élénkségét s vidorságát. Iskoláztassuk tehát a gyermekeket és csak­is kellő képzettség után adjuk iparosnak, s ez esetben bővelkedni fogunk derék mesterekben, de mindaddig, míg ez nem történik, ne várjunk az iparosoktól sokat. (Vége követk.) A kath. iskolaszék e hivatásnak ez évben is teljes erejéből megfelelni igyekezett, és mű­ködésének egy évi eredményét van szerencséje a t. képviselő-testület elé terjeszteni. Az előadások ez évben is 14 osztályban tartattak meg : 7 osztályban is gyermekek, ugyan­annyiban leány gyermekek nyerének oktatást. Ehhez képest 7 férfi, és ugyanannyi nő tanító volt alkalmazva. Állottak pedig az osztályok: 1-öt négy alelemi osztályból, kettő a leányok, kettő pedig a fiúk számára, melyek akkép vol­tak elhelyezve, hogy a felső újvárosi fi- és leány osztályban leginkább oly növendékek nyer­tek oktatást, kik szegény szülőktől származva, és a nyári időszakban különféle házi és mezei munkákra használva, a legszükségesebb isme­retekben , u. m. vallás, irás, olvasás és számo­lásban gyakoroltattak. Ezen osztályok legné­pesebbek télen, midőn a mezei munkák meg­szűnnek ; korra nézve vannak ezen osztályban 6 évtől 12-ig. A második alelemi fi-osztály az alsó parochiai városrészben van elhelyezve, ezen iskolát a földmives osztályon kivül főleg az iparosok gyermekei látogatják. Egész évben elég népes , a gyermekek különféle korúak lé­­­­vén e szerint a tanulmányok is a tehetséghez képest alkalmaztattak. Ezen osztályból a tehe­­tos­ szülök gyermekeiket a főelemi 1-ső osz­tályba küldik által. A felső újvárosi alelemi osztályon kívü­l van még egy a tó-utezában. Ezen osztályt is főleg a szegényebb szülök ve­szik igénybe. A tanonczok száma csekély, nyári időben alig néhány által láttogattatik. 2-or, vol­tak előkészítő vagyis párhuzamos első osztályok. Egy a tó-utezában a fiúk­­ részére, hol leginkább 6—8 éves tanonczok találtatnak, ezen iskola egyik a legnépesebbek közül. — Egy a leá­nyok számára a „Mária“ leány tanodában szinte 6—8 éves leányokkal túlnépesnek nevezhető. 3-or, négy főelemi osztály a fi­, ugyan annyi a leány gyermekek részére. A tanonczok száma e lefolyt évben a következő volt. A.) Fi-osz­­tályok : a) 4-ik föelemi osztályban 41 ; b) 3-ik föelemi osztályban 54; c) 2-ik föelemi osztály­ban 73; d) l­ sö föelemi osztályban 54; e) tó­­utczai párhuzamos I-sö 85 ; f) fővárosi 81 ; g) alsó-parochia 76. Összesen 464. B.) Leány­osztályok : h) 4-ik osztályban 40; i) 3-ik osz­tályban 60; k) 2-ik osztályban 70; 1) 1-ik osz­tályban 76; m) előkészítő 116; n) tautczai 45; o) fölvárosi 107. Összesen 514, vagyis a kath. fő- és alelemi iskolákban járó mindkét rendbeli tanonczok száma teszen 9­78-at. Ezek között volt vallásra nézve róm. kath. 951, helvét 5, ágostai 2, görög nem egy. 1, izraelita 19. A folyó tanévben 6 tanító vezérlete alatt 310 is­métlő és felnőtt egyén nyert oktatást a téli elő­adásokon, s daczára annak, hogy a nagymél­tóságú vallás és közoktatásügyi ministerium dec. 31-én 34,601 sz. alatt kelt felfüggesztést el­rendelő intézménye felmentette volna a tanitókat e­­ fáradság- és foglalkozástól, minden jutalom A kath. iskolaszék hivatalos je­lentése a gyöngyösi kath. fő- és alelemi nép­iskolák 1873—74-ik tanévéről. Azon állítást, hogy a gyermekkorban vet­hető meg alapja a további nevelésnek, ma már úgy hisszük, senki sem vonja kétségbe. E sze­rint be kell ismerni a szülők azon méltányos a­ggodalmát, midőn éltük legdrágább virágát, egy idegen, tehát a szülői szeretetet soha telje­sen pótolni nem képes egyén gondjai alá bíz­zák. Ezen magasztos eszméből kiindulva, mily felelősség káromlik az iskolaszékre, mely hi­vatva van felügyelni arra, hogy az életre szánt életerők fejlesztése az iskolákban akkop történ­jék, hogy általa valóban fejlődés, nem pedig el­halás, megbénulás következzék be, — mindenki beláthatja.

Next