Hadtörténelmi Közlemények 1918. évfolyam (19. kötet. Budapest, 1918)
Wertner Mór dr.: Nagy Lajos király hadjáratai 59. p.
8. Fentebb láttuk, hogy Lajos 1349-ben zólyomi Macska Domonkost a trencséni Sztrecsén birtokában megerősítette és a sorrend szerint mindenekelőtt említi, hogy Lackfi András zászlaja alatt a szerbek ellen harczolt; ezt a hadjáratot 1343-ra helyeztem. Közvetlenül ez után mondja Lajos : «Továbbá, midőn ugyanazon (Lackfi) András mester a mi parancsunkra a felette vad tatár nép ellen vonult, mely túlsúlyában bízva, nekünk és országunknak gyakori garázdálkodása által károkat tett», tehát ugyanezen Macska Domonkos is részt vett és kitüntette magát a háborúban. Itt sincs megemlítve, hogy mikor történt ez. Tudjuk azonban, hogy mindazokban az okiratokban, melyekben a király valakinek az érdemeit, vagy szolgálatait megjutalmazza, a teljesítményeket rendesen időrendben sorolja fel, vagyis ennek alapján biztosra vehetjük, hogy az itt érintett tatár hadjárat nemsokára az 1343. évi szerb hadjárat után, tehát 1344, esetleg 1345 elején zajlott le. 4. Midőn Lajos 1357-ben ugyanezen Macska Domonkosnak, akkori erdélyi alvajdának a trencsénmegyei Kraszna helységet adományozza, azt mondja, hogy nevezett sok és különféle királyi s országos ügy lebonyolítása körül érdemeket szerzett magának, «különösen akkor, midőn urával, Lackfi Andrással, akkori székely főispánnal, mostani erdélyi vajdával a tatárok ellen harczolt». Ez is természetesen a 3. alatti adatra vonatkozik. Pór Antal a tatárok elleni hadjáratot Küküllői János korírónk nyomán 1345-re teszi. Azt mondja, hogy a mikor Lajos (1345 szept.) Visegrádról Damásdra rándult át, hogy ott vadászai körében üdüljön, meg lehetett elégedve ezévi hadjáratával annál is inkább, minthogy Lackfi András székely ispán, utóbb erdélyi vajda, a tatárokon aratott fényes győzelemről tett jelentést. A hadjárat okirati kútfőjének azonban olyant is használ, melynek megbízhatóságát — sajnos — meg nem vizsgálta ; ez pedig Székely-Okir. 1. k. 62.1., melyre nézve a következő kifogásokat kell emelnünk. 1 Fejér. 11. k. 550. 1. 2 Turul 1909. évf. 131. 1. 3 «Nagy Lajos» czímű művében. 80 — 82. 1.