HELIKON - IRODALOMTUDOMÁNYI SZEMLE 57. ÉVFOLYAM (2011)
2011 / 4. sz. - TANULMÁNYOK - CSÁSZTVAY TÜNDE: A tintakuli ára : a korai dualizmus irodalmának pénzgazdasága
TANULMÁNYOK teren igyekezett kihasználni, és íróként-zsurnalisztaként így két nemzedéket öszszekötő pályája elején még Justh Zsigmond, Bródy Sándor, Malonyay Dezső és Kiss József segítették, míg később együtt újságíróskodott Pekár Gyulával, Vészi Józseffel, Ady Endrével és Babits Mihállyal. Miután azonban Rózsa igen mérsékelt irodalmi tehetsége nem tudta őt sem a legnagyobb szépírók, sem a mértékadó publicisták vagy irodalomkritikusok sorába emelni, remek szervező- és közvetítői szerepét még óriási és kitűnően működtetett kapcsolati tőkéjével sem tudta eléggé hasznosan működtetni és az elképzelései szerint elegendő forintosított tőkére váltani, valamint vélhetően úgy ítélte meg, hogy az irodalmi, sőt az újságírás piacán forgó pénzek ezután sem mutatkoznak majd ígéretesebbnek, a képzőművészeti piacon kezdett tájékozódni. Az 1900-as évek közepétől fordult mindinkább a képzőművészeti kérdések felé, hiszen amellett, hogy az életét tette föl arra, hogy minél nagyobb közönséggel ismertesse meg és támogattassa (vetesse meg) a kortárs progresszív képzőművészeti törekvésű alkotókat és alkotásokat, bizonyíthatóan kereste a minél nagyobb és biztosabb személyes meggazdagodás lehetőségeit is. Pályája jellegzetes századfordulós életsors:tanoncként kezdte egy pápai könyvkereskedésben, majd egészen fiatalon Budapestre érkezve a pesti Nagel-féle könyvkereskedésben dolgozott. Legelső írása ezekben az években született, s a könyvárusok fórumában, a Corvinában jelent meg.36 A dolgozat egy pályázatra született, melynek eredményhirdetésében 37 Morgenstein Leo, a Csak Szorosan könyvegylet bíráló bizottságának nevében így értékelte Rózsa benyújtott munkáját: „Az előbbi három munka után jól esett olvasnunk e terjedelmes dolgozatot, melynek szerzője komolyan és alaposan foglalkozott tárgyával. E munka tulajdonképen a könyvkereskedelem történetét tárgyalja a legrégibb időktől a jelenkorig, s annak befolyását vázolja az egyes nemzetek irodalmára és szellemi életére." Rózsa dolgozatának végső megállapítása az, hogy az írók, a költők megtermelte drágakövek valójában holt kincsek: „Hisz nincs búvár, a ki kihozza őket a feledés örvényéből. Hisz nincs közvetítő, ki átvigye az éltető erőt - a tudományt - a társadalom életébe; hisz nincs mód, mely szerint megnyissa a tudomány csörgedező forrását s szökdelve illanó patakká tegye, mely ne csak egy ember szomját oltsa el, hanem üditőleg hasson a társadalom minden egyes osztályára, minden tagjára egyaránt. És ime - mintegy ezen fontos problémát megoldandó - megjelenik a könyvárus s magára vállalja a közvetítő nemes és fontos szerepét a tudomány és a társadalom között! Hozzáférhetővé teendő a nagy szellemek productumait, lerontja a nemzetiségek által emelt válaszfalat, nemzetközivé, közkincsévé 36 RÓZSA MIKLÓS: A könyvárus hivatása és a könyvkereskedelem befolyása a műveltség fejlődésére. Corvina, 1890. 30. sz. 121-122., 32. sz. 131., 1891.1. sz. 3-4., 3. sz. 9-10., 5. sz. 18-19., 6. sz. 22-23., 7. sz. 26-27., 8. sz. 31., 9. sz. 34-35. 37 A téma szabadon választott volt, kitűzött díja 4 arany, összesen négy pályamunka érkezett be. Rózsa a következő jeligét választotta: „A könyvárus a közvetítő nemes és fontos szerepét játsza a tudomány és a társadalom között."