Hadtörténelmi Közlemények 1927. évfolyam (28. kötet. Budapest, 1927)
Hadtörténelmi irodalom - The Historians. History of the World (Ism. Török Pál) 424. p.
ebben a németek előnyben voltak háború előtti készenlétük folytán, de az entente bővebb forrásból meríthetett. Az entente-hadvezetőségben két irány küzdött: a keleti és nyugati. A „keleti" az ellenség gyönge oldalát akarta megtámadni, ez pedig „Ausztria" volt, mely három ízben szenvedett vereséget Szerbiában — az oroszoktól augusztus végi kezdő sikerei után szintén súlyos vereségeket szenvedett —, Ausztria megtámadása az entente részére vonhatta volna Görögországot és Romániát, elszigetelte volna Törökországot. Másik gyenge pontnak tekintették Törökországot. A Dardanellák elfoglalása lehetővé tette volna a hadianyagszállítást Oroszország tömeges részére, és lehetővé tette volna orosz gabona és kőolaj szállítását nyugatra. A „nyugati" irányzat aggódott a franciaországi harcvonal gyöngítésétől, ez újabb támadásra csábította volna a németeket, kik 60 km-nyire álltak Párizstól. A támadásra nézve az a nézet fejlődött ki, hogy a központi hatalmak helyzete ostromlott váréhoz hasonlítható, kiválasztott ponton, kellő tüzérségi előkészítés után beözönlő gyalogság áttörheti az arcvonalat, és a vár elesik. Megerősítette ezt a nézetet a gorlicei áttörés. Ez mégis tévedés volt: Gorlice után a központiak Oroszország hadianyagbeli szegénysége miatt nyomulhattak elő, még az orosz harcvonal sem szakadt meg. Nyugaton a jól fölszerelt német tartalékok a kitűnő vasúthálózaton hamar a veszélyeztetett pontra jutottak, repülőrajuk előre felderítette a várható támadás irányát. Minél alaposabb munkát végzett a tüzérségi előkészítés az ellenállás megtörése végett, a talaj megrongálásával annál nehezebbé tette a gyalogság előnyomulását. Ez a tapasztalat fejlesztette ki azt a nézetet, hogy föl kell őrölni a német tartalékokat, amit maguk a németek könnyítettek meg, hallatlan áldozatokba kerülő verduni támadásaikkal. A német gáztámadás kétélű fegyver volt, mely a német csapatokban is károkat tett. Olaszország felől a támadás a harcvonal alakja miatt volt nehéz: a támadó szárny mindig ki volt téve hátbatámadásnak. Gallipoli kiürítése Bulgária beavatkozásának következménye: mikor lehetővé vált német nehéz tüzérség odaküldése, az entente lemondott a vállalat folytatásáról. 1917-ben az entente hadereje másfélszerese volt a német haderőnek a nyugati harctéren, de Joffre kijelentette, hogy a francia emberanyagot egy újabb nagy csata után az eddigi méretekben nem lehet pótolni, az angolok sem táplálhatták a harcvonalat korlátlan mennyiségű embertömeggel, mert nekik nem állott rendelkezésükre orosz hadifogolytömeg a munkások pótlására. Igyekezni kellett tehát a német emberanyag kimerítésére. Ekkor már Nivelle volt francia főparancsnok, mert a sommel rettentő emberáldozatokkal kivívott entente-sikerek idején, mikor a németek minden erejüket odaszállították, ő aránylag csekély áldozatokkal nagy eredményeket ért el Verdimnél. Nivelle nem vette észre Hindenburg visszavonulását Cambrai és St. Quentin felé, támadása emiatt késett, és nem bírt elég erőt kifejteni. Nivelle az első napra számította a Hindenburg védelmi rendszer három első vonalának