HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 46. ÉVFOLYAM (2000)

2000 / 3. sz. - TANULMÁNYOK - FÜZI IZABELLA - TÖRÖK ERVIN: Korszak és retorika

296 TANULMÁNYOK­ téneti gondolkodásban lokalizálható differencia mozgásának a terét is a minden­kori, viszonylag állandó vonatkozáskeret jelöli ki; ez azt is jelenti, hogy a dif­ferencia-munka éppen azért válhat hatékonnyá, mert e kereteknek a történeti reflexióban felfedett relatív állandósága preformálja a mindig eltérő kérdezői ér­dekeltségből fakadó kérdések irányát, ami viszont ki is zár bizonyos kérdésle­hetőségeket. II. A különböző korszakfogalmak eltérő metaforikákba illeszkednek bele, s így másként strukturált időtapasztalatokat közvetítenek. Az, hogy a retorika és a korszak közötti közvetítés kérdése az újkori történeti gondolkodás kialakulása előtt nem jelent meg problémaként, annak is betudható, hogy az időt egy példaértékű vagy változatlan értelem megnyilvánulásaként fog­ták fel. A mitikus időfelfogás, amely olyan kifejezésekben jelenik meg, mint például az aranykor, a történeti gondolkodás szempontjából kívül kerül a történelmi időn. Inkább olyan viszonyítási alapként jelenik meg, mely által az eltávolodottság mér­téke mindig egy rögzített „korszakhoz" képest mérhető - így a mitikus múlt és a jelen közötti viszony egy tartamhoz viszonyított pontszerűségként képződik meg. Az időpontként vagy fordulópontként értett kronologikus korszakfogalom punk­tuális eseményt, történést jelent. Jól szemlélteti ezt a középkori annalesek (év­könyvek) példája, amelyekben az eseményeket nem egy történet elemeiként, ha­nem a kronológiai sor­rendjében jegyezték fel. Az említett események között nem állapítható meg semmiféle szükségszerű kapcsolat a mai olvasó/szemlélő szá­mára; egyetlen közös vonásuk, hogy egy-egy évszámhoz kötődnek. Az események - White szerint - azáltal nyernek itt koherenciát és teljességet, hogy „megtör­téntük éve alá jegyzik fel őket"­. Ez a korszakfogalom, a pontszerűség értelmé­ben, kiemelkedő fontosságú tények olyan sorozatát jelenti, melyeket a történelem aktái kielégítően dokumentálhatnak. Az újkorban tartamként, időtérként, időintervallumként értett korszakot nem az események, hanem egy kulturális tér viszonyai egyénítik. Egy nagy fontossá­gú esemény csak kiváltója lehet azon strukturális változásoknak, amelyeket kor­szakként neveznek meg. A „korszak" cselekvési és egyben tudati térként jelenik meg, ahol a történelem történésjellegét többé már nem kizárólag szereplőinek cselekedetei felől magyarázzák, hanem olyan összefüggésekként, amelyek túl­mutatnak az egyedi cselekvéseken. Ugyanakkor ezen struktúráknak egymástól való elkülönítésében már nem adottak „tényszerű" fogódzók. E hiány strukturá- 8 HAYDEN WHITE: A narrativitás szerepe a valóság reprezentációjában. Ford. Deák Ágnes.­­ Aetas 1996.1.105.

Next