HELIKON - IRODALOM- ÉS KULTÚRATUDOMÁNYI SZEMLE 67. ÉVFOLYAM (2021)

2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Mary k. Holland: Realizmusok a posztmodernizmus idején és után

236 TANULMÁNYOK kusabb arról, hogy milyen változásokon kell a realista írásnak keresztül­mennie ahhoz, hogy alkalmazkodjon a valóságban végbement változások­hoz. Tágabb értelemben amellett érvel, hogy minden szépirodalom realiz­mus, nemcsak az, ami nyilvánvalóan annak tűnik, hanem a figuratív írásmód is: „a figuratív nyelvről is elmondható, hogy éppoly hűen referál a valóságra és ráadásul sokkal hatékonyabban, mint bármely, feltehetően szó szerinti idióma vagy egy diskurzus írásmódja”.­ Ezt az érvet annak az úttörő elmé­letnek az irodalmi ekvivalenseként tekinthetjük, melynek tárgya a történe­lem, és 1972-ben fejtette ki The Structure of Historical Narrative című köny­vében, amelyben számos érvet vonultat fel amellett, hogy a történelem in­­herens módon éppoly strukturált, mint az elbeszélések, és olyan technikákkal összefüggésben működik, melyekkel kapcsolatban inkább az irodalomra gondolunk, mintsem a történelemre. De ha minden realizmus figuratív is, mégsem ugyanolyan módon: Barthes­­ot követve White amellett érvel, hogy a modern írásmód felszámolja a szub­jektum / objektum, aktív / passzív és szó szerinti / figuratív ellentétpárokat, melyeket a (premodern) realista írásmód fenntartott. Ezt az írásmód-változást a világban végbemenő kauzális változásokkal magyarázza: a holokauszt reprezentációjáról folyó diszkussziók során minduntalan anomáliákkal, enigmákkal és zsákutcákkal találkozunk. Ez az eredmé­nye annak, ha egy diskurzus túl sokat bíz egy olyan realizmusra, mely egyébként inadekvátnak bizonyul olyan, természetüknél fogva modern események reprezentációjára, mint a holokauszt.A White lényegében a realizmust a valóság reprezentációjának egy módja­ként definiálja, mely változásra kényszerül, amikor maga a valóság is megvál­tozik: „a realista reprezentációról alkotott fogalmunkat felül kell vizsgálnunk, hogy egyáltalán számolni tudjunk azokkal a tapasztalatokkal, melyek egye­ 8 Hayden White, Figural Realism (Baltimore: Johns Hopkins University Press, 1999), vii. 9 Uo., 39. Az a belátás, hogy a konvencionális realizmus képtelen olyan tapasztalatok reprezentációjára, melyek kihívást intéznek a realizmus megszokott felfogása felé, most még egyértelműbb, mint Jonathan Foer Everything is Illuminated (2002) című könyvében, mely borzalmas események reprezentációjára vállalkozott. Amikor Alex beszámol nagyapja tör­ténetéről, hogyan gyötörték és semmisítették meg Kolki népét, a közvetlen realizmus, mely végig megfigyelhető a regény ezen fejezetében, kísérletezésre ad lehetőséget, különösen a sza­vak közötti tér hiánya - mintha a realista írásmód egyszerűen nem tudná kifejezni a fájdalmat, vagy a nagyapa érzései lennének olyan sürgetők, hogy alig tudja őket lejegyezni.

Next