Haditechnikai Szemle 11. (1977)
1977 / 4. szám - Nagy István György: A szovjet kozmonaulika két évtizede
tály) új fregattok, kísérőhajók és partvédelmi célú rakétanaszádok épültek. A régebbi építésű hajók egy részét is átépítették a modern követelmények szerint. Több hajótípus hajtóműveként megjelent a gázturbina, az eddigi olajtüzelésű gőzturbina rendszer mellett. Az atomreaktoros hajtóműrendszert ez ideig csak tengeralattjárókon és polgári célokra szolgáló 3 nagy jégtörőhajón (Lenin, Arktika és Szibir) alkalmazták. 1965 után új hajótípus jelent meg, a Moszkva és Leningrad testvérhajók formájában. A szovjet terminológia szerint ezek tengeralattjáró elhárító cirkálók. Az új hajótípus a rakétafegyverzetű, légvédelmi jellegű cirkáló és a helikopter-hordozó hajó kombinációja. Az 1976-ban először bemutatott Kijev, majd a Minszk testvérhajók, már nagyobb méretben, erősebb fegyverzettel épültek és alkalmasak a Ka-25 helikopterek mellett a függőlegesen fel- és leszálló repülőgépek hordozására is. Ezek a hajótípusok már a nyílt óceánon tevékenykedő flotta védelmi feladatait látják el, és a legkorszerűbb típusoknak számítanak. A szovjet haditengerészeti flotta második világháborús állományát az 1. táblázat, néhány szovjet hadihajó főbb harcászati-műszaki jellemzőit pedig a 2. és a 3. táblázat tartalmazza. Cikkünk összeállításában forrásanyagként az alább felsorolt szakirodalmat használtuk: Der Kampweg der sowjetischen Seekriegsflotte - Г976 - Berlin, Militärverlag; - Weyers: Flottentaschenbuch: 1940, 1953, 1966/68, 1975/76 J. F. Lehmanns Verlag, München; - Pirityi Sándor: Tengerek stratégiája 1976. - Budapest, Zrínyi Katonai Kiadó; - Kuznyecov: A háború előestéjén 1975. Budapest,Zrínyi Katonai Kiadó. G. P. Oszipov: Junoje Korabli 1976. Moszkva, Izd. DOSZAAF. 13. ábra: Lenini Komszomol nevű nukleáris meghajtású vadász tengeralattjáró NAGY ISTVÁN GYÖRGY okt. gépészmérnök A szovjet kozmonautika két évtizede A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvan esztendős jubileuma mellett az idén egy másik kiemelkedő fontosságú, esemény évfordulójára emlékezik az emberiség: két évtizeddel ezelőtt, 1957. október 4-én állították pályára Szovjetunióból az első szputnyikot. Az évforduló alkalmat nyújt arra, hogy visszapillantsunk az elmúlt húsz év szovjet űrhajózásának főbb eseményeire és eredményeire. Két évtized múltán kellő távlatból tudjuk megítélni az első űrhajózási eszköz indításának hallatlan tudományos és technikai jelentőségét. Elegendő, ha az olvasó emlékezetébe idézzük: milyen hatással volt ez az eredmény és az ezt követő szovjet űrhajózási sikerek sorozata a világ közvéleményére és a nemzetközi politikára. Aligha túlzás azt mondani, hogy Szovjetunió az űrhajózás szülőhazája. Az első műhold, az első műbolygó, az első felvételek a Hold túlsó oldaláról, az első bolygóközi szonda a Vénusz, majd a Mars felé, az első ember a világűrben, az első csoportos űrrepülés, az első többszemélyes űrhajó, az első űrséta, az első lágy leszállás a Holdon, majd a Vénuszon és a Marson, az első automatikus mintavétel hazahozatala a Holdról, az első holdjármű, az első orbitális űrállomás - hogy csak a legfontosabbakat soroljuk fel az űrhajózási események közül, amelyekkel a szovjet kozmonautika kijelölte a fejlődés útját. A két évtizeddel ezelőtt elért hatalmas eredmény persze nem született meg egyik napról a másikra. Nem térünk ki most arra az úttörő munkára, amelyet Ciolkovszkij és utána annyian mások fejtettek ki a szovjet rakéta tudomány megalapozásában. Amit ők elvetettek, a háború utáni évtizedben szökkent halászba, s tette a Szovjetuniót a rakétatechnika területén is 119