HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 57. ÉVFOLYAM (2011)

2011 / 4. sz. - TANULMÁNYOK - CSÁSZTVAY TÜNDE: A tintakuli ára : a korai dualizmus irodalmának pénzgazdasága

TANULMÁNYOK ter­en igyekezett kihasználni, és íróként-zsurnalisztaként így két nemzedéket ösz­szekötő pályája elején még Justh Zsigmond, Bródy Sándor, Malonyay Dezső és Kiss József segítették, míg később együtt újságíróskodott Pekár Gyulával, Vészi Jó­zseffel, Ady Endrével és Babits Mihállyal. Miután azonban Rózsa igen mérsékelt irodalmi tehetsége nem tudta őt sem a legnagyobb szépírók, sem a mértékadó pub­licisták vagy irodalomkritikusok sorába emelni, remek szervező- és közvetítői sze­repét még óriási és kitűnően működtetett kapcsolati tőkéjével sem tudta eléggé hasz­nosan működtetni és az elképzelései szerint elegendő forintosított tőkére váltani, valamint vélhetően úgy ítélte meg, hogy az irodalmi, sőt az újságírás piacán forgó pénzek ezután sem mutatkoznak majd ígéretesebbnek, a képzőművészeti piacon kezdett tájékozódni. Az 1900-as évek közepétől fordult mindinkább a képzőművé­szeti kérdések felé, hiszen amellett, hogy az életét tette föl arra, hogy minél nagyobb közönséggel ismertesse meg és támogattassa (vetesse meg) a kortárs progresszív képzőművészeti törekvésű alkotókat és alkotásokat, bizonyíthatóan kereste a minél nagyobb és biztosabb személyes meggazdagodás lehetőségeit is. Pályája jellegzetes századfordulós életsors:­tanoncként kezdte egy pápai könyv­kereskedésben, majd egészen fiatalon Budapestre érkezve a pesti Nagel-féle könyvke­reskedésben dolgozott. Legelső írása ezekben az években született, s a könyvárusok fórumában, a Corvinában jelent meg.36 A dolgozat egy pályázatra született, mely­nek eredményhirdetésében 37 Morgenstein Leo, a Csak Szorosan könyvegylet bíráló bizottságának nevében így értékelte Rózsa benyújtott munkáját: „Az előbbi három munka után jól esett olvasnunk e terjedelmes dolgozatot, melynek szerzője komo­lyan és alaposan foglalkozott tárgyával. E munka tulajdonképen a könyvkereske­delem történetét tárgyalja a legrégibb időktől a jelenkorig, s annak befolyását vázolja az egyes nemzetek irodalmára és szellemi életére." Rózsa dolgozatának végső megál­lapítása az, hogy az írók, a költők megtermelte drágakövek valójában holt kincsek: „Hisz nincs búvár, a ki kihozza őket a feledés örvényéből. Hisz nincs közvetítő, ki átvigye az éltető erőt - a tudományt - a társadalom életébe; hisz nincs mód, mely szerint megnyissa a tudomány csörgedező forrását s szökdelve illanó patakká tegye, mely ne csak egy ember szomját oltsa el, hanem üditőleg hasson a társadalom min­den egyes osztályára, minden tagjára egyaránt. És ime - mintegy ezen fontos problémát megoldandó - megjelenik a könyvárus s magára vállalja a közvetítő nemes és fontos szerepét a tudomány és a társadalom között! Hozzáférhetővé teendő a nagy szellemek produc­tumait, lerontja a nemzetiségek által emelt válaszfalat, nemzetközivé, közkincsévé 36 RÓZSA MIKLÓS: A könyvárus hivatása és a könyvkereskedelem befolyása a műveltség fejlődésére.­­ Corvina, 1890. 30. sz. 121-122., 32. sz. 131., 1891.1. sz. 3-4., 3. sz. 9-10., 5. sz. 18-19., 6. sz. 22-23., 7. sz. 26-27., 8. sz. 31., 9. sz. 34-35. 37 A téma szabadon választott volt, kitűzött díja 4 arany, összesen négy pályamunka érkezett be. Rózsa a következő jeligét választotta: „A könyvárus a közvetítő nemes és fontos szerepét játsza a tudo­mány és a társadalom között."

Next