Haditechnikai Szemle 1. (1967)

1967 / 1. szám - Nagy István György: Űrhaditechnikai eszközök újabb tervei Amerikában

NAGY ISTVÁN GYÖRGY oki. gépészmérnök Űrhaditechnikai eszközök újabb tervei Amerikában Az utóbbi évtized folyamán a katonai folyóiratok már nem egyszer számoltak be azokról az amerikai ter­vekről, amelyek különféle űrhaditechnikai eszközök ki­alakítását tűzik ki célul. Ezek főbb típusait, főképpen a felderítő mesterséges holdakat már az ötvenes évek végén fejleszteni kezdték, és 1960-ban az első Midas­­kísérletekre is sor került. Azóta egyre nagyobb számban kerültek pályára olyan amerikai űreszközök, amelyek akár közvetlenül, akár közvetve katonai célokat szol­gálnak. A következőkben két újabb elképzelésről számolunk be. Az egyik a légihaderő MOL-terve, amelynek kere­tében katonai célú pilóta vezette űrhajók vagy még pon­tosabban szólva: űrállomások indítását tervezik. Az el­nevezés : a Manned Orbiting Laboratory (személyzettel ellátott, a Föld körül keringő laboratórium) némileg félrevezető, hiszen az űrállomáson tartózkodó személy­zet feladata nem annyira laboratóriumi kísérletek, mint inkább katonai feladatok végrehajtása. Az első rendel­tetésszerű MOL-t 1969-ben szándékoznak elindítani. A terv katonai jellegét maguk az amerikaiak sem rej­tik véka alá. Folyóirataik beszámolnak arról, hogy a MOL-űrállomások alkalmasak lesznek arra, hogy sze­mélyzetük felderítést végezzen, rakétatámaszpontokat, tengeralattjárókat és más földi objektumokat figyeljen meg. A MOL-ra újszerű feladat várna az ellenfél mes­terséges holdjainak elhárításában. Ez a tevékenység nem szorítkozna a felderítésre és a megfigyelésre. Az űr­állomás feladata lenne az idegen űreszköz megsemmisí­tése vagy üzemképtelenné tétele is. A MOL-terv szorosan kapcsolódik az ismert Gemini­­programhoz. Az utóbbi területen végzett kísérletek nem­csak az amerikaiak Hold-űrhajójának kialakítását készítik elő, hanem ezeket a kísérleteket a MOL-terv nyitányának is tekinthetjük. A jelenleg kiképzés alatt álló amerikai űrpilóták közül kerül majd ki a MOL személyzete. Maga az űrállomás (1. ábra) 3 méter átmérőjű, 12,5 méter hosszú hengerformájú test. A belső munka- és lakóhelyiségek összesen mintegy 10 köbméter térfo­­gatúak. A testhez módosított Gemii-űrhajó csatla­kozik. A manőverező műveleteket a Gemini-egység haj­tóműve és segédrakétái felhasználásával hajtják végre. A tervek szerint a két tagból álló személyzet 30 napig tartózkodik az űrállomáson. Feladata végeztével a Ge­­mini-egységbe száll át; ez leválasztva a MOL-ról visz­­szatér a Földre. Az új személyzet egy másik Gemini-ve­l közelíti meg az űrállomást. A randevúműveletek után a Gemini-egységet összekapcsolják a MOL-lal, amelyet a váltószemélyzet elfoglal. Tanulmányozzák annak a lehetőségét is, hogy a váltás 60-90 naponként történjék. A munka- és lakóhelyiségek tökéletesen hermetizál­­tak, s a személyzet munkáját különleges öltözék nélkül, vagy mint az űrhajósok mondani szokták: ingujjban intézheti. Az űrruhát a személyzet csak akkor ölti fel ismét, amikor a Gemini-egységben a Földre visszatér. A MOL­ felderítő eszközei részint különleges nagy gyújtótávolságú kamerákból állnak, részint a híradás- és lokátortechnikai berendezéseket megfigyelő rádió­felszerelésből. Ez utóbbi a megfigyeléseket magnetofon­szerű berendezéssel rögzíti; az űrállomás személyzete ennek alapján végezheti el a felderített adóberendezések jeleinek elemzését. Az ellenfél űreszközeinek alaposabb felderítése és esetleges leküzdése céljából a gyanús objektumokat a MÓL manőverezéssel közelítené meg. Vannak olyan műszertér 1. ábra. A MÓL vázlatos elrendezése 29

Next