Gyöngyös, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-16 / 3. szám

IV. évfolyam. 1875. Egész évre 6 írt —­ Fél évre . . 8 írt •—• ^ Évnegyedre 1 írt 50. * Egyes szám­ ára: IS lír. Előfizetés, levelezés és minden, a lap szellemi ré­szét illető küldemény, kiadó-hivatalunkba uta­sítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert ke­zektől fogadunk el. ***»**** **«************##»**_H»**4*********** 3-ik szám. GYÖNGYÖS TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. Megjelenik minden szombaton. GYÖNGYÖS, január 16. L Minden haaálozott petitsorhely után 6 kr. I Nyilttérben egy petitsorhely % ára 30 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. * Hivatalos hirdetések egyszeri hirdetésnél I írt" m" * Kincstári illeték fejében 30 kr. előre fizetendő* $ . * I ’ *w@m##***#**#*#*#»***»*********** ********* * % Előfizetési árak: * y«¥ Es % Hirdetési díjak: Í Csak egyetértés! Mióta e lap szerkesztését átvettük, főczélul tűztük ki, h­ogy a múlt képviselői választásokból származott szenvedélyeket lecsillapítsuk és a vá­rosi dolgok elintézésénél minden erőt lehetőleg egyesítsünk. Nehéz munka volt, mert a felizgatott pártok egymás iránti ellenszenve, de leginkább a múlt képviselői választásoknál a központi választmány által elkövetett eljárás oly gyanúsításokat szült, melyeknek lecsillapítására tett törekvésünk mind­annyiszor hajótörést szenvedett, sőt ezen egyen­­getésünkkel lapunk anyagilag is sokat vesztett. A Deák-párt, dac­ára, hogy programmunk­­hoz hűen politikáról mit sem irtunk, azon egyszerű oknál fogva, mivel a lap szerkesztője baloldalhoz tartozik — nemcsak lapunkat nem pártolta, sőt ellenszenvből azt szükségtelennek ded­erálván, megbuktatására törekedett. Figyelmen kivül hagyta azon harczot, mel­lyel a szerkesztőnek küz­deni kellett akkor, midőn a közügy oltárára áldo­zatot hozván, tűrt és a politikáról mit sem szólt. A szerkesztővel egy politikai párton levők egy része oly dolgok elmondását várta szerkesztő­től, mel­lyel pártjuk érdekei erősítve, az ellen­párt pedig megtámadva leend. A szerkesztő hű maradt programmjáh­oz; politikáról mit sem írt, s mit eredményezett ? — azt, hogy saját pártja mint elvtagadót kezdé hirdetni és mivel lapjából az óhajtott igéket nem olvashatta, a személyben kezdé a lapot gyűlölni. Nem gondolta meg azon erős küzdelmet, azon szigorú óvatosságot, melyet míg egyrészt a sajtóvétség kikerülése, másrészt a közügy előnye igényelt. De ez, sőt azon hideg közöny sem rettentett vissza bekezdett munkála­tunktól, mel­lyel nagy mérvben találkoztunk, lassú csendes lépéssel folytattuk utunkat és a közügy egyenetlen írtját egyengettük. Voltak ugyan pártkülönbség nélkül, kik lapunkat mint irodalmi vállalatot pártolták, ezek részvéte és határozott akaratunk tartá fen lapunkat. A türelem, kitartás és a véletlen, mely a polgármester megválasztását megelőző, az egyet­értést megszülte, s a két párt a városi közügyek­ben egyesült. A szigorú pártfegyelemtől vissza­lépve, dr. Kálózdy úré volt az érdem, ki a vá­rosi közügyekre káros hatású pártszenvedély bi­lincseiből kibontakozva, első volt a békülékeny­­ség olajágával baráti jobbját nyújtani a balpárt vezérférfiainak, kik örömmel fogadva azt, az egyetértés magva elhintetvén, az úgy a városi közügyekben, mint a privát életben majdnem hihetetlen gyorsasággal termé meg gyümölcseit. Ily egyetértésben működött a képviselő­­testület mintegy tíz hónapig. Javaslat javaslatot ért. A minden oldalról feltűnő jóakar­at tömegesen emelé előtérbe a re­formokat s rövid idő alatt többet valósított. Munkálkodásunk közepette a legkomolyabb pillanatban érkezett a ministeri leirat, mely a polgárokat legszentebb jogaik gyakorlására, a jövő országgyűlési központi választmány meg­választására hívta fel. Égő bomba volt ez a már lecsillapodott ke­délyek fölizgatására; daczára a polgármester kérő szavainak, melyekkel az egyetértés föntartását hangsúlyozá; a képviselő testület két részre osz­lott. Mindkét párt gyűlést tartott és vegyes con­­ferentián kisérté meg az egyezséget. Kit egész éven át nem láttunk a képviseleti gyűlésen, előjött csendes magányából és oly ha­tározott állást iparkodott párthívei­vel elfogad­tatni mely által a másik párt embereit határozott állás elfoglalására kényszerítő és így a megálla­podás helyett az értekezlet szenvedélyesen fel­oszlott anélkül, hogy megállapodásra jöhetett volna. A felizgatott kedélyeket ismét dr. K.-nak sikerült némileg megnyugtatni, amennyiben a 12 központi választmányi tag közé —a hevesi megyei történt megállapodást véve zsinórmértékül — 4 baloldali beválasztását ajánlván, azt ke­resztül vitte. Ez, ha a kedélyek tengerének sima tükrén támadt óriási vihart teljesen le nem csillapítá is, de megszünteté annyira, hogy ha a központi vá­lasztmány esküjéhez hűen a polgárokat saját párt­juk győzelmére vezetése szenvedélyében legszen­tebb jogaik gyakorlatától meg nem fosztja és a jogosultakat kifogásokkal el nem utasítja, úgy reméljük, hogy a választás érdekessé bár, de szen­vedélyessé nem válik. Kötelmünkhöz hűen figyelmeztetjük a köz­ponti választmányt, hogy tartsa szem előtt a leg­szentebb eszmét s a polgárok jogai tiszteletben tartassanak. His­szük, hogy a választmány akkop fog eljárni, hogy az egyetértést nem semmisíti meg. Ha találkoznék t. olvasóink között, ki azt hinné, hogy békülékeny hangokkal és munkál­kodásunkkal azt akarjuk elérni, hogy az ország­­gyűlési képviselő-választásnál érdektelenséget keltsünk, nagyon csalódnék, mert mi a haza­­szeretet legmagasabb nyilvánulását abban talál­juk, midőn polgártársainkat legszebb és legszen­tebb polgári jogaikban látjuk érdeklődni. Sőt örülünk, ha polgártársaink együtt vitatkoznak és felvilágosító kifejezéseikkel iparkodnak egymást meggyőzni s azon zászló híveit tömöríteni, mely alatt helyet foglalnak: de barátságos és békés után! Mert jaj annak a nemzetnek, hol a corruptio magva elhintetik, annak előbb vagy utóbb, de meg kell semmisülni. Ezt bizo­nyítja a történelem. De ki is foglalkoznék kedves hazánk jövő­jével? Kit is érdekelne országunk jóléte? ha saját gyermekeit nem? melyre magasztosan mondá ko­szorús költőnk: Áldjon vagy verjen sors keze itt élned és halnod kell. S­AICM, Komor a tél. Komor a tél, annak kell lennie, A természet mindig csak nem mosolyoghat. .. Mert a ki bú­s öröm között nevet, Elkereszteli a világ bolondnak. De Isten ments! ezt én nem akarom, Mint annyi sok versiró, vagy poéta, A kik csak azért panaszkodnak, hogy Bősz szeszélyedtől elromlott a séta. No de mindegy, hadd panaszkodjanak, Te csak maradj úgy, mint vagy jó barátom . Ne hallgass rájuk, tégy úgy, mint akarsz! . . Mi zaj nekünk, a természetnek álom! Hideg szobám bár, mégis szeretlek, Mert keblemnek testvére vagy te, zord tél. De hisz igaz, a megfagyottat is Hidegen tartják, míg életre nem kél. Maradj csak úgy, mikép eddig valál... S ha gúnyolnak tán, ne feledd mondani: Hogy nem te vagy, hanem a gúnyolók, A farsang mosolygó bolondjai. X*etl­ ©» Gr. Aladár. HA A VILÁG ÍTÉLETE. Beszély. Irta : Medgyesy József. 2. (Folytatás) — Ellenkezőleg, édes báró Úr, viszonta a jó mama az érkezőnek kezét nyújtva „mi érezhetjük magunkat meg­tisztelve látogatása által !* Oh Cserhalmy úr! Ezer szerencse, igazán ma fölöt­te jó napra viradtam — hogy én lehetek az első, ki önnel a szép megtiszteltetést tudathatom, mely bárkit is meglep­hetne . Önt az őszi sport juryjébe választották. Köszönet a jóhírért, de aligha lehetek szerencsés uj hivatalomat betölthetni. — Ah, szabad tudnom miért ? — Mint elhatároztuk arámmal s kedves anyjával Maroskátára utazunk. — Az édes Cserhalmy! ön tehát nősül ? Hallottam ugyan már róla valamit az agár-clubban, de az egészet kacsának tartottam. Istenemre, ön a szerencse fia! A fő­város legbájosabb delnőjét birhatni nőül, igazán ... — Ugyan báró ur . .. tiltakozók Elvira szerénysége a kiérdemelt bók ellen. — Már bocsásson meg édesem — vágott szavába Elemér — a báró nézetét sokan osztják. A szépségnek hódolókkal kell birnia! — Gondolják csak önök, beszélt tovább a báró majdnem én is nyakamba verém hymen rózsa lánczait s pláne két ízben ! Először gróf Erdődy lépett én és imá­dottam közé. Vetélytársak valánk. Természetesen én gentlero­anhoz illően nem tágítottam. Párbaj fejlő­dött a dologból s én szerencsétlen flótás egy lövést kapok. S gondolják önök, mikor felépülök, hallom, hogy az én imádottam többé nem comtesse Erősváry, hanem gróf Erdődyné ő méltósága. Kevéssé boszantó volt ugyan rám nézve, de az egészet csakhamar feledteté velem a párisi operabálok fénye. De ez még semmi, a másik házassági kalandom sokkal érdekesebb. Párisban, hová pechemet feledni utaztam, egy arabs acrobata, kaucsuk vagy mi­csoda társasággal jöttem ismeretségbe, persze hogy nem hetven éves Herculesek, hanem bayadéruk, az angyali óceána kedvéért. Az ő pompás egy lény volt! Becsüle­temre, olyan graciense termetet, olyan sylphidi lábakat... Na de ez önöket nem érdekli. Elég az hozzá, hogy csak­hamar fülig szerelmes lettem bele. A kis bayadér hajt­­hatlan maradt. Csak egy csókot, s én nemmé teszem önt­ törtem ki végre. A házassági szerződést rögtön megírtuk h­ópapír hiányában két, tíz-tízezer forintról szóló utal­ványra, melyek egy londoni bankházhoz szólottak. Csak e pár szóból állott az egész. Mi ezennel kötelezzük ma­gunkat egymást a sírig szeretni! S neveink aláírva. Az egyik példányt ő, a másikat én tettem el. Még az­nap megvásároltam a körülbelül szintén tízezer forintra rugó ritkaságokat, melyeket ugyanaznap estjén leptem meg imádottamat. Formaliter gyűrűt is váltottunk. Tehát hol­napután lesz esküvőnk a Quartiére Latiae egyik félre­eső templomában, így tervezők a gondolják önök, a más- 1

Next