HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 43. ÉVFOLYAM (1997)
1997 / 4. sz. - SZEMLE - SZILVÁSSY ORSOLYA: A lehetséges világok Umberto Eco szemiotikájában
SZEMLE narratíva viszonylatában érvényes. „...[A narratíva a beszéd egy módja, amelyet, mint Genette írja, ,bizonyos számú kihagyás és korlátozó feltétel jellemez", s melyet a diskurzus más, „nyitottabb" formái nem kényszerítenek a beszélőre. Genette szerint Benveniste megmutatta, hogy ,bizonyos nyelvtani formák, mint például az »én« személyes névmás (és annak implicit referenciája az »Ön«), néhány névmásszerű »jelző« (bizonyos mutató névmások), a melléknévszerű »jelzők« (mint az itt, most, tegnap, ma, holnap stb.) bizonyos igeidők, mint a jelen, a befejezett jelen és a jövő magára a diskurzusra korlátozódik, míg a szigorúan értelmezett narratívát a harmadik személy kizárólagos használata és bizonyos formák, mint a múlt és a régmúlt idők alkalmazása határozza meg." A narratíván belüli választás, mármint annak eldöntése, hogy ez valós vagy képzeletbeli eseményekre utal-e, annyival nehezebbnek tűnik, hogy hasonló formális jelzések nem adnak támpontot és így nem határozható meg egy aktuális beszédszituáció. Döntés itt úgy születhet, ha egy tágan értelmezett, a tipográfiát és egyéb szöveggondozási eljárásokat is magában foglaló poétikai hagyomány lesz a viszonyítási alap, így egyfajta intenciót tulajdonítunk a szövegnek, figyelembe véve mindazt, ami az adott korpuszban egyáltalán értelmezhető. Ezt a választást, mint minden kommunikációban, a szöveg intenciójával szembeni nyitottság pozíciójából egyfajta jóakarattal kell megtenni. Ha a lehetséges világok alapjának események, illetve dolgok állására vonatkozó feltételezések meglétét tekintjük, a fogalmat a szűkebb értelemben vett olvasói lehetséges világokon túl is alkalmazhatjuk, így a narratív szövegekben megjelenő egyéb szubjektumtípusok esetében is (szereplők, elbeszélők), de minthogy ezek a világok csak részei az olvasói lehetséges világnak és mindig ennek keretében, körülhatároltan jelennek meg, Eco jobbnak látja ezeket a konjektúrákat domasztikus világokként megkülönböztetni. Egy narratív szöveghez kapcsolódó lehetséges világ létrejötte egy egyre bővülő kontinuitás, hiszen a világ berendezése a szöveg linearitását követve megy végbe. Az olvasás egyes szakaszainak megfelelő világok is lehetséges világok, egymáshoz való viszonyukat, amennyiben az olvasat koherens, az átjárhatóság jellemzi. A világok közti átjárhatóság feltétele a világok mátrixainak strukturális hasonlósága, vagyis hogy egy világ struktúrájából levezethető legyen a másik világ struktúrája. Egy világ felépíthetőségének vannak logikai feltételei; ha az azonosság modus ponense (valami p vagy ~p) nem érvényesül, a világ lehetetlen világ. Másként 5 GERARD GENETTE: Boundaries of Narrative. = New Literary History 8. - Idézi HAYDEN WHITE: A narrativitás értéke valóság megjelenítésében. Café Babel 1996. 3. 10. 6 Mindenekelőtt a szövegnek tulajdonított kommunikatív funkcióban, az intentio operis feltételezésében keresendő Eco szemiotikájának elutasítása a dekonstrukció részéről.