HELIKON - VILÁGIRODALMI FIGYELŐ 20. ÉVFOLYAM (1974)
1974 / 1. sz. - ÉVFORDULÓ - KÖPECZI BÉLA: Esztétikai érték és etikai érték: Petőfi Sándor élete és életműve
Petőfi ahhoz a korszakhoz tartozik, amely Nyugat-Európában a francia forradalom nyomán meghozta a polgárság felemelkedését és ezzel együtt a romantika diadalát. Egyes romantikusok, mint pl. Musset, Keats vagy Novalis megelégednek azzal, hogy rámutassanak e korszak ellentmondásaira, mások viszont, mint Hugo, Shelley vagy Schiller, igyekeznek megmagyarázni azokat és előre látni a jövő ígéreteit. Ismeretes, hogy a romantikus felfogás szerint az író az emberi nem vezetője. Ez a költő-próféta szerep szoros kapcsolatot tételez fel a költő személyisége és műve között. Elég idézni Shelley-t ezzel kapcsolatban: "A poet as he is the author to others of the highest wisdom, pleasure, virtue and glory, so he ought personally to be the happiest, the best, the wisest, and the most illustrious of men." A romantikus költőnek tehát világszemléletét és magatartását nemcsak művével, hanem életével is illusztrálnia kell. Vannak olyan írók, akik komolyan veszik a romantika ars poeticáját és akik meg akarják valósítani életük és életművük teljes egységét. Petőfi ezek közé tartozik, de őt erre nemcsak az elmélet, hanem a megélt társadalmi valóság is ösztönözte. Olyan plebejus ő, aki ismeri a szocializmus és az utópista kommunizmus eszméit, amelyek a fejlettebb nyugat-európai társadalomban jöttek létre, de ugyanakkor személyes tapasztalatai is vannak az elnyomott osztályok életéről egy viszonylagosan elmaradt országban. Amikor a népről beszél, nem azonosítja azt az emberi nemmel, mint ahogy ezt a romantikusok teszik Nyugat-Európában, hanem a jobbágyságban sínylődő parasztságra gondol és a városi proletárok vékony rétegére s tényleges felszabadításukra. Petőfi társadalmi programja olyan utópikus elemeket tartalmaz, amelyeket különösen Cabet Histoire populaire de la Révolution française de 1789 à 18301 c. művéből merített. Cabet az utópista kommunizmus szemszögéből próbálja meghatározni „azt a társadalmi és politikai rendszert, amely a legkedvezőbb az ember méltóságára és tökéletesedésére, a közrendre, a törvények tiszteletére és minden állampolgár boldogulására, amelynek alapjául a nevelést és a munkát jelölte meg"." Petőfi tudatában van a magyar társadalom elmaradottságának és az utópikus elképzelések megvalósítása lehetetlenségének, megelégszik polgári jellegű reformokkal anélkül, hogy lemondana a végcélról. „Utópizmusa" az, amely lehetővé teszi számára, hogy ne hagyja magát becsapni a látszatreformoktól, és hogy alkalmas időben lépjen közbe megakadályozni az opportunista erők akcióit, amelyek megpróbálják konzerválni a feudalizmust, így a személyes tapasztalat és az ideológia sajátos feszültséget hoz létre a két pólus: a valóság és az utópia között, s ez a feszültség nemcsak magánéletében nyilvánul meg, hanem a közéletben is, hiszen személyesen kell részt vennie történelmi fontosságú eseményekben. A gazdasági, társadalmi és politikai elmaradottságon felül Közép- és Kelet-Európában számolni kell a nemzeti kérdéssel is. Petőfi, akit megihlettek a viharos nemzeti múltnak és különösen a Habsburgok elleni függetlenségi 5Vö.: ISTVÁN SŐTÉR: The dilemma of literary science. Budapest, 1973. 101 — 240; LUKÁCS GYÖRGY: A romantikáról. Valóság, 1971. 2. sz. 54—57; Проблемы романтизма. (Сборник статей.) Москва, 1967. 6 Р. В. SHELLEY: Works, VIII. vol. (1880), 129—130. 7 Vö.: SÁNDOR LUKÁCSY: Petőfi és Cabet. Irodalomtörténeti Közlemények, 1966. 293 — 334. PÁNDI PÁL: „Kísértetjárás" Magyarországon. Utópista szocialista és kommunista eszmék jelentkezése a reformkorban. I —II. Bp. 1972. 8 Révolté ou révolutionnaire, 91—93.