Haditechnika 27. (1993)
1993 / 1. szám - HADITECHNIKA-TÖRTÉNET
A legnagyobb darabszámban készült Goliath (SdKfz 303b) főbb műszaki adatai: Méretei: 1,69x0,91x0,6 m Össztömeg: 430 kg Robbanótöltet: 100 kg Motor: 703 cm3 Zündapp kéthengeres, kétütemű 2000 ford/ min = 7,5 LE (5,5 kW) = 5 km/h 4500 ford/min = 12,5 LE (9,2 kW) = 10 km/h Tüzelőanyag-feltöltés: 6 liter Max. hatótávolság: 12 km úton, vagy 6-8 km terepen Árokáthidaló képesség: 0,85 m Páncélzata: homlok : 10 mm/30° kapcsolók működtetéséhez szükséges áramot két 7 Ah kapacitású ólomakkumulátor szolgáltatta. Ezeket a motor működése közben egy feszültségszabályozóval ellátott dinamó folyamatosan töltötte. Az éles bevetésre indított Goliath zárófedelének felnyitása, vagy a kis harckocsi hátulsó rekeszéből letekeredő vezeték elvágása a töltetet felrobbantotta. A bevetések tapasztalatai alapján később a robbanóanyag tömegét növelték, így a következő változat már 100 kg-os töltetet vitt magával. Ez értelemszerűen ismét némi méretnövekedést jelentett. Ez a változat az SdKfz 303b jelzést kapta. A legutolsó, tovább már nem módosított kivitel (SdKfz 303b) lényegében alig tért el a korábbi típusoktól. Figyelemre méltó viszont a 1,63 m hosszú jármű 1 m-es árokáthidaló képessége. A háború elején még újdonságnak számító Goliath az évek során már „csak” hasznos fegyver, végül pedig propagandaeszköz lett. A harcmodor változott, az állóharc, az erődítmények elleni harc egyre ritkább lett. Nagyobb számban utoljára a varsói felkelés utcai harcaiban vetették be. Alkalmazhatóságának beszűkülését jelzi az is, hogy az összesen megépített, megközelítőleg 7800 db Goliath mintegy harmadát vetették csak be a háború során. Schmidt László (A cikk a korabeli terminológiákat alkalmazza, mértékegységeit nem számítottuk át SI-be. Szerk.) Felhasznált irodalom: Dr. Kovács Lőrinc: A páncélelhárítás eszközei. Bp. Zrínyi, 1964. Oswald, Werner: Kraftfahrzeuge und Panzer... Stuttgart, Motorbuch Verlag, 1982. Pied, Robert: Les Sprengpanzer. Spielberger, J.: Spezial Panzerfahrzeuge. Stuttgart, Motorbuch Verlag, 1977. 46 HADITECHNIKA 1993/1 Nagy István György 1904-1992 Súlyos veszteség érte a magyar haditechnikai és tudományos műszaki tájékoztatást. Nagy István György okt. gépészmérnök hosszas betegség után, 88 éves korában, 1992. november 3-án elhunyt. Nagy István György egyike volt azoknak, akiknek hosszú életükben főként a madáchi „küzdés” jutott osztályrészül, a XX. század minden történelmi viharát átélte. Értelmiségi családban született, de több évtizedes küzdelmébe került, hogy életcélját - a műegyetemi mérnöki diploma megszerzését - elérje. De még ez sem jelenthette, hogy mérnökként elhelyezkedhessék, hiszen a '30-as években sokszor még a fizetés nélküli mérnökgyakornok státusa is elérhetetlen volt. Ebben a helyzetben Nagy István György rádiójavításokból, villanyszerelési munkákból élt. 1944-ben egy légitámadás idején elveszítette műhelyét és ingóságai nagy részét. 1945 után részt vett a Mérnökszakszervezet munkájában, dolgozott a Jóvátételi Hivatalban, majd a Csepeli Papírgyárban. 1949-ben került a Haditechnikai Intézetbe és 1973-ig, nyugállományba vonulásáig ott dolgozott. E több mint két évtized alatt különböző beosztásokat töltött be - így az atomfizikai osztály vezetője is volt -, majd 1956 elejétől a műszaki tájékoztatást irányította. 1957-ben megindította a Haditechnikai Figyelő c. kiadványt, később felelős szerkesztője lett az első ízben 1956-58 között kiadott, illetve 1967-től folyamatosan megjelenő Haditechnikai Szemlének. Neve egybeforrott a magyarországi katonai rakétatechnikai és űrkutatási ismeretterjesztő tevékenységgel. Még idős korában is járta az országot, az MN alakulatait, intézeteit, számos előadást tartott a hivatásos és a sorállomány tájékoztatására. Több mint 20 könyve és 200-nál több cikke, számos tanulmánya jelent meg, főként a Zrínyi és Kossuth Kiadó gondozásában, illetve honvédségi folyóiratokban, de az országos napilapokban és műszaki hetilapokban is. Az első Haditechnikai Lexikon is az ő szerkesztésében jelent meg, jelentős része volt az Űrhajózási Lexikon és a Műszaki Lexikon elkészítésében. Szerteágazó munkásságát a Haditechnikai Intézetben több kitüntetéssel ismerték el. Nyugdíjba vonulásakor megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát. Az egykori MTESZ keretén belül több egyesület munkájában vett részt, így 1956-ban alapító tagja volt a MANT jogelődjének, az Asztronautikai Bizottságnak, amelynek több mint 30 éven át vezetőségi tagja maradt. Élete végéig tagja volt a KASZ, majd a MANT Elnökségének, tiszteletbeli elnöke volt a DATA szakosztálynak, tevékenységéért MTESZ- és Fonó Albert-díjjal tüntették ki. Technikatörténeti munkássága nyomán az IAF szervezet Asztronautikatörténeti Bizottsága is tagjai közé választotta. Haditechnikai, rakétatechnikai és technikatörténeti ismeretterjesztő tevékenységét szinte haláláig folytatta. Megrendülten búcsúzunk Nagy István Györgytől, az egykori osztályvezetőtől és lapalapítótól. Emlékét megőrzi egész életműve.