HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 46. ÉVFOLYAM (2000)

2000 / 1-2. sz.

I. • ris: ..Ti: QuO­T A romantika tétjei Jelen számunk az európai romantika korai szakaszának, a XVIII-XIX. század fordulójának irodalmi/ irodalomelméleti, filozófiai és ideológiai vonatkozásait vizsgálja, a romantika-kutatásnak azt a (főként amerikai) diskurzusát állítva előtérbe, amely a 80-as és 90-es évek folyamán egyszersmind a jelenkori kritikai gondolkodás egyik meghatározó színterévé is vált. A romantika-elmélet jelentős kritikai szerepe aligha meglepő, mihelyt felismerjük, hogy ma használatos fo­galmi készleteink - a művészetelmélettől a történelemfilozófiáig, a pszichoanalí­zistől az ideológia-elméletig, a nyelvfilozófiától a hermeneutikáig - javarészt a klasszikus retorikai hagyományt áthelyező romantikus esztétikai spekulációk színrelépésével nyerték el jelenlegi formájukat. A válogatásban szereplő tanulmányok az angol és a német romantika egy-egy prominens alakjával és néhány jellegzetes fogalmával kapcsolatban fogalmazzák meg kérdéseiket. Kant és Wordsworth együttes olvasása, vagy a művészet és a nevelés, a képzelőerő és a fenséges, a művészetkritika és a reflexió fogalmainak egymásba fonódó elemzése lehetőséget kínál arra, hogy a szóban forgó szerzők és fogalmak eleddig kevéssé észlelt összefüggések rendszerébe kerüljenek, és rögzült, tárgyiasult képződményekből értelmezői-elmélkedői tevékenységünk eleven trópusaivá váljanak. Ugyanis könnyen lehet, hogy mindaz, amit bevett nézeteink alapköveinek hittünk, mindig is csupán „megkockáztatott" kijelenté­sek, „forgalomba hozott" alakzatok halmaza volt. A romantika „tétjei" mintha épp valami effélét sugallnának. A kötet első fele különféle esztétikai kategóriák, sőt magának „az esztétikainak" mint kategóriá­nak az elemzése során a romantikus művészetfelfogás erkölcsi, társadalmi, poli­tikai szerepkörét vagy „tétjeit" veszi szemügyre, s ennyiben körvonalazza azt, amit manapság „esztétikai ideológiaként" szokás emlegetni. A második rész -egy fordulatos és helyenként éles vita keretében - e kérdéskör megközelítésének elvi-módszertani következményeit járja körbe, az elmúlt évtized két erőteljes kritikai vonulatának (historizmus és retorikai olvasás), s e tendenciák egy-egy meghatározó alakjának (Jerome McGann és Paul de Man) ütköztetésén és mély­reható elemzésén keresztül. Az eligazodást egy bevezető tanulmány, két áttekintő szemle, egy bibliográfia, továbbá néhány tematikusan kapcsolódó recenzió segíti. Számunk romantika-elméleti szövegeit FOGARASI GYÖRGY válogatta. A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG

Next