Haditechnika 42. (2008)
2008 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Hadfi Örs Tamás: Partraszállás az SS RIVER CLYDE-ról II. rész
gyártotta, mely az egyetlen hajócsavar segítségével 12 tengeri csomó (kb. 20 km/h) szolgálati sebességre tudta az egyébként nem túl nagy, egykéményes hajót felgyorsítani. A 4000 t-s, nagyjából 120x14,5x6,5 m nagyságú jármű hasznos terhelhetősége hozzávetőleg 7000 t volt. A rakodást két daru segítette. A hajó kialakítása nem tartalmazott említésre méltó különlegességet, hagyományos, ún. háromszigetes felépítményű volt, egyike annak a több tízezer „háromszigetes” fehérhajónak, melyek a világ áruforgalmát jó fél évszázadon keresztül bonyolították. A RIVER CLYDE 1905-től tíz évig az Ormond Cook & So. társaság tulajdonában, rendeltetésének megfelelően, fehérhajóként járta a világ tengereit, mikor a brit admiralitás 1915-ben hadicélokra lefoglalta. Készülve a partraszállásra, a hajón viszonylag kis, de annál fontosabb átalakításokat eszközöltek. A csapatok gyors és biztonságos kihajózása érdekében a szénszállító oldalába, az első és második „sziget” között oldalanként két-két nyílást, ún. kitörési pontokat vágtak. A nyílásokat kikötőhíd kötötte össze, melyek a hajó két oldalán párhuzamosan futottak végig, majd az orrnál levezettek a vízhez. A kikötőhidat kötelek tartották. A nyílásokon át a hajót gyorsan és nagy számban hagyhatták el a katonák. A kikötőhíd végénél erre a célra átalakított uszályokat kellett sorba rakni a hajó orrától a partig, melyet a RIVER CLYDE vontatott maga mellett. Az uszályok sorba rakását, egyfajta „pontonhíddá”, platformmá alakítását kis gőzösöknek kellett segíteni. Az előzetes elgondolás szerint tehát csak végig kellett futni az uszályokból álló hídon, s már a partra is léphetett a katona. A RIVER CLYDE nagyjából 2100 fő felfegyverzett katonát tudott szállítani, valamint a saját személyzetét. A partra tett csapatok harcát viszont csak 11 darab géppuskával tudta támogatni, melyeket a fedélzetre, homokzsákok mögé telepítettek. A hajótestet homokszínű álcázófestéssel is el kívánták látni, de az a partraszállás kezdetéig nem készült el. AZ INDULÁS A támadás közvetlen kiindulópontja Tenedosz szigete volt, 40 mérföldre délnyugatra Gallipolitól. Itt 1915. április 24-én 15.15-kor érkezett a parancs a RIVER CLYDE-ra történő behajózásra. Ezt a csapatok 19:30-ra fejezték be. Az SS RIVER CLYDE-ról a brit 29. hadosztálynak, az egyetlen reguláris egységnek, nagyjából 2000 embernek kellett partra szállni. Ez volt a támadók főereje a Hellész-foknál. A 29. hadosztály főleg ír (!) alakulatokból állt, melyeket, lévén helyőrségi csapatok, a birodalom minden részéről „szedtek össze”. A hadosztály parancsnokának Hunter-Weston tábornokot nevezték ki, aki egyben minden műveletet irányítója volt a Hellész-foknál. Minden embernek 200 darab lőszert és háromnapi élelmiszert osztottak ki, meglehetősen nehéz felszerelésükhöz nagykabát és vízhatlan lepedő is tartozott. A katonáknak az akció előtt kakaót szolgáltak fel. A „trójai faló” 1915. április 25-én 01.00-kor hagyta el tenedoszi horgonyzóhelyét, s lassan megindult célja felé. A kijelölt támogatóhajók 05.00- kor kezdték meg a partszakasz védműveinek bombázását, mely egy órán át tartott, s a partról egyszer sem viszonozták a tüzet. Ekkor a csapatok már indulásra készen, feszült csendben várakoztak az SS RIVER CLYDE gyomrában. A hajó motorjait már jóval a part előtt leállították, hogy a hajótest a partnak ütközéskor ne sérüljön meg túlságosan, így a RIVER CLYDE szép lassan közeledett a szárazföld felé, mely a bombázást követően élettelennek tűnt, ám a felkelő nap pont szembe sütött vele, s a reggeli pára, illetve a bombázás okozta füst és por igencsak megnehezítette a pontos navigálást. A RIVER CLYDE végül nagyjából a kijelölt helyen, 06.25 körül érezhető ütődés és csikorgás nélkül futott a part előtti puha homokpadra, ahol megfeneklett, így a legtöbben észre sem vették, hogy landoltak. A „trójai faló” orral a part felé, kicsit kiemelkedve a vízből állt meg, s így is maradt a hadjárat végéig. Elszabadul a pokol... Miután az SS RIVER CLYDE finoman megfeneklett a parttól pár tucat méter távolságban, az első és legfontosabb feladat a hajó által vontatott s erre a célra átalakított kis uszályok sorba rendezése, „rohammólóvá” alakítása volt. Míg ezt egy kis gőzhajó és a RIVER CLYDE matrózai igyekeztek végrehajtani, a Királyi Dublini Lövészezred néhány százada, melyek már korábban csónakba szálltak, s a hajóval együtt közelítettek céljukhoz, a part felé eveztek. Nekik kellett (volna) a partot biztosítani, s a partraszállást fedezni. Mikor már majdnem elérték a szárazföldet, egyszerre megszólaltak a szinte kőhajításnyira lévő védők fegyverei, s iszonyatos tüzet zúdítottak a csónakokban lévőkre. A dubliniakat megtizedelték... Csak azon kevesek maradtak életben, akik a csónakokból kiugrottak. A britek helyzetét tovább súlyosbította, hogy nagyon nehezen ment a hajó elejétől a partra vezető, uszályok- 8. ábra. A RIVER CLYDE mint kikötődokk. Ausztrál csapatok érkeznek a „V” partra 1915 májusában. A hajón jól látható a félig elkészült álcázófestés 2008/4 HADITECHNIKA- 15