HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 43. ÉVFOLYAM (1997)

1997 / 1-2. sz. - TANULMÁNYOK - MEYER H. ABRAMS: Archetipikus analógiák az irodalomkritika nyelvében

TANULMÁNYOK M. H. ABRAMS Archetipikus analógiák az irodalomkritika nyelvében A metafora természetének és funkciójának elemzését hagyományosan a retori­kusok és az irodalomkritikusok feladataként tartják számon. A metafora azonban — legyen élő vagy holt — minden diskurzusnak elválaszthatatlan velejárója, az olyan diskurzusnak is, melynek kinyilvánított célja nem a meggyőzés vagy nem esz­tétikai jellegű, hanem a leírás és az információközlés. A metafizikai rendszerek — ahogy ezt Stephen PEPPER professzor nemrégiben bővebben is kifejtette­ — alapve­tően metaforikus rendszerek. Még a természettudományok nyelvéről sem állítható, hogy szó szerinti értelemben vehető lenne, jóllehet kulcsterminusaikat gyakran nem tekintik metaforáknak — mindaddig, amíg egy újabb, általánosan elfogadott analó­gia rá nem világít a régi analógia természetére. A metafora és az analógia kevésbé szembetűnő ugyan az irodalomkritikában, mint magában a költészetben, de funkci­ójuk talán itt sem kisebb. Ezúttal azt kívánom röviden bemutatni, milyen szerepet játszanak a kritika történetében bizonyos rejtett fogalmi modellek — melyeket „ar­chetipikus analógiák"-nak neveznek — az irodalom fényeinek válogatásában, értel­mezésében, rendszerezésében és értékelésében.­ A témát egy Platón-idézettel vezetem be. Jellegzetes és tudatos mítosz- és para­bolahasználata Platónt alkalmas kiindulóponttá teszi. Gyakori analógiáinak egyike a tükröződés, melyet a tükör, a víz vagy pedig a dolgok kevésbé tökéletes „tükröződé­se" esetében az árnyék hoz létre. Platón arra használja ezeket az analógiákat, hogy megvilágítsa a világegyetem valamennyi jelenségének egymáshoz való viszonyát, dol­goknak a prototípusaikhoz, vagyis az ideáikhoz való és a dolgok utánzatainak, be­leértve ebbe a művészetben fellelhetőeket, az érzékelés világának modelljeihez való viszonyát. Amikor az Állam tizedik fejezetében Szókratész a költészet valódi termé­szetének problémájáról elmélkedik, azonnal ezt az analógiát vezeti be. Egy konkrét­ ­ World Hypotheses. Berkeley-Los Angeles, 1942. - Id. még DOROTHY M. EMMET: The Nature of Metaphysical Thinking. London, 1946. 2 A téma részletesebb és átfogóbb feldolgozása megtalálható lesz már csaknem elkészült könyvem­ben, melynek ideiglenes címe: The Mirror and the Lamp: The Transition to Romantic Theories of Poetry and Art.

Next