Haditechnika 44. (2010)
2010 / 4. szám - FÓKUSZBAN - Hadfi Örs Tamás: Adalékok a Wehrmacht kétéltű páncélosainak fejlesztéséhez I. rész
Haditechnika-történet'__________ Hadfi Örs TamásAdalékok a Wehrmacht kétéltű páncélosainak fejlesztéséhez I. rész MÁR AZ EURÓPAI GYŐZELEM UTÁN, 1945 nyarán, csak karnyújtásnyira a második világháború egészének sikeres lezárásától a brit katonai és politikai vezetést, akárcsak a közvélemény jelentős részét, eufórikus hangulat vette körül. Ebben a győzelmi légkörben Winston Churchill, aki kétségkívül a racionális politikusok sorába tartozott, a sikerrel kapcsolatban kijelentette: „ez volt az utolsó háború, amikor a csatorna megvédett minket.” Ma már nehéz utánajárni, hogy a józan és figyelemre méltó megállapítás valóban elhangzott-e, illetve tényleg a híres államférfitól származik-e. Az értékelés mindezzel együtt is vitathatatlanul helytálló, s rámutat Németország azon fontos fogyatékosságára, hogy mint alapvetően szárazföldi jellegű hatalom, hadigépezete lényegében alkalmatlan volt a második világháború során nagyszabású partraszállási feladatok végrehajtására. Utal továbbá arra a fontos tényre, hogy a németek még győzelmeik csúcspontján sem tettek kísérletet a La Manche-csatornán történő átkelésre, s pusztán légi háborúval Anglia legyőzhetetlennek bizonyult. Mint ahogyan a tengeralattjáró-hadviselés is, ahogy megvalósult, nem hozott fordulatot, nem is hozhatott fordulatot a háború menetében, Nagy-Britannia nem adta meg magát. Persze a történtek katonai-haditechnikai szegmensének elemzésekor azt is le kell szögezni, hogy az amfíbikus, vagyis kétéltű vízi-szárazföldi harci feladatok, akár folyón történő erőszakos átkelésről, akár tengeri partraszállásról beszélünk, a legnehezebb hadműveletek közé tartoznak, amivel maga Churchill is tisztában lehetett, hiszen az 1915-ben Gallipolinál végrehajtott partra szállás kudarca őt is közvetlenül érintette. Az ilyen típusú katonai műveletek nehézségét tehát jól bizonyítja az egyetemes hadtörténet számtalan példája, a legtöbbször tragédiája, az, hogy sikeres folyami átkelés vagy partra szállási akció véghezvitele csak kivételes hadvezéreknek, a legtehetségesebb parancsnokoknak sikerült Xenophóntól V. Henriken át Douglas MacArthurig. Ez az írás azt a haditechnikai kérdéskört tárgyalja, hogy a német hadvezetés kívánt-e egyáltalán, s ha igen, hogyan, milyen járművek kifejlesztésével használható módszert találni a minden hadsereget érintő „ősi” kihívásra, kétéltű hadművelet sikeres lebonyolítására. A katonai vezetés, pontosabban a fegyverfejlesztés milyen amfíbikus eszközök, ezen belül pedig milyen úszóképes harckocsik, illetve páncélosok létrehozásával próbált megfelelni a második világégés gépesített hadviselése által a kombinált vízi-szárazföldi harci feladatokkal szemben támasztott követelményeknek. 2. ábra. Évszázados recept alapján a 7. német páncéloshadosztály egységei átkelnek egy nagy teherbírású pontonhídon a Maas-on, 1940-ben 1. ábra. Német rohamcsapatok átkelése egy folyón motorcsónakkal 2010/4 HADITECHNIKA 59