Haditechnika 40. (2006)
2006 / 5. szám - Dr. Ács Tibor: Magyar rakétafejlesztők európai hírű munkássága a 19. sz. első felében I. rész
A rakéta három részből állt: 1. a henger alakú 2,1 mm vastagságú vaslemezből készült rakétatestből, melybe hajtóanyagként 80 rész salétromból, 12 rész kénből és 14 rész szénből álló keveréket, fekete lőport sajtoltak. (A bécsújhelyi üzemben 2 régi rendszerű hullókalapácsos sajtóval 1 altiszt 4 fővel 10 munkaóra alatt 50 rakétatestet töltött meg); 2. a rakétatesthez erősített harci fejből, mely gömb alakú bomba, gránát, űrgolyó, kartács, gyújtó vagy világító lövedék volt; 3. a rakétán elhelyezett stabilizáló rúdból (botból) mely 2,8 méter hosszú és 2,1 centiméter átmérőjű volt. Az Augustin-rendszerű indító- vagy vetőállvány magassága 128 centiméter, súlya 19 (10,5 kg) font volt, és három falábra szerelt, fém felsőrésszel egyesített irányzókészülékből állt. Az irányzókészüléket egy szögbeosztásos - vízszintes és függőleges tengely körül el lehetett forgatni, és szorítócsavarokkal rögzíthették. A vetőállványon elhelyezett rakéta begyújtása, indítása a rakétatest nyílásán át történő csapódógyújtóval (perkussziós gyutaccsal) történt oly módon, hogy egy lánccal meghúzták az elsütő ütőszeget. Jegyzet 1. L. példának Vetter Antal: Jegyzetek a hadi röppentyűről. Honvéd, 1869. augusztus 31-i száma, 278-280. o.; Kalmár János: A hadiröppentyű története. Hadtörténelmi Közlemények, 1939/1. szám 74-138. o.; Papp Bálint - Nagy István György - Lőrincz István: Rakétatechnika-rakétafegyver. Budapest, 1969.; Nagy István György: Hungarian Rocketry in the 19th Century. Budapest, 1972.; Horváth Árpád - Nagy István György: A csillagok felé. Budapest, 1975.; Horváth Árpád - Kovács Zoltán: A haditechnika évezredei. Budapest, 1977.; Táplányi Endre: A pirotechnika és a pirotechnikai ipar története. A Magyar Vegyészeti Múzeum kiadványai 20. Várpalota, 1980.; Ács Tibor: Magyar tudósok vitája a Congreverakétáról. 1847. július 5. Haditechnika, 1992/4. sz. 53-55. 0. ; Uő: Sikeres magyar rakétakísérlet 1848. december 11-én. Haditechnika, 2001/1. sz. 10-16. o.; Uő: Rakétavita a Magyar Tudományos Akadémián 1847-ben. A magyar hadiröppentyű és a honvéd röppentyűkar 1848-49- es történetéhez. Haditechnika-történeti és katonaorvoslás-történeti konferencia. Szerk. Varga A. József. Budapest, 2000. 47-71. o.; Kovács Ákos: Játék a tűzzel. Fejezetek a magyarországi tűzijátékok és díszkivilágítások XV-XX. századi történetéből. Budapest, 2001. 2. Lásd részletesen a 15-19. századi pirotechnika és pirotechnikai ipar, valamint a magyarországi rakéták és tűzijátékok történetére Táplányi i. m. 3-68. o. és Kovács i. m. 9-53. o. 3. A pirotechnika a vegyészeinek rakéta, tűzijáték, jelzőtűz készítésével foglalkozó ága. A görög por - tűz és techné - mesterség, alkotás szóösszetételből származó kifejezés. A pirotechnika magyarul tűzszerészet, németül Pyrotechnik, Feuerwerk. Az alkalmazott kémia egyik ága, amely fény-, hang- és robbanóhatást előidéző vegyi anyagokkal foglalkozik katonai és polgári célokra. A pirotechnikai anyagok körébe tartoznak a különböző rakéták, gyutacsok, bengáli tüzek, köd- és füstgyertyák, világító töltetek. 4. A mai magyar katonai szaknyelvben a tűzszerészkar - Feuerwerkskorps - mást jelent, nem a rakétakart vagy a röppentyűkart. Bár a Magyar értelmező kéziszótár (Budapest, 1972.) 1421. oldalán ezzel kapcsolatban ez olvasható: „tűzszerész fn. 1. Műsz. robbanóanyagok, égő keverékek, tűzijátékhoz rakéták stb. készítésével és kezelésével foglalkozó szakember, 2. Kát. fel nem robbant aknák, bombák, lövedékek hatástalanításával foglalkozó szervezet, alakulat tagja.” A korabeli terminológia ennek a haditechnikai eszköznek a megnevezésesére többféle szót - hadirakéta, rakéta, hadiröppentyű, röppentyű - használ, ezeket alkalmaztuk mi is a tanulmányunkban. 5. A cs. kir. tüzérség rakétakarának vázlatos történetének összeállításához felhasználtam az alábbi műveket: Dolleczek, Anton: Geschichte der Österreichischen Artillerie von den frühesten Zeiten bis zur Gegenwart. Wien, 1887. 349-354. o.; Kalmár Imre: A hadiröppentyű története. HK, 1939. 1. sz. 81-136. o. ; Gabriel, Erich: Österreichische Kriegsraketen 1808-1869. Österreichischer Soldatenkalendar für das Jahr 1970. Wien, 1970. 63-75. o.; Fricke, Hans-Dierk: Geschichte der Kriegsraketen und der Raketenartillerie im 19. Jahrhundert. Bonn, 2001. 130-185. o. Hans-Dierk Fricke német kutató hosszú évek munkájával, gazdag, szinte az összes fellelhető könyvészeti és levéltári forrásokra támaszkodva alkotta meg a szakirodalomban egyedülálló, „A 19. század hadirakétáinak és rakétatüzérségének története” című kiváló összefoglaló művét. Lásd Fricke, Hans Dierk: Geschichte der Kriegsraketen und der Raketenartillerie im 19. Jahrhundert. Wehrtechnik und wissenschaftliche Waffenkunde. Band 13. (továbbiakban Fricke 2001.) Bonn, 2001.480. o. 6. Részletes életrajza Dolleczek i. m. 349-350. o., Kalmár i. m. 81-83. o. (Folytatjuk) 10. ábra: Sir William Congreve (James Lansdale festménye 1812-ből) *т.1т*т 1k.. mu .i i иииМИ—I——...... 11. ábra: Lovas rakétatüzérség. Congreve könyvének ábrái 2006/5 HADITECHNIKA 5