Gyöngyös, 1880 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

s>­fc-IX. Évfolyam. 1880. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. — Fél évre 3 frt. Évnegyedre 1 frt. 50 kr. Egyes szám­ára: 12 kr. Előfizetés, levelezés, úgy minden, a lap szellemi részét illető küldemény, kiadó­hivatalunkba utasítandó. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. VEGYES TARTALMÚ TÁRSADALMI, GAZDÁSZATI, SZÉPIRODALMI HETILAP. M i'jíjplpiiik mindé» YftSiU'mtg». 41-ik szám. Gyöngyös, október 10. 9‘ Hirdetési díjak: Minden hasálozott petitsorhely után 6 kr. Közönség köréből vagy Nyílttér­ien egy petitsorhely ára 20 kr. Kéziratok vissza nem küldetnek. Hivatalos hirdetések egyszeri közlésé­ért 30 petit sorig 1 frt. 50 kr., ezen fölül 2 frt. előre fizetendő. A váltó hamisítók. Megdöbben az ember ama erkölcsi süllyedés fölött, mely kü­­lömböző alakban naponként tért foglal. Nagy reklám hirdeti az üzlet nyitását, ara­nyos betűkkel diszlik a cég; néhány hó alatt az aranyos betűk vakító fénye elhomályosodik s a homály nettével a firma is egy „né“ szócskával bővül; s a vagyon, a portéka felett a törvény h­a­t­a 1­nka ellen, ott őrkö­dik a „né*1 azaz a­­ r­/Ő’“ / A hitelezők veszett fejszének nyelét kapják; 25—30 százalék az, mel­lyel teljes követelésük fejében megelégedni kénytelenek. Nagy h­ittellel bíró férfi vagyona egy szép reggelen a „nő“ nevére iratik át, s az összes hitelezők üthetik porát jó­hiszemben kiadott pén­züknek. Évek múlnak, az idő homályt vett a múltra. Feledékenységbe megy a cég bővülése, a birtok átíratása, s az így megmentett vagyon ura mind­inkább gyarapodik: gazdag s ezzel együtt tekin­télyes befolyásos ember lesz, ezen „arany­b­o i­j­ú­i­m­á­dá­s“ korában. Sokat, végtelen sokat s hosszú novellákat lehetne írni a körmön­font rafinériákról, melyek egész újonnan szület­nek nyernek életet, melyek azonban mint a meg­gazdagodásra alkalmas eszközök állandóan fen­­tartatnak s folytattatnak a nélkül, hogy a tör­vény szigorával avagy társadalmi uton erélyesen bűntettetn­ének. Amily mértékben tért foglal az erkölcsi sü­­lyedés, oly mértékben száll alá az erkölcsösség tisztelete és pedig azon egyszerű oknál fogva, hogy az emberek felette szeretik társaikat is ha­sonló téren tüntetni föl, hogy az által saját bűnük minőségét alászállítsák. Az erkölcsi sülyedés romlottságot bukást, megsemmisülést idéz elő. Csak erkölcsös nép biztosíthat egy államnak tartós fennállást s jólétet : mert hol az erkölcs kihalt, ott a nemes s nagy eszmék iránti lelkesülés nem létezik, ennek hiányában pedig az á­ll­a­m­ eg­y r­o­z­­z­a­n­t épület, mely az első ráz­kód­­tatásra porba dűl. Nemcsak az elmondott téren tűnnek föl az erkölcstelenségek, de több helyütt, különösen erősen mutatkozik az a váltóhamisítá­soknál, s ezek nemcsak az előbbi rafinériák embereinél fordulnak elő, de az alsóbb osztályból is kerülnek egyesek, kik váltóhamisítással foglal­koztak s foglakoznak a nélkül, hogy azok közül csak egy is, törvényes meg­torlás alatt állana. Az utóbbi időben mint meglepő s megdöb­bentő újságok futották végig a várost, hogy egyes emberek nem egy, de több váltókat hamisítottak, s ezen hamis váltókkal a helybeli pénz­intézeteket hosszú időn át jó­hiszem­ben tartották. A hamisítások feltűntek, az illetők beismer­ték s mindezek után mi történt? A pénzintéze­tek vezetői rohamos intézkedésekkel iparkodtak képviselt intézetük érdekeit megóvni. Sok eset­ben sikerült is, s midőn sikerült: az egész dolgot aludni hagyták a helyett, hogy mint pénzintézet bár, de erkölcsi testület, eme erkölcsi sülyedés haladásának megakadályozá­sára : az illetőket a törvény az igaz­ság­szolgáltatás kezeibe adták voln­a. Ezen eljárás a mellett bizonyít, hogy a materialismus fénykorát éljük, mely sem a nem­zetre, sem a hazára nem hoz jövőt. A pénz mindig értékes tárgy volt, s az előtt kevés ajtó zárult be, de azok megszerzése mel­lett nem szabad szem elől tévesztenünk az eré­nyek, az erkölcsök megóvását sem, mely kellő­képen nem ápolva elfajul, s a személyt és a vagyont is megtámadhatja. Bár a pénzintézetek vezetői nem egyenes közegek arra, hogy a bűnt visszaélést sújtsák os­torozzák, de mint erkölcsi testület élén álló bizalmi férfiaknak, erkölcsi kötelességük a bűnt, az ily váltó hamisítókat külömbség nélkül, a kezei között levő hamis váltóval korpás delik­ti­vel együtt az igazság szolgáltatás kezei közé adni. Ezt követeli a l­ábrakapott er­kölcsi sülyedés megakadályozása, ezt az intézetek biztonsága s a már-már a­l­á­s­z­á­l­l­ó személyes hitel biztosítása. —n. TÁRCA. Egy halott emléke. . . Álltam sírod népeden partinál, Egykét jó lélek volt csak ott velem ; Láttuk midőn koporsód mélyre szállt S hallók a hangot a hús födélén . . . Te nem hallad e tompa hangzatot, Pedig az a föld részvéthangja volt. . . . Nem szánt meg senki, csak az anyaföld. . . Éltedben is egyedül szeretett: Midőn utadban fáradtság gyötört, Hányszor adott önkeblén fekhelyet; Alig az embersziv s az emberi lak Előtted sokszor zárva voltának................. A szenvedés volt minden birtokod, Bő serpenyővel mérte azt a sors, Hisz annyi kín csak százaknak jutott. . . . Örömiddel maradt csupán adós. . . Bolyongtál ínség s kőszivek között, Mig a tehertől lelked megtörött. . . . A természet volt első mostohád. Mert nyomorékká, vázzá alkotott. Es gúny gyanánt baljával rakta rád. Mit adni másnak jobbjával szokott; S mig ingatag lelket lehelt beléd, Kebledbe hinte minden szenvedélyt.. . . ... A természet volt első mostohád, S sírodnál is könyörtelen maradt . . . Hisz a halom, bár rég borult le rád. Még most sem hoz szelíd virágokat . . Szélingatott kóró, mely rája dúl, Bús életednek bús jelképéül.............. . Csoór Béla. «5 A városi költségvetés. Több éve már annak, hogy a város költségvetési előirányzata a rendes időben nem készült el. Szabályrendeleteink határozottan mondják, hogy a városi költségvetések november hó elején a megyéhez min­dig beterjesztendők, hogy így az őszön tartani szokott megyei gyűlésen tárgyaltat­­hassanak. Eddig új szabályrendeletünk nincs, s a még mindig fenálló rendelet előttünk az utasítás , de a rend is úgy hozza magával, hogy a jövő évi költségvetés ez év végén mindig elkészíttessék. Leginkább követeli ezt a pótadó kivethetése, mely városi pénztárunknak tekintélyes jövedelmi forrását képezi. A folyó­­évben a hosszú huza­vona után csak május­ban volt költségelőirányzatunk ; ez ideig a pótadót csak­is a levegőben tett számítás után szedhették be. Legtöbb eset­ben pedig a megállapodhatás, azaz a hányad hiányában nem szedhették. Ezen körülmény felette nagy befolyással volt arra, hogy a pótadókból oly roppant összeg van künn behaj­thatlanul. A költségelőirányzat elkészítése első­sorban a ható­sági közegek jogköréhez tartozik, kik azt elkészítve a pénz­ügyi szakosztálynak szolgáltatják át. A pénzügyi szak­osztály tárgyalása után következik a kinyom­atás, ezt követi a képviselők közötti kiosztás, s csak­is ezen kiosztástól számítandó 14 nap lefolyása után lehet a költségvetést a törvény­i szabályrendeleteink alapján tárgyalni. Ha tekintjük azt, hogy már október első felében jól elé haladtunk, ha figyelembe vesszük azon utakat, melye­ket a költségelőirányzatnak megfutnia kell: kezdjük jósolni, hogy az 1881 évi költségelőirányzat szo­kásosan ismét elkésik, s a megyéhez kellő időben fel nem terjesztetik. Ezen körülményt ideje­korán figyelmébe ajánljuk a pénzügyi szakosztálynak s különösen annak elnökének, vegye figyelmébe eme fontos körülményt s jogainál fogva hasson oda működjék közre, hogy az 1881. évi költségvetés a kellő időben elkészülve a megyéhez felküldessék. Abonyt. Künn a szőlőben. Kedves olvasóimmal régi jó ismeretségben lévén megengedik nekem azt, hogy őket, dacára hogy a szüre­tet elvégezték, ismét csak a szőlőbe hívjam ki. Hiszen oly szép oly kellemes az idő, hogy ezen kis sétáért reám aligha neheztelnek. Azután ezen szép őszi napokat fel kell ám a jó szőlősgazdának saját előnyére használni. A múlt évi nagy hidegek a szőlőfájában felette nagy károkat tettek ; a termőrügyeket elfogyasztották ; s így a tavaszkor a metszés idejében azt ajánlónk, hogy akkor metszünk, midőn a szőlő rügye fakadni kezd s oda met­szünk, hol a termőrügyek élőknek lát­szanak. A saári zárda vég­napjai. Történeti beszély. V. — S hát tulajdonképen mi vagy te? kérdi a vezér. — Minden és semmi, kinek még hasznát lehet venni. — Különös fickó! mutasd meg a helyisége­ket, föld alatt lévő aknákat, netalán létező mene­külési utakat, élelem-tárat, hires borallokat, kin­cseteket . . . — Parancsolj legalázatosb szolgáddal, m­on­­dá Eusták és indalának a zárda főtermei felé. Báli leszabott lováról s a gyalogság élére állva, ment elfoglalni a helyiségeket. Az épület kapuja fölött kitűzve lón a fehér zászló, melynek láttára aki beférhetett az ellen­táborból mintegy kétezernyi gyalog, bevonult az erődkébe, s mire Báli és kisérete mindent át­vizsgálva s őröket hagyva visszatért, már min­den legkisebb helyiség elfoglalva volt, s épen az ágyukat vontatták be „a tiz ágyuk mesterének“ felügyelete alatt. A mai Anna-bércen fölállított ágyukat nem lehetett lehozni más módon a szédítő meredeken, mint görgető­ rudakon, s midőn a falu mélyedé­séből kellett kiszállítani azokat, hogy az elfoglalt zárdában elhelyeztessenek, ismét csak emberi erőhöz kellett folyamodni. Az első ágyús­ szekeret bevonta és húzta vagy husz gyöngyösi polgár. Érkezett a második, harmadik, negyedik ágyús-szekér, több-kevesebb magyar, többnyire korosabb emberek által vontatva, mert a fegy­­verfoghatókat mindenütt saját vitézei közé osztá be a török katonaság, míg a harctéren nem használható öregek, nők s gyermekeik részint teher­hordozásra, részint kézi malmokon való őrlésre alkalmaztattak. Kifacsarodott szívvel nézte a barát a gyász­­menetet, melyben most egykori gyermektársát, most társát, majd régi ismerősét, vagy épen atyafiát lehetett fölismernie. Amint az ötödik ágyús­ szekeret vontatták, Busták szemeiben egyszerre szokatlan fény ragyo­gott, tagjai remegni kezdenek, keble gyorsabban dobogott s egy végképen kimerült aggastyánra szegzé tekintetét, ki a nagy teller s nagy kor súlya alatt teljesen kimerülve, épen a zárda ud­varán csúszott el a nagy sárban, s roskadt össze az ágyú elé fogva. Amint a hófehér­ fürtű öreg térdeire esett, szemeiből fényes könyek peregtek alá ezüst-sza­­kálán s fájdalmasan nyögve, oly fájdalommal, oly siralmasan tekintett a körülállók felé. Nyil nem repül gyorsabban a kifeszített tegezről, siró madár nem száll sebesebben veszé­lyeztetett kicsinyeihez, mint repült, mint szállott Éusták a gyöngyösi öreg szíjgyártóhoz, az ágyas­­szekér előtt összeroskadt szegény jó apjához. A gyámoltalan jó öreg magánkívül volt örömében ,s meglepetésében, midőn fia óriást meghaladó erővel ragadta fel a sárból egész a

Next