Gyulai Hírlap, 1970. július-december (11. évfolyam, 51-101. szám)

1970-10-27 / 83. szám

Szovjet tiltakozás, határmegsértés miatt A szovjet kormány tiltakozá­sát jelentette be az Egyesült Államok kormányánál amiatt, mert október 21-én az ameri­kai légierők egy repülőgépe megsértette a Szovjetunió álla­mi határait. Egyidejűleg a szovjet kor­mány tiltakozást intézett a tö­­­­rök kormányhoz és abban fel­hívja a figyelmet arra a tény­re, hogy a Szovjetunió légiterét megsértő amerikai repülőgép Törökország területéről indult el. Az Egyesült Államok légierő­inek repülőgépe október 21-én megsértette a Szovjetunió lé­giterét és leszállt a Leninakan (Örményország) város közelében levő repülőtéren. A gépen Scherrer amerikai tábornok, McQuarrie amerikai tábornok, Russell őrnagy, a repülőgép pi­lótája és Deneii török ezredes volt. Az Egyesült Államok kormá­nyához intézett tiltakozásban a szovjet kormány emlékeztett ar­ra, hogy csupán az utóbbi há­rom év alatt több mint tíz eset­ben sértették meg törvénytele­nül a Szovjetunió légihatárait,­­ A szovjet kormány hangsúlyoz­za „a Szovjetunió légiterének­­ az amerikai repülőgépek által történő megsértése korántsem a körülmények véletlen találkozá­­­sának a következménye, hanem annak az általános katonai ak­tivitásnak az eredménye, ame­lyet az Egyesült Államok ki­fejt a Szovjetunióval szomszé­dos térségekben”. „A szovjet kormány ismétel­ten felhívta az Egyesült Álla­mok kormányának figyelmét er­re a Szovjetunióval szemben nyíltan ellenséges tevékenység­re. Az amerikai katonai tá­maszpontok fenntartása a Szov­jetunió körül komoly veszély forrása és semmiképpen sem egyeztethető össze a szovjet— amerikai kapcsolatok megjaví­­­tása mellett szóló nyilatkoza­tokkal, amelyek ismételten el­­­­hangznak az Egyesült Államok vezetői részéről.” A szovjet kormány „elvárja, hogy az Egyesült Államok kor­­­­mánya teljes komolysággal fog­­­­lalkozik az adott nyilatkozatban , kifejtett állásponttal és levon­­ja a megfelelő következtetése­­­­ket’. A török­ kormányhoz intézett tiltakozás emlékeztet arra, hogy a török kormány az U–2-es amerikai repülőgép ügye után kijelentette: „sohasem engedi meg szövetségesei vagy más ha­­­­talmak repülőgépeinek, hogy tá­maszpontjait és légiterét fel­használják olyan agresszív cé­­­­lokra, amelyek kárt okozhat­nak szomszédai biztonságának és nyugalmának’. „Az utóbbi incidens azonban azt mutatja, hogy a valóságban másképp áll­­ a helyzet” — mutat rá a szovjet­­ kormány tiltakozásában. „Ezzel kapcsolatban feltétle­nül csodálkozást kelt Törökor­szág bizonyos kéreinek arra va­ló hivatkozása, hogy a török ha­tóságok — úgymond — nem fe­­­lelnek a határsértő repülőgép akcióiért, mivel a repülőgép az amerikai légierőkhöz tartozik.’’­­ A szovjet kormány tiltakozása hangsúlyozza: az amerikai kato­­nák részéről elkövetett provoká­­­­ciós cselekmények „rendkívül veszélyes következményekkel jár­ • hatnak és kárt okozhatnak or­­­szágaink jószomszédi viszonyá­­­nak’’. A szovjet kormány elvár­ja, hogy a török kormány „meg­­­teszi a szükséges intézkedéseket, s hogy ilyenfajta határsértések ne ’ fordulhassanak elő”. (MTI) Az őrmester és a hadbíróság Az NSZK-ban állomásozó amerikai csapatok egyik had­bírósága hétfőn kezdte tárgyal­ni a 24 éves James Earl Hobson őrmester bűnperét. A vádpontok: gyilkossági kí­sérlet, gyújtogatás kísérlete, az Egyesült Államok tulajdonának elpusztítása, engedelmesség megtagadása feljebbjáróval szemben és többrendbeli össze­esküvés. Hobson őrmester május 31-én kézigránátot dobott egy bajor­­országi kiképzőtábor kantinjába és a robbanás következtében tíz katona megsebesült. Az őrmester, a chicagói West Side egyik utcai bandájának volt a vezetője, különböző bűn­­cselekményekért harminc alka­lommal ítélték el. 1967-ben — büntetett előélete ellenére — be­vonulhatott a hadseregbe és Vi­etnamban hat kitüntetést­ szer­zett. Amikor ez év januárjában szabadságra hazautazott Chica­góba, ott háborús hősként ün­nepelték. A „mintakatonát" parancsno­kai igen kedvelték és április­ban, majd májusban újabb sza­badságra utazhatott haza. A májusi szabadságáról visszaté­rőben hajtotta végre a kézigrá­­nátos merényletet. Hobson chicagói pártfogói­nak csoportja 3500 dollárt adott össze az őrmester védelmére. (MTI) sikés mw.„,r IS 70. OKTÓBER 27. Ceausescu Amerikában Nixon amerikai elnök hétfőn délelőtt ünnepélyes külsőségek közepette üdvözölte a Fehér Házban Nicolae Ceausescut, a román államtanács elnökét, aki egy napos hivatalos washingtoni látogatással fejezi be az Egye­sült Államokban tett kéthetes nem hivatalos látogató körútját. Ennek során Ceausesscu részt vett és felszólalt az ENSZ jubi­leumi emlékülésszakán is. A román államfő fogadásával Nixon elnök pontot tett 72 órás csúcsdiplomáciai sorozatára, amellyel megszakította a több mint 20 államra kiterjedő kor­teshadjáratát. A november 8-i részleges kongresszusi választá­sokig hátralevő hét napot Ni­xon a kortes hadjárat keretében maradéktalanul a szenátusi csatának szenteli. (MTI) Az Izvesztyija a chilei győzelemről Az Izvesztyija hétfő esti száma a nép győzelmeként és a reakció vereségeként érté­keli Salvador Allende Chile elnökévé választását. A szovjet kormánylap san­tiagói tudósítója rámutat ar­ra, hogy Latin-Amerikában mind erősebbé válik az óhaj: szabadulni az imperialista függőségtől. Kuba után az ön­álló fejlődés útjára lépett Pe­ru népe. Az utóbbi napok so­rán érzékeny csapásokat mér­tek Bolíviában az imperializ­mus érdekeire. Most pedig Chile emelte fel a független­ségért, a haladásért, valamint a társadalmi igazságosságért vívott harc zászlaját. Nyilatkozott az Izvesztyijá­nak Teitelboim, chilei kom­munista szenátor. Kiemelte, hogy nem csupán a kommun­­nista, a szocialista, vagy a ra­dikális párt győzelméről van szó. Valamennyi chilei dolgo­zó, a lakosság középrétegei, a parasztok, az ifjúság és a diá­kok mindannyian a győzelem kikovácsolói voltak. Most né­pünk előtt világos perspektí­va, világos cél áll: új Chilét építünk, nem helyi gazda­gok és a külföldi tőkések, ha­nem a chilei dolgozók számá­ra. A szovjet lap santiagói tu­dósítójának jelentése azzal fe­jeződik be, hogy a chilei dol­gozók fokozzák éberségüket és készek a kivívott győzelem megvédésére. Fock Jenő fogadta Xuan Thuy államminisztert Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke hétfőn hivatalában fo­gadta Xuan Thuyt, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bi­zottságának titkárát, állammi­nisztert, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság Párizsban tár­gyaló küldöttségének vezetőjét, aki a Magyar Forradalmi Mun­kás-Paraszt Kormány meghí­vására hivatalos baráti látoga­tást tesz hazánkban. A látoga­táson jelen volt Péter János külügyminiszter és Hoang Luong, a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság budapesti nagykövete. (MTI) Gromiko londoni látog­atásai elé A Centropress hétfő esti kommentárja Amikor Alakszej Koszigin szovjet miniszterelnök, a brit kormány meghívásának eleget téve, 1967 februárjában London­ba érkezett, igen szívélyes fo­gadtatásban részesült. Tárgyalá­sai nyomán gyümölcsözően fej­lődtek a brit—szovjet kapcsola­tok, s bár az akkor javasolt húszéves barátsági szerződés terve nem valósult meg, az az­óta eltelt három és fél esztendő hozott eredményeket. Különösen sokat fejlődött a két ország közötti árucsere for­galom. A brit üzleti körök már hosszú ideje igen fontosnak tart­ják a Szovjetunióval való keres­kedelmet. Az is kétségtelen azonban, hogy a szovjet—brit kapcsolaton van még javítaniva­ló s ezt most, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter London­ba érkezett és rövidesen meg­kezdi tanácskozásait Edward Heath miniszterelnökkel (egyéb­ként ez lesz az első magasszintű érintkezés a két ország között június 18-a, a Heath-kormány hatalomra kerülése óta), maga a brit sajtó is elismeri. Aligha számít túl sokat e te­kintetben, hogy Wilson helyett Heath ül a miniszterelnöki bár­sonyszékben. A munkáspárti és a konzervatív kormányzatok kö­zött rendszerint éppen külpoliti­kai téren a legcsekélyebb a kü­lönbség. Emlékezzünk rá, hogy MacMillan tory miniszterelnök épp oly szívesen látogatott el Moszkvába, a nemzetközi hely­zet enyhülését keresve, mint Wilson munkáspárti premier. S ugyanígy beszélhetünk, saj­nos, a dolog negatív oldaláról is. Miként Wilson labourista kormánya, úgy Heath­bory kor­mánya (legalábbis eddig) mu­tatta a legkevésbé konstruktív­­hozzáállást a nyugati nagyha­talmak közül, az európai biz­tonsági konferencia ügyében. Ezért is valószínű, hogy az európai biztonsági értekezlet problémája lesz a Heath—Gro­­miko-tanácskozás fő témája, an­nál is inkább, hiszen Párizs és Bonn már eddig sokkal pozití­vabb állást foglaltak ebben a témában, mint London. Nyil­vánvaló, hogy a brit kormány­fő és a szovjet külügyminiszter a világpolitika többi nagy kér­désével is foglalkozik, az indo­kínai helyzettel, a közel-keleti válsággal, a nyugat-berlini kér­déssel. Ez utóbbi annál hang­súlyosabb, hiszen Abraszimov, a Szovjetunió berlini nagykövete is Gromiko kíséretében van. Nem vitás — ez mindkét or­szág kölcsönös érdeke —, hogy Gromiko személyes találkozása Heath-szel és Douglas Home angol külügyminiszterrel, to­vábbi lendületet ad majd az eddig is szépen fejlődött szovjet —brit kereskedelmi kapcsola­toknak. Ám a közvélemény re­méli, hogy e tárgyalások poli­tikai síkon is hoznak eredmé­nyeket. A két ország álláspont­ja a fontos nemzetközi kérdé­sekben talán közelebb kerül egymáshoz, s London esetleg rugalmasabb, konstruktívabb ál­láspontot foglal el az európai biztonsági konferencia ügyé­ben. Külföldi m­osaik Tarbuk, Szeles, IBUSZ Bécsben Kitűnő az osztrák autósztráda. Ingyen szaladhat rajta az autó. A sztrádán sűrű egymásutánban telefon, a kitérőknél víz, padok, asztalok és tisztaság. Bécsben rosszalkodott autónk motorjának hűtőberendezése. Az osztrákok udvariasan magyaráz­ták: menjünk a Davidgasse 90- be, ott van az F. M. Tarbuk és társa javító, ahol mindent rend­behoznak. Az autósorok árada­tában végre a külső városrészbe jutottunk. De merre menjünk? Mivel javították az utat, megáll­tunk és az útjavítóktól érdek­lődtünk, merre a Tarbuk és tár­sa? Látva gépkocsinkon a H-jel­­zést, a sóderlapátolást abba­hagyva, magyarul adott útba­igazítást egy fiatalember. Pest­ről disszidált 1958-ban. — Hogy érzi itt magát? — Hát... Gyűjtöm a pénzt, hogy Kanadába mehessek ... Kis idő múltán megtaláljuk a javítót. A megrendelőlap kitöl­tése után nemsokára kezdték a javítást. Körülnéztem. Itt egy régen kint élő magyar, Huszár úr kalauzolt. A szerviz korszerű, sok a vizs­gáló műszer a hiba megtalálá­sához. Minden kocsiállásnál cse­csonk. Tömlőt csatlakoztatnak rá, meg az autó kipufogójára és a pincén át így vezetik el a­­ mo­­torgázt.­­ A szerelők órabérben dolgoz­nak.. De milyen is ez az „óra­bér”? Minden munka elvégzé­sére időt szabnak. Ha ennek megfelelően dolgozik a szerelő, megkapja az órabérét. Ha keve­sebbet teljesít, akkor az üres­­járatú időre nem jár a bér. Lógó, csellengő embert nem láttunk. A munkaidő minden percében dolgozni kell, a rend­bontóval nem sokat „lelkiznek”, elküldik. A legapróbb r­ossz al­katrésszel is el kell számolnia a szerelőknek, bemutatása után ad a raktár a hibás alkatrész he­lyett újat. Az új alkatrészt az­után precízen jegyzik a munka­lapon. Az F. M. Tarbuk és társa ja­vító a legnagyobb Bécsben, szer­vizei Ausztria-szerte megtalál­hatók. Télen azonban, amikor megcsappan a forgalom —, közli Huszár úr — elküldik a szere­lők egy részét. Készen vannak a javítással. Kihozzák az autót, de közben próbára mennek vele az utcára. Na, milyen jól csinálják — gon­dolom és örülük a próbának. Gyorsan kapom a precíz szám­lát. Hát igen megkérik az árát a javításnak, ami szintén igaz: tö­kéletes. És felfedezem a szám­lán — nagy csalódásomra — a rövid próbaút díját: 43 schilling. Bécsben több magyarnak: Sze­lesnek, Szabónak, stb. van üzle­te. Szinte tenyérnyi helyiségek ezek, sokféle, jórészt bezárt por­tékával. Az üzletek „bedolgozói” ha magyar beszédet hallanak az utcákon, magyar nyelvű cédulát nyomnak a sétálók kezébe, kér­ve, hogy náluk vásároljanak. Egy reggel kocsink ablaktörlői alá fűzve is találtunk ilyen csa­logató cédulát. A Kartnerstrassén kapott he­lyet az IBUSZ kirendeltsége. Nagy forgalmú és sok osztrák keresi fel, hogy utazását intézze Magyarországra. A budapesti Szoboszlai Arnica már hosszabb ideje dolgozik Bécsben, az IBUSZ-kirendeltségen. Mi a ta­pasztalata? — Különösen a Balatonhoz mennek sokan Ausztriából — mondja — A nyáron hányan keresték fel Magyarországot? — Kicsit gondolkozik, kimu­tatásokat néz, és aztán válaszol: — A nyári főidényben közel 30 ezer osztrák, főleg bécsi lakos járt Magyarországon. Többen is mentek volna, de nem tudtunk elég szállodai szobát biztosíta­ni. Végül arról szól, hogy a bé­csiek szívesen gondolnak vissza a Magyarországon töltött napok­ra. Sokan közülük minden évben újra és újra ellátogatnak ha­zánkba, törzsvendégek Budapes­ten és a Balatonnál. Morvay Sándor (Folytatjuk) Következik: Svájci tájak, em­berek.

Next