Hadtörténelmi Közlemények 1928. évfolyam (29. kötet. Budapest, 1928)
Tárca - –y.: Báró Lakos János (1776–1843) 205. p.
kitüntette magát Sacilenél, hogy annak alapján 1810-ben megkapta a Mária Terézia-rend lovagkeresztjét, úgyszintén a bárói rangot is. Nem lehet feladatunk, hogy Lakos hőstettét, annak külső keretével, a sacilei ütközettel együtt, behatóan fejtegessük. Ennek leírása most nem idevaló. Mi ezúttal, a máshol is részletesen olvasható esemény helyett,a Lakosnak másik, kevésbbé ismert oldalával, tudományos és irodalmi működésével, óhajtunk inkább foglalkozni. Már az imént mondottuk, hogy Lakos nemcsak vitéz, hanem tudós katona is volt és kiváló képességeit, sokféle alkalmazhatóságát, elöljárói is teljes mértékben elismerték. 1828-ban kelt „Conduite-Beschreibung"-ja szerint — amelyet a későbbiek is megerősítenek — a mathematikában, erődítéstanban, földrajzban, történelemben és statisztikában nagyon jártas. Magyarul, németül, franciául, olaszul, horvátul és latinul beszél; jó előadóképessége van és jól fogalmaz. Nagyon komoly, szerény, általánosan nagyrabecsült, tudományosan képzett ember. Sokoldalú katonai tudása, bő tapasztalása és helyes ítélőképessége van, minek következtében mindenféle állásban jó megfelelt. Társas érintkezésben nagyon illedelmes, elöljáróival szemben tisztelettudó, az alájarendeltekkel szemben komoly és szigorú. Bárka vezérkari szolgálata következtében nagyon régen nem volt már a csapatnál, mint ezredparancsnok is jól megállotta a helyét. Csupán egy fogyatkozását látjuk 1834-i minősítésében, azt t. i. hogy rossz lóismerő volt. Ennek azonban se a gyalogságnál, se a vezérkarnál nem vallotta kárát. Már mint a vezérkarhoz beosztott főhadnagy, Horvátország katonai földrajzán dolgozott 1807 és 1809 között, amit csak a háború kitörése szakított félbe. Ugyanilyen munkával foglalkozott 1810 és 1813 között — már mint aligazgató — a magyar Délvidéken és Erdélyben is. Az 1815. év eseményei újból a harctérre szólították Lakost, aki ezúttal a Hessen-Hornburg lovashadtest kötelékébe került. Ámde a hadjáratot nem küzdhette végig, mert augusztus 26-án, a drezdai csatában, lábát törte. Felépülvén, még ugyanabban az évben őrnagy lett, a vezérkari főnökség elnöki irodájában. 1815-ben előbb Ferdinánd főherceg tartalékhadtestében, majd az 1. hadtestben szolgált s az utóbbinak ideiglenes vezérkari főnöke is volt. Időközben ismét tudományos munkát végzett, amennyiben a Rajna-völgy várainak, továbbá a jogesek szorosainak bejárását és leírását, valamint a Cassini-féle térkép kijavítását bízták reá. 1816—17-ben Felső-Ausztriában, a térképfelvételnél működött, mint aligazgató, majd 1818-ban — már mint igazgató — a tiroli és vorarlbergi térképezést vezette. 1819-ben hadtörténelmi munkára fogták Bécsben. 1821 ja- 2 Kriegs Archiv, Wien: i. h. 3 Hirtenfeld: i. h. Wurzbach: i. h.