Haditechnika 35. (2001)

2001 / 4. szám - E. Sieche: Őfelsége SZENT ISTVÁN nevű hadihajója III. rész

* Ez a mondat a magyar kiadásban hiányzik. A magyar kiadás ide vonatkozó szövege a következő (Horthy Miklós: Emlékirata­im, Európa Kiadó 1990): „Szilárd fegyelem helyreállítására a legjobb módszernek azt tartottam, ha legénységünket harcba vetjük. Föl kell ráznunk petyhüdtségükből azokat, akiknek a füle mellett még sohasem fütyült golyó. Elhatároztam tehát, hogy a flottával kifutok. Ezúttal a flotta zö­mének bevetésére készültem. Feltételeztem, hogy ellenfelünk az 1917. május 15-én szerzett tapasztalatai alapján még nagyobb erőkkel tesz majd kísérletet arra, hogy visszatérő hajóink útját el­vágja és azokat megsemmisítse. Arra számítottam, hogy beke­ríthetem és én pusztíthatom el őket.” [A fordító megjegyzése] Owen Rutter ezt írja Horthy-életrajzában: „Miután megkapta az engedélyt Keil admirálistól, el­kezdte kidolgozni a terveket, de csak tizenkét tisztet vont a bizalmába. Még így is mindig feltételezték, hogy valami­lyen információ kiszivároghat. Az osztrák-magyar hadi­tengerészetnek nem volt olyan ún. »Tintenschiff«-je (»tin­tahajója«), mint amilyen a német haditengerészet alkal­mazott Wilhelmshavenban, a hadműveletek kidolgozásá­ra. Horthy tervei saját kabinjában születtek, a Viribus Uni­­tis fedélzetén, mert csak itt volt kellő méretű asztal, ame­lyen a tengerészeti térképeket kiteríthették. Napközben a szokásos tevékenységet kellett folytatni, így a megbeszé­lésekre este került sor, és még ha senkinek sem sikerült egy szót is kihallgatni a megbeszélésekből, nyilvánvaló volt, hogy akciót terveznek." A kidolgozott séma végül is egy cirkálók és rombolók által a szoros ellen kivitelezett támadást tartalmazott, amelyet a csatahajók támogattak, a visszavonulást azál­tal fedezve, hogy szembeszállnak bármely ellenséges hajóval, amelyik Valonából vagy Brindisből kifut. Az ösz­­szes hajónak támadási pozícióban kellett lennie június 11. hajnalán. Sem a hivatalos dokumentumokban, sem könyvekben vagy memoárokban nincs rá írásos bizonyíték, de a szerző emlékszik rá, hogy két évvel ezelőtt öreg oszt­rák-magyar tisztek azt beszélték, hogy a terv szülőatyja Emil Konek Edler von Norwall sorhajókapitány volt. Egy bekezdés Handel-Mazetti háborús naplójában így hang­zik: „...Az új flottaparancsnok már két hónapja szolgálat­ban van. Energikusabb az előzőnél, de nem vagyok meg­elégedve az új vezérkari főnökkel, Konekkel. Sokkal in­kább »partikat járó oroszlán«, mint durva katona. Melles­leg Horthyt is ezzel vádolják. Olyannyira elfoglalják a tár­sasági kapcsolatai, hogy ezt a szolgálata sínyli meg... ” Úgy tűnik, sok ember tudta a dalmát tengerparton, hogy mi készül. A korábbi kereskedelmi tengerész, Hans Rosenberger, aki akkor a Vesta nevű osztrák-magyar olajszállító hajó parancsnoka volt Cattaróban, azt írja me­moárjában: „A Vesta horgonyzóhelyének közelében lakott egy cat­­tarói születésű nyugdíjas kereskedelmi kapitány, egy na­gyon szép, csodálatos kerttel körülvett házban. Korábban orosz szolgálatban állt, négy fia a cári hadseregben szol­gált, és később hosszú évekig a montenegrói király, Niki­ta személyes adjutánsa volt. A háború alatt megenged­ték, hogy a házában maradjon, de azt nem hagyhatta el. Gyakran meglátogattam és jó barátok lettünk. Egy nap azt mondta nekem: »Holnapután a teljes flotta kifut Catta­­róból és Gravosából, mert nagy harci cselekmény fog történni!« Én persze semmit sem tudtam erről... De vajon 18. ábra: Speciális osztrák-magyar tradíció volt a „becsület­zászló". A Szent István zászlaját Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap főszerkesztője adományozta, és a Magyar Szépmű­vészeti Múzeum tizenkét hímzőasszonya készítette. Az egyik oldalon a magyar korona volt látható, a „Királyért és Hazáért” felirattal keretezve, míg a másik oldal Szűzmáriát ábrázolta a csecsemő Jézussal és a „Patrona Hungáriáé” felirattal. A be­csületzászló alakja egy kettős ék volt, a zászlórudat ezüst nyílhegy díszítette. Ez a kép a Szent István parancsnoki híd­­ján minden bizonnyal beállított, mert a bal oldali altisztnek semmi keresnivalója sincs ott. 17. ábra: A becsületplakettet 1916. január 6-án, egy istentisz­teletet követően nyújtotta át a hajónak a Magyar Adria Egye­sület küldöttsége. A flottaparancsnok, Anton Haus admirális is jelen volt a ceremónián. A plakett végső helye a parancs­nok ebédlője volt. 8 HADITECHNIKA 2001/4

Next