Gyöngyös, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-16 / 3. szám
IV. évfolyam. 1875. Egész évre 6 írt — Fél évre . . 8 írt •—• ^ Évnegyedre 1 írt 50. * Egyes szám ára: IS lír. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó-hivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. ***»**** **«************##»**_H»**4*********** 3-ik szám. GYÖNGYÖS TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. GYÖNGYÖS, január 16. L Minden haaálozott petitsorhely után 6 kr. I Nyilttérben egy petitsorhely % ára 30 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. * Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél I írt" m" * Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő* $ . * I ’ *w@m##***#**#*#*#»***»*********** ********* * % Előfizetési árak: * y«¥ Es % Hirdetési díjak: Í Csak egyetértés! Mióta e lap szerkesztését átvettük, főczélul tűztük ki, hogy a múlt képviselői választásokból származott szenvedélyeket lecsillapítsuk és a városi dolgok elintézésénél minden erőt lehetőleg egyesítsünk. Nehéz munka volt, mert a felizgatott pártok egymás iránti ellenszenve, de leginkább a múlt képviselői választásoknál a központi választmány által elkövetett eljárás oly gyanúsításokat szült, melyeknek lecsillapítására tett törekvésünk mindannyiszor hajótörést szenvedett, sőt ezen egyengetésünkkel lapunk anyagilag is sokat vesztett. A Deák-párt, dacára, hogy programmunkhoz hűen politikáról mit sem irtunk, azon egyszerű oknál fogva, mivel a lap szerkesztője baloldalhoz tartozik — nemcsak lapunkat nem pártolta, sőt ellenszenvből azt szükségtelennek dederálván, megbuktatására törekedett. Figyelmen kivül hagyta azon harczot, mellyel a szerkesztőnek küzdeni kellett akkor, midőn a közügy oltárára áldozatot hozván, tűrt és a politikáról mit sem szólt. A szerkesztővel egy politikai párton levők egy része oly dolgok elmondását várta szerkesztőtől, mellyel pártjuk érdekei erősítve, az ellenpárt pedig megtámadva leend. A szerkesztő hű maradt programmjához; politikáról mit sem írt, s mit eredményezett ? — azt, hogy saját pártja mint elvtagadót kezdé hirdetni és mivel lapjából az óhajtott igéket nem olvashatta, a személyben kezdé a lapot gyűlölni. Nem gondolta meg azon erős küzdelmet, azon szigorú óvatosságot, melyet míg egyrészt a sajtóvétség kikerülése, másrészt a közügy előnye igényelt. De ez, sőt azon hideg közöny sem rettentett vissza bekezdett munkálatunktól, mellyel nagy mérvben találkoztunk, lassú csendes lépéssel folytattuk utunkat és a közügy egyenetlen írtját egyengettük. Voltak ugyan pártkülönbség nélkül, kik lapunkat mint irodalmi vállalatot pártolták, ezek részvéte és határozott akaratunk tartá fen lapunkat. A türelem, kitartás és a véletlen, mely a polgármester megválasztását megelőző, az egyetértést megszülte, s a két párt a városi közügyekben egyesült. A szigorú pártfegyelemtől visszalépve, dr. Kálózdy úré volt az érdem, ki a városi közügyekre káros hatású pártszenvedély bilincseiből kibontakozva, első volt a békülékenység olajágával baráti jobbját nyújtani a balpárt vezérférfiainak, kik örömmel fogadva azt, az egyetértés magva elhintetvén, az úgy a városi közügyekben, mint a privát életben majdnem hihetetlen gyorsasággal termé meg gyümölcseit. Ily egyetértésben működött a képviselőtestület mintegy tíz hónapig. Javaslat javaslatot ért. A minden oldalról feltűnő jóakarat tömegesen emelé előtérbe a reformokat s rövid idő alatt többet valósított. Munkálkodásunk közepette a legkomolyabb pillanatban érkezett a ministeri leirat, mely a polgárokat legszentebb jogaik gyakorlására, a jövő országgyűlési központi választmány megválasztására hívta fel. Égő bomba volt ez a már lecsillapodott kedélyek fölizgatására; daczára a polgármester kérő szavainak, melyekkel az egyetértés föntartását hangsúlyozá; a képviselő testület két részre oszlott. Mindkét párt gyűlést tartott és vegyes conferentián kisérté meg az egyezséget. Kit egész éven át nem láttunk a képviseleti gyűlésen, előjött csendes magányából és oly határozott állást iparkodott párthíveivel elfogadtatni mely által a másik párt embereit határozott állás elfoglalására kényszerítő és így a megállapodás helyett az értekezlet szenvedélyesen feloszlott anélkül, hogy megállapodásra jöhetett volna. A felizgatott kedélyeket ismét dr. K.-nak sikerült némileg megnyugtatni, amennyiben a 12 központi választmányi tag közé —a hevesi megyei történt megállapodást véve zsinórmértékül — 4 baloldali beválasztását ajánlván, azt keresztül vitte. Ez, ha a kedélyek tengerének sima tükrén támadt óriási vihart teljesen le nem csillapítá is, de megszünteté annyira, hogy ha a központi választmány esküjéhez hűen a polgárokat saját pártjuk győzelmére vezetése szenvedélyében legszentebb jogaik gyakorlatától meg nem fosztja és a jogosultakat kifogásokkal el nem utasítja, úgy reméljük, hogy a választás érdekessé bár, de szenvedélyessé nem válik. Kötelmünkhöz hűen figyelmeztetjük a központi választmányt, hogy tartsa szem előtt a legszentebb eszmét s a polgárok jogai tiszteletben tartassanak. Hisszük, hogy a választmány akkop fog eljárni, hogy az egyetértést nem semmisíti meg. Ha találkoznék t. olvasóink között, ki azt hinné, hogy békülékeny hangokkal és munkálkodásunkkal azt akarjuk elérni, hogy az országgyűlési képviselő-választásnál érdektelenséget keltsünk, nagyon csalódnék, mert mi a hazaszeretet legmagasabb nyilvánulását abban találjuk, midőn polgártársainkat legszebb és legszentebb polgári jogaikban látjuk érdeklődni. Sőt örülünk, ha polgártársaink együtt vitatkoznak és felvilágosító kifejezéseikkel iparkodnak egymást meggyőzni s azon zászló híveit tömöríteni, mely alatt helyet foglalnak: de barátságos és békés után! Mert jaj annak a nemzetnek, hol a corruptio magva elhintetik, annak előbb vagy utóbb, de meg kell semmisülni. Ezt bizonyítja a történelem. De ki is foglalkoznék kedves hazánk jövőjével? Kit is érdekelne országunk jóléte? ha saját gyermekeit nem? melyre magasztosan mondá koszorús költőnk: Áldjon vagy verjen sors keze itt élned és halnod kell. SAICM, Komor a tél. Komor a tél, annak kell lennie, A természet mindig csak nem mosolyoghat. .. Mert a ki bús öröm között nevet, Elkereszteli a világ bolondnak. De Isten ments! ezt én nem akarom, Mint annyi sok versiró, vagy poéta, A kik csak azért panaszkodnak, hogy Bősz szeszélyedtől elromlott a séta. No de mindegy, hadd panaszkodjanak, Te csak maradj úgy, mint vagy jó barátom . Ne hallgass rájuk, tégy úgy, mint akarsz! . . Mi zaj nekünk, a természetnek álom! Hideg szobám bár, mégis szeretlek, Mert keblemnek testvére vagy te, zord tél. De hisz igaz, a megfagyottat is Hidegen tartják, míg életre nem kél. Maradj csak úgy, mikép eddig valál... S ha gúnyolnak tán, ne feledd mondani: Hogy nem te vagy, hanem a gúnyolók, A farsang mosolygó bolondjai. X*etl ©» Gr. Aladár. HA A VILÁG ÍTÉLETE. Beszély. Irta : Medgyesy József. 2. (Folytatás) — Ellenkezőleg, édes báró Úr, viszonta a jó mama az érkezőnek kezét nyújtva „mi érezhetjük magunkat megtisztelve látogatása által !* Oh Cserhalmy úr! Ezer szerencse, igazán ma fölötte jó napra viradtam — hogy én lehetek az első, ki önnel a szép megtiszteltetést tudathatom, mely bárkit is meglephetne . Önt az őszi sport juryjébe választották. Köszönet a jóhírért, de aligha lehetek szerencsés uj hivatalomat betölthetni. — Ah, szabad tudnom miért ? — Mint elhatároztuk arámmal s kedves anyjával Maroskátára utazunk. — Az édes Cserhalmy! ön tehát nősül ? Hallottam ugyan már róla valamit az agár-clubban, de az egészet kacsának tartottam. Istenemre, ön a szerencse fia! A főváros legbájosabb delnőjét birhatni nőül, igazán ... — Ugyan báró ur . .. tiltakozók Elvira szerénysége a kiérdemelt bók ellen. — Már bocsásson meg édesem — vágott szavába Elemér — a báró nézetét sokan osztják. A szépségnek hódolókkal kell birnia! — Gondolják csak önök, beszélt tovább a báró majdnem én is nyakamba verém hymen rózsa lánczait s pláne két ízben ! Először gróf Erdődy lépett én és imádottam közé. Vetélytársak valánk. Természetesen én gentleroanhoz illően nem tágítottam. Párbaj fejlődött a dologból s én szerencsétlen flótás egy lövést kapok. S gondolják önök, mikor felépülök, hallom, hogy az én imádottam többé nem comtesse Erősváry, hanem gróf Erdődyné ő méltósága. Kevéssé boszantó volt ugyan rám nézve, de az egészet csakhamar feledteté velem a párisi operabálok fénye. De ez még semmi, a másik házassági kalandom sokkal érdekesebb. Párisban, hová pechemet feledni utaztam, egy arabs acrobata, kaucsuk vagy micsoda társasággal jöttem ismeretségbe, persze hogy nem hetven éves Herculesek, hanem bayadéruk, az angyali óceána kedvéért. Az ő pompás egy lény volt! Becsületemre, olyan graciense termetet, olyan sylphidi lábakat... Na de ez önöket nem érdekli. Elég az hozzá, hogy csakhamar fülig szerelmes lettem bele. A kis bayadér hajthatlan maradt. Csak egy csókot, s én nemmé teszem önt törtem ki végre. A házassági szerződést rögtön megírtuk hópapír hiányában két, tíz-tízezer forintról szóló utalványra, melyek egy londoni bankházhoz szólottak. Csak e pár szóból állott az egész. Mi ezennel kötelezzük magunkat egymást a sírig szeretni! S neveink aláírva. Az egyik példányt ő, a másikat én tettem el. Még aznap megvásároltam a körülbelül szintén tízezer forintra rugó ritkaságokat, melyeket ugyanaznap estjén leptem meg imádottamat. Formaliter gyűrűt is váltottunk. Tehát holnapután lesz esküvőnk a Quartiére Latiae egyik félreeső templomában, így tervezők a gondolják önök, a más- 1