Haditechnika 35. (2001)
2001 / 4. szám - E. Sieche: Őfelsége SZENT ISTVÁN nevű hadihajója III. rész
* Ez a mondat a magyar kiadásban hiányzik. A magyar kiadás ide vonatkozó szövege a következő (Horthy Miklós: Emlékirataim, Európa Kiadó 1990): „Szilárd fegyelem helyreállítására a legjobb módszernek azt tartottam, ha legénységünket harcba vetjük. Föl kell ráznunk petyhüdtségükből azokat, akiknek a füle mellett még sohasem fütyült golyó. Elhatároztam tehát, hogy a flottával kifutok. Ezúttal a flotta zömének bevetésére készültem. Feltételeztem, hogy ellenfelünk az 1917. május 15-én szerzett tapasztalatai alapján még nagyobb erőkkel tesz majd kísérletet arra, hogy visszatérő hajóink útját elvágja és azokat megsemmisítse. Arra számítottam, hogy bekeríthetem és én pusztíthatom el őket.” [A fordító megjegyzése] Owen Rutter ezt írja Horthy-életrajzában: „Miután megkapta az engedélyt Keil admirálistól, elkezdte kidolgozni a terveket, de csak tizenkét tisztet vont a bizalmába. Még így is mindig feltételezték, hogy valamilyen információ kiszivároghat. Az osztrák-magyar haditengerészetnek nem volt olyan ún. »Tintenschiff«-je (»tintahajója«), mint amilyen a német haditengerészet alkalmazott Wilhelmshavenban, a hadműveletek kidolgozására. Horthy tervei saját kabinjában születtek, a Viribus Unitis fedélzetén, mert csak itt volt kellő méretű asztal, amelyen a tengerészeti térképeket kiteríthették. Napközben a szokásos tevékenységet kellett folytatni, így a megbeszélésekre este került sor, és még ha senkinek sem sikerült egy szót is kihallgatni a megbeszélésekből, nyilvánvaló volt, hogy akciót terveznek." A kidolgozott séma végül is egy cirkálók és rombolók által a szoros ellen kivitelezett támadást tartalmazott, amelyet a csatahajók támogattak, a visszavonulást azáltal fedezve, hogy szembeszállnak bármely ellenséges hajóval, amelyik Valonából vagy Brindisből kifut. Az öszszes hajónak támadási pozícióban kellett lennie június 11. hajnalán. Sem a hivatalos dokumentumokban, sem könyvekben vagy memoárokban nincs rá írásos bizonyíték, de a szerző emlékszik rá, hogy két évvel ezelőtt öreg osztrák-magyar tisztek azt beszélték, hogy a terv szülőatyja Emil Konek Edler von Norwall sorhajókapitány volt. Egy bekezdés Handel-Mazetti háborús naplójában így hangzik: „...Az új flottaparancsnok már két hónapja szolgálatban van. Energikusabb az előzőnél, de nem vagyok megelégedve az új vezérkari főnökkel, Konekkel. Sokkal inkább »partikat járó oroszlán«, mint durva katona. Mellesleg Horthyt is ezzel vádolják. Olyannyira elfoglalják a társasági kapcsolatai, hogy ezt a szolgálata sínyli meg... ” Úgy tűnik, sok ember tudta a dalmát tengerparton, hogy mi készül. A korábbi kereskedelmi tengerész, Hans Rosenberger, aki akkor a Vesta nevű osztrák-magyar olajszállító hajó parancsnoka volt Cattaróban, azt írja memoárjában: „A Vesta horgonyzóhelyének közelében lakott egy cattarói születésű nyugdíjas kereskedelmi kapitány, egy nagyon szép, csodálatos kerttel körülvett házban. Korábban orosz szolgálatban állt, négy fia a cári hadseregben szolgált, és később hosszú évekig a montenegrói király, Nikita személyes adjutánsa volt. A háború alatt megengedték, hogy a házában maradjon, de azt nem hagyhatta el. Gyakran meglátogattam és jó barátok lettünk. Egy nap azt mondta nekem: »Holnapután a teljes flotta kifut Cattaróból és Gravosából, mert nagy harci cselekmény fog történni!« Én persze semmit sem tudtam erről... De vajon 18. ábra: Speciális osztrák-magyar tradíció volt a „becsületzászló". A Szent István zászlaját Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap főszerkesztője adományozta, és a Magyar Szépművészeti Múzeum tizenkét hímzőasszonya készítette. Az egyik oldalon a magyar korona volt látható, a „Királyért és Hazáért” felirattal keretezve, míg a másik oldal Szűzmáriát ábrázolta a csecsemő Jézussal és a „Patrona Hungáriáé” felirattal. A becsületzászló alakja egy kettős ék volt, a zászlórudat ezüst nyílhegy díszítette. Ez a kép a Szent István parancsnoki hídján minden bizonnyal beállított, mert a bal oldali altisztnek semmi keresnivalója sincs ott. 17. ábra: A becsületplakettet 1916. január 6-án, egy istentiszteletet követően nyújtotta át a hajónak a Magyar Adria Egyesület küldöttsége. A flottaparancsnok, Anton Haus admirális is jelen volt a ceremónián. A plakett végső helye a parancsnok ebédlője volt. 8 HADITECHNIKA 2001/4