Haditechnika 16. (1982)
1982 / 4. szám - Nagy István György: A szovjet űrhajózás úttörői
úttörőjeként külföldön is kezdték megismerni. Léghajótervei szinte élete végig foglalkoztatták. Az első űrhajózási munka korszakalkotó eredményeit Ciolkovszkij az isszledovanyie mirovih prosztransztv reaktyivnimi priborami (A világűr kutatása sugárhajtású eszközökkel) című művében foglalta össze. Ez a munka három részletben: 1903-ban, 1911-12- ben és 1914-ben került ki a nyomdából. Később, 1926-ban részben átdolgozva Ciolkovszkij ismét kiadta. A fennmaradt kézirat- és fogalmazvány-töredékek egyértelműen bizonyítják, hogy a tudós a legfontosabb rakétaelméleti levezetéseket már jóval a mű megjelenése előtt, 1896 és 1898 között kidolgozta. E nevezetes munkájában levezette a rakétának mint változó tömegű testnek a mozgástörvényeit, meghatározta a rakétamozgás alapegyenletét , amelyet ma Ciolkovszkij-képletnek neveznek —, kimutatta a rakétának űrhajózási célokra való felhasználási lehetőségeit, meghatározta a rakéta hatásfokát, elemezte a légellenállás hatását a rakéta mozgására és így tovább. Ezzel a művével kitűzte azt az utat, amelyen a modern rakéta kialakítható, egyszersmind az űrrepülést meg lehet valósítani. Ciolkovszkij tette meg az első lépéseket a többlépcsős rakéták elméletének a megalapozására is. Ez a munkája jóval későbbi keletű; először az 1929-ben megjelent Koszmicseszkije raketnije pojezda (Kozmikus rakétavonatok) című tanulmányában látott napvilágot. Űrhajózási és rakétatechnikai irodalmi munkássága valósággal könyvtárnyi terjedelmű. Másokat megelőzve mutatott rá arra, hogy az űrhajózási feladatok megkövetelik a folyékony hajtóanyagú rakéták kialakítását. Felismerte a kriogén hajtókeverékek (cseppfolyós hidrogén és oxigén) előnyeit, javasolta a hajtóanyag-szivattyúk használatát, a regeneratív hűtés alkalmazását, a sugárkormányt és több más olyan műszaki megoldást, mely a mai rakétákon általánosan elterjedt. Különösen fontosak az űrrepülés elvi és több alapvető gyakorlati kérdésére vonatkozó megállapításai és javaslatai, többek között a súlytalanság hatásainak teljes vagy részleges kiegyenlítése az űrhajó vagy az űrállomás forgatásával, a hosszantartó űrrepülésben zárt ökológiai rendszer (a fedélzeti „télikert") alkalmazása stb. A későbbi évek Ciolkovszkij munkássága hosszú ideig csak szűk körben volt ismert. Számottevő támogatásban csupán a szovjethatalom létrejötte után, 1918-tól fogva részesült; ekkor az újonnan megalakított Szocialista Akadémia tagja lett, majd 1921 -ben kivételes személyi nyugdíjat állapítottak meg részére. Érdekes, hogy ez utóbbira vonatkozó, Lenin által is aláírt határozat csak a repüléstudomány terén kifejtett tevékenységét említi meg... írásait többnyire szerzői kiadású, kis példányszámban megjelent füzetekben, valamint nem nagy olvasottságú folyóiratokban tette közzé, ilyenformán tehát nem véletlen, hogy ezek eleinte alig keltettek figyelmet. Ennek tulajdonítható az is, hogy egyes rakétaelméleti eredményeit tőle függetlenül az asztronautika több más nagynevű úttörője (Esnault-Pelterie,Goddard, Oberth) ugyancsak levezette. Ciolkovszkij kortársai közül különösen Ivan Vszevolodovics Mescserszkij (1859-1935) érdemel említést. 1882-től a pétervári egyetem tudományos munkatársa volt, majd 1902-től ugyancsak Pétervárott a műszaki főiskola mechanika professzora. A Gyinamika tocski peremerznoj masszi (A változó tömegű pont dinamikája) című, 1897-ben megjelent fő művében a rakétadinamika számos feladatát oldotta meg. Ugyanezzel a kérdéskörrel foglalkoznak későbbi, 1904-ben és 1918-ban megjelent munkái is. A második nemzedék Az úttörők második nemzedékéből Fridrih Arturovics Cangyer (1887-1933) emelkedik ki. A cári Oroszország egyik fontos ipari központjában, Rigában született. Mérnöki tanulmányait előbb Danzigban, majd szülővárosában végezte. Oklevelének megszerzése után az itteni gumigyár mérnöke lett. Az első világháború idején, 1915-ben a gyárat személyzetével együtt Moszkvába evakuálták, ettől kezdve élete végéig Moszkvában élt. 1918 és 1932 között a szovjet repülőiparban és a repüléstudományi kutatásban dolgozott. Már középiskolás korában, 1094- ben egyik tanára révén hozzájutott Ciolkovszkijnak az előző esztendőben megjelent művéhez. Érdeklődését ez a munka keltette fel a rakétatechnika és az űrhajózás iránt. Cangyer kéziratos hagyatékából kitűnik, hogy az űrhajózás problémái 1908-tól kezdve sűrűn foglalkoztatták. Tudományos munkásságában három alapvető irány tűnik ki: az űrrepülés elméleti problémáinak a kifejtése, a rakétahajtóművek tervezésének elméleti megalapozása, végül a rakétatechnika egyes gyakorlati feladatainak a megoldása. 1921-ben egy előadásban ismertette bolygóközi repülőgép elképzelését. Ez a szerkezet - főbb vonásait tekintve - a mai űrrepülőgép A GIRD-X kutatórakéta HADITECHNIKA 3