Gyulai Hírlap, 1970. július-december (11. évfolyam, 51-101. szám)

1970-08-07 / 61. szám

A moszkvai tárgyalások szünetében Csütörtök délelőtt Moszk­vában újabb tanácskozásra ültek össze a szovjet és a nyugatnémet szakértők. A szakértői csoportot szovjet részről O. Hlesztov, a kül­ügyminisztérium jogi osztá­lyának vezetője, nyugatné­met részről pedig Bernd von Staden, a bonni külügymi­nisztérium politikai osztályá­nak vezetője vezeti. A „főtárgyalásokat” csütör­tökön Gromiko szovjet és Scheel nyugatnémet külügy­miniszter újabb találkozójá­val folytatták. (MTI) A második hete folyó moszkvai tárgyalások szünetében (balról-jobbra): Scheel NSZK-kül­­ügyminiszter, Allardt moszkvai nagykövet és Gromiko szovjet külügyminiszter beszélget. Telefotó — TASZSZ—MTI—KS) Szíriai küldöttség Budapesten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának meghívására csütörtökön Buda­pestre érkezett a szíriai Baath Párt küldöttsége, amelyet Ali Ben Akii, a párt nemzeti veze­tőségének tagja vezet. A delegá­ció érkezésekor a Ferihegyi­ re­pülőtéren Garab Róbert, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak helyettes vezetője fogadta. Jelen volt dr. Mohamed Za­­karia Ismail, a Szíriai Arab Köztársaság nagykövete és Má­nyik Pál, hazánk damaszkuszi nagykövete is. (MTI) Kühn befejezte lengyelországi látogatását Heinz Kühn, a nyugatné­met Észak-Raj­na-Vesztfália tartomány minisztrelnöke szerdán befejezte lengyelor­szági látogatását. Kühnt Varsóban fogadta Adam Willmann külügymi­niszter-helyettes, Burakiewicz külkereskedelmi miniszter és a látogatásának utolsó nap­ján — Tadeusz Markowski nehézipari miniszterhelyettes. A nyugatnémet vendég a­ tárgyalásokon kívül rövidebb kirándulást is tett: felkeres­te Katowicét és megtekin­tette a katowicei iparvidék nevezetességeit. Herman Hoecherl nyugat­német képviselőt, a CSU par­lamenti frakciójának tagját szerdán Varsóban fogadta Marian Dmochowski, külke­reskedelmi miniszterhelyet­tes. (MTI) Megalakul a 32. kormány Olaszországban A kormányalakítással meg­bízott Emilio Colombo az el­múlt napokat tárgyalásokkal töltötte. Ennek során kiala­kultak a Saragat köztársasá­gi elnök elé terjesztendő kor­mánylista körvonalai. Római politikai körök tudni vélik, hogy Colombo a listát csü­törtökön az elnök elé ter­jesztette. A hét végén sor kerülhet az államtitkárok ki­nevezésére is, hétfőn pedig a parlament összeül, hogy vi­tát folytasson az új középbal kormány programnyilatkoza­táról. Hírmagyarázók az új kö­zépbal kormány megalakulá­sával kapcsolatban megjegy­zik, hogy a koalíciós partne­rek közötti mélyreható ellen­­­tétek változatlanul megma­radtak, s csak a kijelölt mi­niszterelnök politikai rutin­ja és diplomáciai tapintata tette lehetővé, hogy 1 hónapos huzavona után megalakuljon Olaszországnak a fasizmus bukása utáni 32. kormánya. (MTI) n belügyminiszter nem tárgyal — a gerillák nem engednek káposzta nélkül jól Az uruguayi belügyminiszté­rium közleményében megerősí­tette: szilárdan eltökélte, hogy nem enged a gerillák követelé­seinek és nem hajlandó velük tárgyalni.­­ Ugyanakkor a gerillák az ál­taluk szabadon bocsátott Daniel Pereyra Manelii vizsgálóbíró útján a hatóságokhoz eljuttatott üzenetükben szintén megerősí­tették, hogy Dias Gomide brazil konzult és Don Mitrione ameri­kai titkosszolgálati ügynököt csak akkor hajlandók szabadon bocsátani, ha a montevideói akik-e a kecske? kormány kiengedi az őrizetben­­ tartott összes politikai foglyot, s akiknek számát mintegy száz-­­ hatvanra becsülik. Megfigyelők szerint e két ös­­­­­szeegyeztethetetlen álláspont kö­­­zött az a megoldás kínálkoznék,­ hogy a kormány száműzetés] büntetésére változtatja át az­ összes politikai foglyok börtön­ ■ büntetését. Így teljesülne a ge­­­­rillák követelése és a kormány­ sem lenne kénytelen tárgyalni ■ az „emberrablókkal”, tehát a g kecske is jóllakna és a káposzta­­ is megmaradna. Egyébként a Tupamaros-geril­­­­lák üzenetükben hétfőig adtak­­ „gondolkodási időt” a kormány­­­­nak. Közölték, hogy a két fog­­o­lyot megölik, ha követelésüket­­ nem teljesítik. (MTI) 9 tfSJBBSa UNO. AUGUSZTUS 7. Harminc izraeli gép támadása — egyet lelőttek Csütörtökön reggel 30 izra­eli repülőgép több hullám­ban támadta a Szuez, vala­mint a csatorna északi öve­zetében levő egyiptomi állá­sokat. Az egyiptomi légelhá­rítás elűzte a támadó gépeket és lelőtt egy Skyhik mintájú repülőgépet, amely lángolva zuhant le Iszmailiától kelet­re. Az egyiptomiakat nem ér­ték veszteségek — hangsú­lyozta az EAK szóvivője. A csúcs­on nem beszélnek a Rogers-javaslatról Csütörtökön megkezdődött Tri­­poliban az öt arab ország kül- és hadügyminisztereinek csúcs­­találkozója, — jelenti az AP hírügynökség. Antoine Ata­lah jordániai kül­ügyminiszter újságírók előtt ki­jelentette, hogy a megbeszélése­ken nem volt szó a Rogers ame­rikai külügyminiszter által be­terjesztett közel-keleti tűzszü­neti javaslatokról. Harcok Indokínában Amerikai vadászbombázók­­ szerdán is támadták a kambod­z­zsai kormányhadsereggel szem­ben álló hazafias erőket, első­sorban Skoun város körzetében. A város, amely fontos közleke­­­dési csomópont, továbbra is a népi erők kezén van és a har­cok folytatódnak. Egy zászlóaljnak sikerült ugyan eljutnia Skoun határáig, de a város visszafoglalására ki­küldött három zászlóaljat a ha­zafias erők Skoun északnyugati és északkeleti szélén feltartóz­tatták. Kambodzsában a Skounért vívott harcon kívül összecsa­­­­pásokra került sor az északi ha­­­tár közelében levő Kompong Thom és a Phnom Penh-től dél­re fekvő Takeo mellett. Egy kambodzsai parlamenti képviselőnő sürgetésére 2500 fős női katonai egységet állítanak fel, hogy kisegítő szolgálatot lás­sanak el a kambodzsai hadse­regben. A laoszi határ közelében ví­vott dél-vietnami harcokban, Kham Dúc vidékén elesett az amerikaiak négy katonája, 29 pedig megsebesült. Harcok vol­tak a Saigontól körülbelül 90 kilométernyire délnyugatra levő dél-vietnami katonai állások kö­rül is. Saigoni hivatalos katonai for­rás csütörtökön megerősítette, hogy Nguyen Van Thien dél-vi­etnami tábornok ténylegesen azon az „A—37” típusú vadász­bombázón tartózkodott, amely útban Da Nangból Saigon felé augusztus 4-én eltűnt. Eddig minden kutatás sikertelennek bizonyult, sem a gépet, sem ron­csait nem találták meg. Dél-vietnami veteránok csü­törtökön reggel Saigonban tün­tettek az elnöki palota előtt amiatt, hogy a Saigonban illeté­kes tartományi kormányzó ren­deletére ki akarják telepíteni őket a főváros körül maguk épí­tette barakkokból. (MTI) Hirosima szemtanúi A szennyes víz íze (Okumura Masasi beszámolója) Azon a napon az ég csodála­tosan derült volt... A Hirosima Körzeti Ezred törzseinél teljesítettem szolgála­tot. Nyolc óra után, a szabály­zatnak megfelelően, beléptem a segédtiszt irodájába, hogy je­lentést tegyek az előző nap ese­ményeiről. Azután visszatértem irodámba. — Szörnyű hőség van ma! — szóltam baj­társai­mhoz. Abban a pillanatban a nap­nál milliószor fényesebb villám ragyogott fel. Arcomat önkénte­lenül tenyerembe temettem, tes­tem megingott, hatalmas dörrenés hallatszott, majd minden elsö­tétült. „­Légitámadás” — gondoltam. Még nem vesztettem el eszmé­letemet, semmi fájdalmat vagy ütést nem éreztem. Aztán észre­vettem, hogy az épület romjai alatt fekszem eltemetve. Fájdalmas nyögéseket hallot­tam, mind többet és többet. — Jaj, fáj... segítsetek... a kezem... szabadítsátok ki a kezem... emeljétek ki a lábamat... — Vak sötét, szívszaggató jajveszéke­lések. És akkor hirtelen rám­tört a halálfélelem. — Segítség! Segítsen valaki! — kezdtem el én is kiáltozni, de senki sem felelt. A többiek ordí­tása elnyomta segélykérésemet. Nyelvemen sós izt éreztem. Jobb kezemmel ijedten végigsi­­mítottam arcomat, síkos volt, de érdes is, mintha olajba ke­vert homokkal kenték volna be. Mi lehet? A gyújtóbomba olaja? Nem, ez folyékony mérgesgáz! Néhány percig vívódtam, úgy gondoltam, hogy ez csakis mér­gesgáz lehet, akkor pedig vé­ge! Ebben a pillanatban mond­ata­m le végleg az életemről... Hirtelen a múlt emlékei tódul­tak agyamba: szemem előtt megjelentek szülőfalum hegyei, mezői — „Istenem! Soha többé nem látom viszont! Aztán apám alakja állt tisztán előttem, szú­rósan rámszegzett tekintettel... Csak szellemképek voltak! De türelmetlen vágy fogott el utá­nuk és ez hirtelen visszaadta erőmet. „Nem halhatok meg! Ki kell jutnom innen!" Fogcsikorgatva megfeszítettem lábamat és válláráról lelöktem a rámzuhant gerendát. Dobáltam le magamról a romtörmeléket, mint egy őrült, úgy küzdöttem. Tudtam, ha ott maradok, el­pusztulok! Tíz-húsz percig lehettem a sö­tétben. Végül egy kisebb ge­renda megmozdult, kis rés nyílt, akkora, hogy a fejem már kifért rajta. Aztán már a vállam is. A remény rettenetes erőt adott. Míg kimásztam a résen, egy nagy szög felhasította bőrömet, — de nem is éreztem, csak küzdöttem és végül kijutottam az udvarra. Ott semmi, még egy macska sem... Fel akartam állni. Nem sike­rült. Mászni kezdtem a ház irá­nyába, akkor vettem észre a földön a csíkot, amit az arcom­ból csurgó vér festett. Tehát a sós íz a nyelvemen vér volt. Az ijedtségtől és a szörnyű fáradt­ságtól elájultam. A menekülők jaj­ zápora ébresztett fel és fel­nyitva szememet megláttam közvetlen közelemben egy vérben fekvő katonát. Kúsztam tovább, noha már alig bírtam el testemet. A hő­ség, a vérzés, a verejték elvisel­hetetlennek tűnt, torkom égett a szomjtól: vizet! vizet! Fel­kúsztam a víztartály falára, be­dugtam fejem a vízbe és vedel­tem a piszkos lét­­, de milyen jó volt, ilyen édes vizet még sohasem ittam! Pár pillanatot pihentem, az­tán megpróbáltam feltápászkod­­ni a szivattyúra... Körülnéztem. Szörnyű látvány! A város­­ romhalmaz. Itt-ott fekete vagy fehér füstnyalábok. A felhő mélyen feküdt a város felett, ilyen lehet a vulkánfüst a krá­ter torkában. A Nyugati Katonai Gyakorló­tér hemzsegett a sebesültektől. Micsoda szörnyű bomba okozta ezt? Nincs habozás, ingadozás, er­re most nincs idő, his­zen a ro­mok alá temetett baj­társaim segélykérő hangját hallom! De mire mennék egyedül? Miért 0

Next