Hadtörténelmi Közlemények 1931. évfolyam (32. kötet. Budapest, 1931)
Hadtörténelmi irodalom - Maggiorotti Leone Andrea: Le origini della fortificazione bastionata e la guerra d’Otranto (Ism. Gy. J.) 146. p.
10-én este, az ellenség mindenütt vissza volt verve. Egy Krauss nevű százados, egy önkéntes mohamedán századdal és egy osztrák népfelkelő különítménnyel, 10-én este 18 órakor az 1907-es Lövésén tetőn kitűzte a zászlót. Meg kell állapítani, hogy a lovcseni hegyi állást évszázadok óta minden katona bevehetetlennek mondotta, elfoglalása tehát kétségkívül olyan hatalmas teljesítmény, amely méltán sorakozik Hannibal és Napóleon alpesi átkeléseihez. A siker, főleg az aránylag csekély veszteséggel elért győzelem, azonban vitathatatlanul tüzérségünk számbeli túlsúlyának, kitűnő teljesítményének, valamint a bőséges lövőszetnek köszönhető. Doromby József: Leone Andrea Maggiorotti: Le origini delta fortificazione bastionata e la guerra cVOtranto. 8° 20 lap. Roma. 1951. Különlenyomat a Rivista d Artiglieria e Genio 1931 januáriusi füzetéből. Maggiorotti táborszernagy, a római „Istituto di Architettura Militare Italiana" tudós igazgatója, a bástyarendszer eredetéről támadt téves véleményekkel foglalkozik ebben a tanulmányában. Továbbá az 1480-i, úgynevezett otrantoi hadjárattal is, mert ezzel kapcsolatban kelt szárnyra és terjedt el az az állítás, hogy a bástya feltalálója az Otrantot elfoglaló Ali pasa volt. Nem lehet kétséges, hogy ez az új várépítő rendszer Itáliában alakult ki, azonban annál több vita tárgya volt, magában Olaszországban is, hogy mikor keletkezett és ki találta fel? Angelo Angelucci azt állítja, hogy már a XIV. század derekán is voltak mai értelemben vett bástyák s ma is látható például a Firenze közelében levő Cascina városka 1385-ben épült ötszögű tornyait idézi, amelyek a későbbi építkezések mintájául szolgáltak. Carlo Promis még messzebbre nyúl vissza s úgy véli, hogy Como 1192-ben épült, szintén ötszögű tornyaiban találta meg a későbbi bástyarendszer első csíráit. Guglielmotti szerint, bizonyos Mariano di lacopo (alias Toccola) nevéhez fűződik ez a találmány s egy 1449-ből származó códexben van megörökítve. Riccardo Filangeri di Candida pedig azt fejtegeti 1950-ban megjelent művében, hogy a bástyarendszerre való áttérést a nápolyi Castel Nuovo mutatja, amelyet Guiglelmo Sagrera alakított át, vagy állított helyre, 1448-ban és 1452-ben. Ezekkel szemben áll a belga Wauwermans (1894.), aki azt állítja, hogy a bástyarendszert Peter Franz anversi építész eszelte volna ki 1540-ben. Végül Zastrow, Guilletre és Folardra hivatkozva, Ahhmed pasának tulajdonítja a bástya felfedezését. Ez valamennyi között a legkevésbbé helytálló vélemény. Maggiorotti táborszernagy megállapítása szerint, az első vár, amely az ötletszerű kísérleteken túlemelkedve, minden jellemző tulajdonságával állítja elénk a bástyarendszert: az úgynevezett Castello di Nettuno, amelyet VI. Sándor pápa (Don