HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 46. ÉVFOLYAM (2000)
2000 / 3. sz. - TANULMÁNYOK - FÜZI IZABELLA - TÖRÖK ERVIN: Korszak és retorika
296 TANULMÁNYOK téneti gondolkodásban lokalizálható differencia mozgásának a terét is a mindenkori, viszonylag állandó vonatkozáskeret jelöli ki; ez azt is jelenti, hogy a differencia-munka éppen azért válhat hatékonnyá, mert e kereteknek a történeti reflexióban felfedett relatív állandósága preformálja a mindig eltérő kérdezői érdekeltségből fakadó kérdések irányát, ami viszont ki is zár bizonyos kérdéslehetőségeket. II. A különböző korszakfogalmak eltérő metaforikákba illeszkednek bele, s így másként strukturált időtapasztalatokat közvetítenek. Az, hogy a retorika és a korszak közötti közvetítés kérdése az újkori történeti gondolkodás kialakulása előtt nem jelent meg problémaként, annak is betudható, hogy az időt egy példaértékű vagy változatlan értelem megnyilvánulásaként fogták fel. A mitikus időfelfogás, amely olyan kifejezésekben jelenik meg, mint például az aranykor, a történeti gondolkodás szempontjából kívül kerül a történelmi időn. Inkább olyan viszonyítási alapként jelenik meg, mely által az eltávolodottság mértéke mindig egy rögzített „korszakhoz" képest mérhető - így a mitikus múlt és a jelen közötti viszony egy tartamhoz viszonyított pontszerűségként képződik meg. Az időpontként vagy fordulópontként értett kronologikus korszakfogalom punktuális eseményt, történést jelent. Jól szemlélteti ezt a középkori annalesek (évkönyvek) példája, amelyekben az eseményeket nem egy történet elemeiként, hanem a kronológiai sorrendjében jegyezték fel. Az említett események között nem állapítható meg semmiféle szükségszerű kapcsolat a mai olvasó/szemlélő számára; egyetlen közös vonásuk, hogy egy-egy évszámhoz kötődnek. Az események - White szerint - azáltal nyernek itt koherenciát és teljességet, hogy „megtörténtük éve alá jegyzik fel őket". Ez a korszakfogalom, a pontszerűség értelmében, kiemelkedő fontosságú tények olyan sorozatát jelenti, melyeket a történelem aktái kielégítően dokumentálhatnak. Az újkorban tartamként, időtérként, időintervallumként értett korszakot nem az események, hanem egy kulturális tér viszonyai egyénítik. Egy nagy fontosságú esemény csak kiváltója lehet azon strukturális változásoknak, amelyeket korszakként neveznek meg. A „korszak" cselekvési és egyben tudati térként jelenik meg, ahol a történelem történésjellegét többé már nem kizárólag szereplőinek cselekedetei felől magyarázzák, hanem olyan összefüggésekként, amelyek túlmutatnak az egyedi cselekvéseken. Ugyanakkor ezen struktúráknak egymástól való elkülönítésében már nem adottak „tényszerű" fogódzók. E hiány strukturá- 8 HAYDEN WHITE: A narrativitás szerepe a valóság reprezentációjában. Ford. Deák Ágnes. Aetas 1996.1.105.