HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 47. ÉVFOLYAM (2001)
2001 / 1. sz. - KÖNYVEK - VÉGSŐ ROLAND: Ina Scharbert: Englische Literaturgeschichte : eine neue Darstellung aus der Sicht der Geschlechterforschung
KÖNYVE a dott magyar irodalmi élet lassú újraindulásának bemutatására. Hasznosan egészíti ki az abszolutizmus utáni évek képét az a három kiadatlan levél, amelyet Toldy Ferenc fia, István írt Bérczik Árpádhoz, a népszerű vígjátékszerzőhöz. E levelek főként az 1860-as évektől újjászerveződő fiatal értelmiség szellemi mozgalmaira nézve forrás és dokumentumértékűek (Kiczenkó Judit). Más jellegűek azok a dolgozatok, amelyek egyegy ismert verses levél újraértelmezését vállalták vagy az eddig hiányzó alaposabb elemzést igyekeztek pótolni. Az ismert Berzsenyi-vers (Levéltöredék Barátnémhoz) „kiszínezését" Thímár Attila végzi el, több helyen finomítva a korábbi elemzések megállapításait. Arany János három episztolájának (Szent Pál levele, Episztola Petőfihez, Vojtina levelei öccséhez) poétikai hátterét vázolja fel Tarjányi Eszter dolgozata, amely az egyes levélformáknak különböző hagyományrétegekhez való csatlakozását szemlélteti s ennek révén azt a módot is bemutatja, ahogyan Arany az újszerű költői megszólalás lehetőségeit kereste. Egy publikált, de eddig kevéssé méltatott, terjedelmes szövegkorpuszt, Justh Zsigmond levelezését teszi mérlegre Nógrády Cecília, aki a „készülő magyar modernizmust" véli tettenérhetőnek „a párizsi világfi" szövegeiben. Két dolgozat is foglalkozik a Babits-levelezés különböző területeivel: egy fontos év (1918) levelezéstörténetét kapjuk meg az egyikben (Sipos Lajos), a másik pedig Babits és Remenyik Sándor részben prózai, részben verses levélváltásának kapcsolatuk szempontjából fontos darabjait veszi szemügyre (Bathó Gabriella). A modern kor verses leveleinek szövegszervező elveit vizsgálja a Pilinszkyről szóló írás (Szávai Dorottya), illetve a Petri-verset elemző dolgozat (Horváth Kornélia). Két dolgozat ad közre - nagyobb terjedelemben - mindeddig publikálatlan XX. századi szövegeket. Kuriózumnak hat a pályakezdő Sík Sándor hat levelének (s bennük korai verseinek) közreadása, bennük az érlelődő tehetség látványos fejlődésének dokumentumait kapjuk (Szénási Zoltán). A másik közlemény Gozsdu Elek és Weisz Anna levelezésének eddig ismeretlen darabjait adja közre, összesen 58 szöveget, amelyek bepillantást nyújtanak ennek a jórészt intellektuális kapcsolatnak a szubjektumközpontú világába, a századelő szellemi életének egy sajátos fejezetébe, többek között az akkori értelmiségi elit világirodalmi tájékozottságába (Szabó Henriette). A rendkívül sokszínű anyag természetesen nem törekedett teljességre sem kronológiai, sem tematikai téren, így valamiféle hiányérzet megfogalmazása nem lenne indokolt. Azt a megjegyzést azonban mégis megkockáztatjuk, hogy a hazai latin nyelvű humanista leveleskönyvek vizsgálata sem hiányozhat a jövőben a műfaj összképéből, egyrészt mert e téren megbízható kutatási előzményekre lehet támaszkodni (pl. Magyar humanisták levelei, szerk. V. Kovács Sándor, Bp. 1971), másrészt mert a reneszánsz kori levélkultúra maradandó nyomot hagyott a műfaj hazai fejlődésén. Episztolákat, levélgyűjteményeket kétségkívül sokféle szempont szerint lehet (és érdemes is) vizsgálni. Az irodalomtörténeten kívül a filológia, pszichológia, poétika, retorika, köztörténet és művelődéstörténet is hasznosíthatja ismeretanyagát, s ugyanakkor mindezek a tudományágak termékeny kölcsönhatásban is állnak a levelezéskutatással. Az egymástól merőben eltérő szövegértelmezői magatartások és metódusok ebben a kötetben nem riválisai egymásnak, sőt ellenkezőleg: szerencsés módon egészítik ki egymást. Valamennyi tanulmány szövegközeli, nem marad az üres elméleti spekulációk szintjén. Az ugyanis aligha lehet kétséges, hogy a hagyományos filológia e téren is megkerülhetetlen, s csak a szövegek textológiai körülményeinek tisztázása után kerülhet sor az elméleti megfontolások működtetésére. A kötet tanulságai a jövőben megkerülhetetlenek lesznek mindazok számára, akik az irodalmi levelek elméleti vagy gyakorlati (textológiai) kérdéseivel foglalkoznak. S hogy ezzel érdemes az eddigieknél többet törődni, azt épp ez a tanulmánygyűjtemény jól illusztrálja és meggyőzően bizonyítja. BITSKEY ISTVÁN Schabert, Ina: Englische Literaturgeschichte. Eine neue Darstellung aus der Sicht der Geschlechterforschung. Stuttgart: Kröner, 1997,682. Ina Schabert, a müncheni egyetem professzornőjének anglisztikai tevékenysége elsősorban a Shakespeare-kutatás (Shakespeare-Handbuch, 1972), a