Háború-Krónika, 1877-1878 (1-87. szám)
1878 - 1878 / 42. szám
/ Szulejman pasa visszavonulása. Az utolsó aktív török sereg visszavonulásáról a következőket jegyzi föl egy angol lap egy szemtanú naplója után : Jan. 13-án (éjjel) Bazardsik kiürítésekor felgyújtatott a híd s a város egy része, 14- én. A török hadsereg lefelé vonul a Maricza déli partján és Jathiali pasa Adaköj megszállására küldetett, hol az orosz lovasság foglalt már állást. Az egész haderő kénytelen hadiköjön állást foglalni, az oroszok a folyam északi partján vonulnak Filippopol felé. A híd ott el volt égetve és a városban zavargás támadt a zerbekek magatartása miatt; ez azonban hamar lecsillapittatott, három főizgató főbelövetvén. A városban polgárság tarta fenn a rendet, és Zabit pasa a gázlóhoz ment a város alatt, hogy ott az átjáratnál őrt álljon. 15- én reggel 30 zászlóalj orosz gyalogság és egy üteg tüzérség előre nyomulván, a folyó északi partján csatározást kezdenek. A törökök két ágyút helyeznek a magaslatra és egész nap tüzelnek. Este az oroszok egy ágyút hoznak pozitióba s a várost lövetni kezdik. Három orosz gyalog zászlóalj és egy ezred lovasság a gázlóhoz érnek. Savét és Zabit pasák, kik a pályaudvaron voltak, a sötétség beálltával Stanimakába vonulnak vissza. A törökök felgyújtották a vasúti állomást elvonulásuk előtt s szemtanuk állítják, hogy bolgárok a lángok közé hurczolták a török sebesülteket. Időközben Fuad és Sakir pasa egész nap Kadikösnél csatáztak, az ellenség Adaköjnél átkelvén a Mariczán. A veszteség mindkét oldalon jelentékeny volt. Baker pasa egy dandárral Komatról elvonult. 16- án Baker pasa csapatai egyesültek Szavfet és Zabit pasa csapataival Sztanimakán, hol Szulejmán pasa három katonát felakasztatott lopásért. A város teljesen nyugodt. Sakir és Fuad pasák egész nap visszavonulnak Dermendere, Markova és Belaslika helységekbe. Az ellenség nyomon követvén a török hadakat, egész nap véres csatározás volt. Markovát éjnek idején hagyták el a törökök, s miután az ellenség a magaslatokat itt megszállotta, reggel ezeket el kellett foglalni, hogy a visszavonulás biztosíttassék. 17-én Sakir pasa Kulkolenere ment s mivel a Filippopolba vezető főúton egy ellenséges hadosztályt a törökök Zabir és Iskender csapatainak véltek, kétségbeesett küzdelmet kellett kiállaniok, melyben a törökök 2000 embert vesztettek és az orosz veszteség is tetemes volt. Ali pasa megöletett szurony által és Sakir pasa szárnysegéde súlyosan megsebesült s a csatatéren maradt. Az oroszok jobbról és balról támadtak, de szerencsére kevés tüzérségük volt; később Kulkolene és Stanimakán foglaltak állást. A török csapatok hiányt szenvedvén lőszerekben, 40 ágyút elhagytak; a hegyen át üzenetet küldtek Szulejmánnak. De miután a várt szállítmány meg nem érkezett, Sakir és Fuad emberei a sötétben visszavonultak a Markova szoroson át, hátra hagyván 41 ágyút, de magukkal vittek 290 sebesültet, kik közül 60 megfagyott útközben. Baker pasa megerősíti pozíczióját a magaslaton Stanimakánál, de este eljött Szulejmán követe, jelentvén, hogy el van határozva visszavonulni. Stanimankát éjnek idején hagyták el és Karadzalanba 18-dikán éjfélkor érkeztek meg. A kis ágyuk elvitettek, a nagyok hátramaradtak Karadzalán a hegyen, mert a jeges hegyi ösvényeken lehetetlen volt azokat elvinni. Az előcsapat Kusalilat elfoglalta. Baker pasa csapatait az ellenség lovassága nagyon nyugtalanitá, de az Arda folyó el lett érve. 21-én Gumurdsia mellett vagyunk. Szulejmán és Szafet pasa Szanimakot elhagyva, átkeltek a hegységen Tatalmái. Zabir és Iskender pasák a Sopela Bogházon átlőve, Sakarlit 20-dikán érték el. — Sakir 17-én éjszaka hagyta el Markovát és az előhaddal Esketiába ért jan. 23 án éjfélkor. A csapatok jelentékenyen desorganizálva vannak. A tüzérségi lovakat elhozták, de a podgyász nagyobb része oda veszett. Szulejmán pasa 24. és 25-én száll hajóra csapatai egy részével Gallipoliba, hol a hadsereg parancsnokságát átveszi. A csapatok Karagats vagy Porto Lagoson kelnek hajóra, hova nagy szállítóhajó érkezett. 25-én a hadsereg egy része Gallipoli, más része Konstantinápolyba indult. Az így megmentett hadsereg létszámát mintegy 40,000 főre becsülik. A török csapatok az után sokat szenvedtek, de ők Filippopolban nem tettek kárt, kivéve, hogy a hidat elégették. Az utolsó orosz hadmozdulatok a harcztéren. Zimniczából jan. 31-iki kelettel egy orosz tábori tudósító jelenti: a Felső Bulgáriában az utolsó napokban újra megkezdődtek a hadműveletek. Az oroszok az alsó Lomnál Kadikion és Burinon át Pirankára nyomultak s azóta valószínűleg elérték a várna-ruscsuki vasutat Jenizekien. Ezáltal Ruscsuk tökéletesen el van szigetelve. Ezen hadmozdulatokat az oroszok már pár hét előtt tervezték, de akkor az egy méter magas hó megakasztá a tüzérség és train-oszlopok előnyomulását. Az orosz hadvezénylet most is kénytelen volt kerülő mozdulatot tenni, s Tirnovától Cseszerevon, Ailakiön és Tülüdzén át előnyomulni az ozmánbazári után. Ozmánbazár megszállása s Eszki-Dsoma várható elfoglalása által az a nélkül is gyenge török csapatok Balgrádban meg vannak kerülve és kénytelenek lesznek Sumlába visszavonulni. Zimmermann tábornok a kelet-bulgáriai harctéren szintén két irányban előre nyomult. Mintegy 20,000 emberrel ő maga nyomult előre 30 kilométernyire Szilisztriától s 14,000 főnyi csapatot az oglu - bazardsiki csomópont elfoglalására küldött. A Balkán déli oldalán háborútlanul történik az orosz invazionális hadsereg központosítása. Slivnoból és Jamboliból a Feketetenger partjára mentek csapatok és megszállták Kasznabádot, Buszokeszit és Kis-Oszmánt és most 25 kilométernyire vannak Burgasztól. A szárazföldi összeköttetés tehát a várnégyszögben levő hadsereg és Konstantinápoly közt meg van szakítva és csak a vizi út van nyitva Várnán át. Gurko tábornoknak Szulejmán pasa fölött vívott győzelméről azt jelentik, hogy az utolsó működő török hadsereg szétszórása úgyszólván tökéletesen sikerült. Szulejmán egész hadserege 42,000 emberből állott. Ebből körülbelül 6000 ember esett el az adakicsi, dermenderei, filippopoli és karagacsi csatákban jan. 15., 16, 17. és 18-án. 9000 ember aztán mindjárt a legközelebbi napokban, s később az üldözés közben ismét több ezer ember elfogatott az egész tüzérséggel együtt. A török hadsereg tehát a Rhodope-Balkánon való átmenetele előtt leolvadt 19-—20 ezer főre. Már most gondoljuk meg, hogy mennyi embernek kellett elveszni a hegyek közt a járhatlan után 15 foknyi hidegben eszközölt visszavonulás alatt, mikor a hadsereg mindent nélkülözött, s hogy hány embernek kellett visszamaradni, és nem leszünk meglepetve, ha a Kavalában és az aegai tenger más pontján megérkezett török katonák létszámát legfeljebb 10,000 főre becsüljük, kik teljesen demoralizálva vannak. (Egy angol tudósító a fentebb közölt naplóban 40,000-re teszi Szulejmán megmentett seregét.) Az orosz csapatok koncentrikus előnyomulása a fegyverszüneti alkudozások alatt eg nap se lett késleltetve. 334 A török menekülők iszonyú helyzete. Az oroszok elől futó török menekülők állapotáról szívszaggató leírásokat olvashatni a konstantinápolyi levelezők leveleiben. Egy jan. 25 án kelt levél a következőket tartalmazza : Az átalános futás szomorújátéka az utóbbi három nap alatt tetőpontját érte el. A nyomor, mely a commune borzasztó jeleneteivel egybe volt kötve, csak színházi játék volt ahhoz a meztelen valósághoz képest, ami itt hetek óta látható. A menekülőknek nem kevesebb, mint 5%-a veszett el éhség, hideg és