HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 44. ÉVFOLYAM (1998)
1998 / 1-2. sz. - ELMÉLETI ALAPOK - SZŐNYI GYÖRGY ENDRE: Az újhistorizmus és a mai amerikai Shakespeare-kutatás
SZŐNYI GYÖRGY ENDRE / AZ „ÚJHISTORIZMUS" ÉS A MAI AMERIKAI... 21 last); (3.) s ugyanakkor mint reflexió erre a kódrendszerre.17 Ha az interpretáció csak az első funkcióra koncentrál, akkor irodalmi biográfia lesz az eredménye. Ha a kódrendszer rekonstruálása a cél, akkor fennáll a veszély, hogy az irodalom egyszerűen beolvasztódik az ideológiai felépítménybe, mely per definitionem a társadalmi szabályokat és instrukciókat fejezi ki. Greenblatt szerint Marxnak a Grundrissében kifejtett figyelmeztetései ellenére a marxista kutatás a mai napig ebbe a csapdába esik. Végül, ha a művet csak a valóságra reflektáló elkülönült rendszernek tekintjük, az eszmetörténet és az új kritika hibáját ismételjük: a kontextus háttérré degradálódik, a mű pedig vagy egy időtlen, egyetemes emberi eszencia vagy egy önmagába zárt autonóm rendszer státuszát nyeri, s mindenképpen a társadalmi élettel ellentétes pólusra kerül. Az újhistorikus számára tehát a hagyományos megközelítések - akár elvonatkoztattak a szociológiai szempontoktól, akár érvényesítették azokat - hibásak voltak, mert különneműnek tekintették irodalom és élet minőségeit. Az intertextualitás „felfedezése" valóban kopernikuszi fordulatnak tekinthető az irodalomtudományban, melynek szemszögéből minden korábbi vizsgálat - imponáló részeredményeik ellenére is -hibás premisszákon alapulónak bizonyul. Geertz tézisét elfogadva Greenblatt „kulturális poétikának" nevezi elemzési módszerét, s a fent említett mindhárom aspektust igyekszik feltárni. Gondolatainak másik ihlető forrása Michel Foucault, elsősorban is a francia filozófus azon tézise, miszerint minden hatalom csak nyelvhasználaton, diskurzuson keresztül létezik, következésképpen minden szöveg hatalmi relációkat (is) kifejez.18 Ezt a tézist Greenblatt az énformálásra is alkalmazza: „Az énformálás mindig, bár nem kizárólagosan, nyelvileg történik."19 Ugyancsak kulcsfontosságú Greenblatt történelemszemléletében az a foucault-i tétel, hogy a történelem kutatásában fel kell ismerni és le kell küzdeni a jelent a múltba visszavetítő olyan tendenciákat, amelyek mintegy automatikusan folyamatos történetet konstruálnak. Foucault új korszakot nyitott azzal, hogy kérlelhetetlenül elutasította a régi típusú szellemtörténeti „hatásvizsgálatokat", s ehelyett a történelmi jelenségek magánvalóságát, másságát, differenciáltságát igyekezett felderíteni. További fontos tétele volt a jelenségek pluralitásának hangsúlyozása, tehát sohasem egy történetről beszélt, hanem történetek egymással a 17 GREENBLATT, 1980.4. 18 Greenblattra azidóben elsősorban FOUCAULT: Discipline and Punish: The Birth of the prison [Fegyelmezz és büntess: a börtön születése], amerikai kiadása New York, Pantheon 1977. Igen rossz fordítású magyar kiadása: Felügyelet és büntetés. A börtön története [Budapest, Gondolat 1990. Társadalomtudományi Könyvtár] című műve hatott, a szubverzió elméletének kidolgozásánál viszont Foucault alapmunkája, a The Order of Things [A dolgok rendje.] New York, Pantheon 1970.) volt fontos ihletője. A könyvtárnyi amerikai Foucault-irodalomból a következő, Foucault történelemszemléletét és amerikai recepcióját tárgyaló világos cikkek lehetnek a magyar olvasónak hasznosak: HAYDEN WHITE, 1973.; POSTER, 1982. "GREENBLATT, 1980. 9.