Hadtörténelmi Közlemények 1925. évfolyam (26. kötet. Budapest, 1925)

A. A.: Hogyan omlott össze a rómaiak védőrendszere Pannoniában 1. p.

HOGYAN OMLOTT ÖSSZE A RÓMAI VÉDŐRENDSZER PANNÓNIÁBAN? 1. A gót invázió okozta rázkódások. Tekintsünk mégegyszer­ vissza a kunnok-lökte népek moz­galmának következményeire. Beigazolhattuk a régi felfogás­sal szemben, hogy a dunápolyi csata után még történtek erő­feszítések a dunai limesnek a maga egészében való fenntar­tására. Tanúskodott erről elsősorban a pénzverés, amely — mint­­ L. Laffranchi már régebben leszögezte — a késői császárkorban teljesen a katonaság szükségleteihez alkalmaz­kodik. Ha a joggal „Lagercourant"-nak nevezett rézpénzeket egészen a Magnus Maximus-féle megszállásig gyártják Sis­ciában, annak célja csakis a zsoldellátás biztosítása lehetett. Hiszen p. o. a hadászati fontosságát korán elvesztett Hispánia pénzforgalmát évszázadokig a délfranciaországi verdék lát­ják el,s rövid ideig Karthago műhelyei által is támogatva ebben, éppígy, sőt sokkal inkább kielégíthette volna a pannó­niai polgári lakosság pénzszükségletét a számos, közel lévő itáliai moneta, főleg Aquileia, mely 388 után tényleg át is veszi kis időre ezt a szerepet, továbbá Mediolanum és Róma. Azt is láttuk, hogy a zsoldfizetésre szánt rézpénzek el is, jutnak a dunai táborokba és azt is, hogy ha a közkézen megforduló pénz tömege alaposan meg is csappant a régebbi normális vi­szonyokhoz képest, mégis csak volt rendszeres közlekedés: a test meggyengült, de ereiben — ha fáradtan is — lüktet még a vér. Mindenesetre, a nehéz körülményekkel való megalkuvás­nak jele, hogy Siscia 388 őszén nem nyitja meg újra pénz­gyártó officináit, amiért is még inkább csökken a forgalom, de a többi, külső verdékből még változatlanul áramlik ide a friss veretek egy hányada. 395-ben mintegy varázsütésre meg­ 1 E tanulmányok előző sorozata németül jelent meg „Untergang der Römerherrschaft in Pannonien, Bd. I." címen. (Berlin, Gruyter, 1924.­­ Ungarische Bibliothek, Herausg. v. Prof. Dr. R. Gragger, Nr. 10.) 2 Ma már kétségtelen, hogy a T, ill. TI kezdőbetűkkel szignáló pénzverde nem a spanyolországi Tarraco, hanem az itáliai Ticinum. Hadtörténelmi Közlemények. 1

Next