HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 48. ÉVFOLYAM (2002)

2002 / 1- 2. sz.

A Poétika újraolvasása Arisztotelész Poétikája olyannyira alapműve az európai irodalomtudomány­nak, hogy közismert fogalmait mindenki bátran használja joggal számítva arra, hogy hallgatói vagy olvasói felismerik a fogalmak arisztotelészi eredetét, és tisz­tában vannak a fogalom jelentésével. A Poétikával foglalkozó szakfilológia azon­ban rendre arra a következtetésre jut, hogy a modern diskurzusban evidensnek számító „arisztotelészi" fogalmak a Poétika alaposabb és körültekintőbb olvasása során inadekvátnak, sokszor félrevezetőnek bizonyulhatnak. Ugyanakkor azon­ban elvileg lehetetlen olyan olvasat, amely ezektől a modern szójelentésektől teljes egészében el tudna tekinteni. Mindenesetre azzal az előfeltevéssel kell ne­kivágnunk a szöveg megértésének, hogy az oly ismerős fogalmak a Poétika és az arisztotelészi filozófia tágabb kontextusában esetleg nem működtethetők, és ezért alapvetően át kell értelmeznünk őket. Egy ilyen átértelmezés persze nem egy „igazabb" Arisztotelész-olvasat elérését szolgálja, hanem optimális esetben arra is rádöbbenthet, milyen korlátozott érvényűek evidensnek hitt irodalomtu­dományos fogalmaink. Ezek a fogalmak gyakorta éppen azért tűnnek evidens­nek és örök érvényűnek, mert látszólag Arisztotelészig vezethetők vissza, vagyis folyamatos létezés tulajdonítható nekik az európai irodalomtudományos gon­dolkodás kezdeteitől mindmáig. Hasznos lehet ezt a pszeudo-történetiségre tá­maszkodó tekintélyérvet megingatni. A jelen helyzetben bizonyos hasadás figyelhető meg az irodalomtudományos közbeszéd Arisztotelész-hivatkozásai és a szakfilológia eredményei között. Váloga­tásunk olyan szövegeket tartalmaz, amelyek egy-egy fogalom kapcsán szembesítik a modern szóhasználatot a szorosabb Arisztotelész-olvasásból adódó következte­tésekkel. A Helikon Arisztotelész-számát BOLONYAI GÁBOR és HAJDÚ PÉTER szerkesz­tette. A SZERKESZTŐBIZOTTSÁG

Next