HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 47. ÉVFOLYAM (2001)

2001 / 1. sz. - KÖNYVEK - VÉGSŐ ROLAND: Ina Scharbert: Englische Literaturgeschichte : eine neue Darstellung aus der Sicht der Geschlechterforschung

KÖNYVE a­ dott magyar irodalmi élet lassú újraindulásának bemutatására. Hasznosan egészíti ki az abszolutizmus utáni évek képét az a három kiadatlan levél, amelyet Toldy Ferenc fia, István írt Bérczik Árpádhoz, a népszerű vígjátékszerzőhöz. E levelek főként az 1860-as évektől újjászerveződő fiatal értelmiség szellemi mozgalmaira nézve forrás és dokumen­tumértékűek (Kiczenkó Judit). Más jellegűek azok a dolgozatok, amelyek egy­egy ismert verses levél újraértelmezését vállalták vagy az eddig hiányzó alaposabb elemzést igye­keztek pótolni. Az ismert Berzsenyi-vers (Levél­töredék Barátnémhoz) „kiszínezését" Thímár Attila végzi el, több helyen finomítva a korábbi elem­zések megállapításait. Arany János három episz­tolájának (Szent Pál levele, Episztola Petőfihez, Voj­tina levelei öccséhez) poétikai hátterét vázolja fel Tarjányi Eszter dolgozata, amely az egyes le­vélformáknak különböző hagyományrétegekhez való csatlakozását szemlélteti s ennek révén azt a módot is bemutatja, ahogyan Arany az újszerű költői megszólalás lehetőségeit kereste. Egy pub­likált, de eddig kevéssé méltatott, terjedelmes szövegkorpuszt, Justh Zsigmond levelezését teszi mérlegre Nógrády Cecília, aki a „készülő ma­gyar modernizmust" véli tettenérhetőnek „a pá­rizsi világfi" szövegeiben. Két dolgozat is foglal­kozik a Babits-levelezés különböző területeivel: egy fontos év (1918) levelezéstörténetét kapjuk meg az egyikben (Sipos Lajos), a másik pedig Babits és Remenyik Sándor részben prózai, részben verses levélváltásának kapcsolatuk szempontjá­ból fontos darabjait veszi szemügyre (Bathó Gab­riella). A modern kor verses leveleinek szöveg­szervező elveit vizsgálja a Pilinszkyről szóló írás (Szávai Dorottya), illetve a Petri-verset elemző dolgozat (Horváth Kornélia). Két dolgozat ad közre - nagyobb terjedelem­ben - mindeddig publikálatlan XX. századi szö­vegeket. Kuriózumnak hat a pályakezdő Sík Sán­dor hat levelének (s bennük korai verseinek) közreadása, bennük az érlelődő tehetség látvá­nyos fejlődésének dokumentumait kapjuk (Szé­nási Zoltán). A másik közlemény Gozsdu Elek és Weisz Anna levelezésének eddig ismeretlen darabjait adja közre, összesen 58 szöveget, ame­lyek bepillantást nyújtanak ennek a jórészt intel­lektuális kapcsolatnak a szubjektumközpontú vi­lágába, a századelő szellemi életének egy sajátos fejezetébe, többek között az akkori értelmiségi elit világirodalmi tájékozottságába (Szabó Henriette). A rendkívül sokszínű anyag természetesen nem törekedett teljességre sem kronológiai, sem tematikai téren, így valamiféle hiányérzet meg­fogalmazása nem lenne indokolt. Azt a meg­jegyzést azonban mégis megkockáztatjuk, hogy a hazai latin nyelvű humanista leveleskönyvek vizsgálata sem hiányozhat a jövőben a műfaj összképéből, egyrészt mert e téren megbízható kutatási előzményekre lehet támaszkodni (pl. Ma­gyar humanisták levelei, szerk. V. Kovács Sándor, Bp. 1971), másrészt mert a reneszánsz kori levél­kultúra maradandó nyomot hagyott a műfaj hazai fejlődésén. Episztolákat, levélgyűjteményeket kétségkívül sokféle szempont szerint lehet (és érdemes is) vizs­gálni. Az irodalomtörténeten kívül a filológia, pszi­chológia, poétika, retorika, köztörténet és művelő­déstörténet is hasznosíthatja ismeretanyagát, s ugyanakkor mindezek a tudományágak termékeny kölcsönhatásban is állnak a levelezéskutatással. Az egymástól merőben eltérő szövegértelmezői maga­tartások és metódusok ebben a kötetben nem rivá­lisai egymásnak, sőt ellenkezőleg: szerencsés mó­don egészítik ki egymást. Valamennyi tanulmány szövegközeli, nem marad az üres elméleti spekulá­ciók szintjén. Az ugyanis aligha lehet kétséges, hogy a hagyományos filológia e téren is megkerülhetet­len, s csak a szövegek textológiai körülményeinek tisztázása után kerülhet sor az elméleti megfontolá­sok működtetésére. A kötet tanulságai a jövőben megkerülhetetle­nek lesznek mindazok számára, akik az irodal­mi levelek elméleti vagy gyakorlati (textológiai) kérdéseivel foglalkoznak. S hogy ezzel érdemes az eddigieknél többet törődni, azt épp ez a ta­nulmánygyűjtemény jól illusztrálja és meggyő­zően bizonyítja. BITSKEY ISTVÁN Schabert, Ina: Englische Literaturgeschichte. Eine neue Darstellung aus der Sicht der Ge­schlechterforschung. Stuttgart: Kröner, 1997,682. Ina Schabert, a müncheni egyetem professzor­nőjének anglisztikai tevékenysége elsősorban a Shakespeare-kutatás (Shakespeare-Handbuch, 1972), a

Next