HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 44. ÉVFOLYAM (1998)
1998 / 3. sz. - TANULMÁNYOK - SIRATÓ ILDIKÓ: Finnország nemzeti irodalma - példa az európai periférián kialakult kétnyelvűségre
SIRATÓ ILDIKÓ Finnország nemzeti irodalma - példa az európai periférián kialakult kétnyelvűségre Suomi lakosságának alig 6%-át teszik ki a finnországi svédek, a művészeti életben azonban még ma is eléri a 10-12%-ot a svéd anyanyelvű alkotók és műveik aránya. Vagyis a finn születésűek jelentősen gyarapítják a svéd nyelvű művek befogadóközönségét. Mindez nem magyarázható kizárólag a törvények deklarálta nyelvi-kulturális egyenjogúsággal vagy a másik hazai nyelv kötelező oktatásával. Több ez, mint nyelvi-politikai kérdés és a finnországi művelődés nyelvi, esztétikai, majd nemzeti kanonizációjának folyamatát kell feltárnunk, hogy e kis s későn önállósodott észak-európai kultúra sajátos jellemzőit és értékrendszerét leírhassuk. Az első helyet foglalja el ezen jellemzők között a kétnyelvűség, a termékeny kétnyelvűség. A finnországi kultúra alapvonása a realisztikus látás- és ábrázolásmód. Ezen kívül fontos a kontinuitás - és ennek tudata - az esztétikai és poétikai kánonban; a következetesség, az egyszerűségre törekvés; a nyitottság a sokszínűségre, a rugalmasság, a kulturális tolerancia - melyeknek gyökere a komparatisztika fogalomrendszeréből ismert „késésből erényt"-helyzetben keresendő. Európa északi végein, Finnországban a kétnyelvű nemzeti irodalom, a kétnyelvű nemzeti kultúra a XIX. század közepe táján jött létre. A mi közép-európai tapasztalataink nem segítenek e jelenség magyarázatában, megértésében. (Megszoktuk, hogy a nemzeti nyelvek harca a kulturális hegemónia, s nem a közös kánon megteremtése érdekében zajlott ezidőben.) A ma (a XX. század végén - s ráadásul az egységes Európa küszöbén) a klasszikus bilingvizmus jegyeit mutató finnországi kultúra, művészeti élet meghökkentő asszociációkat sugallhat. (A svájci kultúra többnyelvűsége juthat eszünkbe, ám a történeti folyamat s a geográfiai helyzet különbözősége az okok pontosabb feltárását követeli.) Fennoskandia területén a korai középkortól kezdve két népnyelv küzdött az irodalmi- és a kultúrnyelv státusáért, az írásbeliségért, majd saját intézményekért. A kulturális hegemóniát a XVI. század közepéig a latin nyelvű művelődés birtokolta. A lutheránus vallási, nyelvi, oktatási reformok emelték ki mind a svéd, mind pedig a finn nyelvet az alsóbb néprétegek beszédszintjéről, és tették az írásbeliség, s később a kultúra nyelvévé. Hivatalosan Suomi kétnyelvű ország. A svédség formálisan nem minősül kisebbségnek, hanem a finnekkel egyenrangú államalkotó nép. Ezt az 1919-es köztársasági alkotmány deklarálja, és az 1922-ben kelt nyelvi törvény, az oktatási, az egyházi és más rendelkezések biztosítják a bilingvis gyakorlatot. JÁVORSZKY BÉLA: Észak-Európa kisebbségei. Bp., Magvető 1991. MAGYAR tudOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA