Hadtörténelmi Közlemények 1931. évfolyam (32. kötet. Budapest, 1931)

Hadtörténelmi irodalom - Maggiorotti Leone Andrea: Le origini della fortificazione bastionata e la guerra d’Otranto (Ism. Gy. J.) 146. p.

10-én este, az ellenség mindenütt vissza volt verve. Egy Krauss nevű százados, egy önkéntes mohamedán századdal és egy osztrák népfelkelő különítménnyel, 10-én este 18 órakor az 1907-es Löv­ésén tetőn kitűzte a zászlót. Meg kell állapítani, hogy a lovcseni hegyi állást évszázadok óta minden katona bevehetetlennek mondotta, elfoglalása tehát kétségkívül olyan hatalmas teljesítmény, amely méltán sorakozik Hannibal és Napóleon alpesi átkeléseihez. A siker, főleg az arány­lag csekély veszteséggel elért győzelem, azonban vitathatatlanul tüzérségünk számbeli túlsúlyának, kitűnő teljesítményének, va­lamint a bőséges lövőszetnek köszönhető. Doromby József: Leone Andrea Maggiorotti: Le origini delta fortificazione bastio­nata e la guerra cVOtranto. 8° 20 lap. Roma. 1951. Különlenyomat a Rivista d Artiglieria e Genio 1931 januáriusi füzetéből. Maggiorotti táborszernagy, a római „Istituto di Architettura Militare Italiana" tudós igazgatója, a bástyarendszer eredetéről támadt téves véleményekkel foglalkozik ebben a tanulmányá­ban. Továbbá az 1480-i, úgynevezett otrantoi hadjárattal is, mert ezzel kapcsolatban kelt szárnyra és terjedt el az az állítás, hogy a bástya feltalálója az Otrantot elfoglaló Ali pasa volt. Nem lehet kétséges, hogy ez az új várépítő rendszer Itáliá­ban alakult ki, azonban annál több vita tárgya volt, magában Olaszországban is, hogy mikor keletkezett és ki találta fel? Angelo Angelucci azt állítja, hogy már a XIV. század dere­kán is voltak mai értelemben vett bástyák s ma is látható pél­dául a Firenze közelében levő Cascina városka 1385-ben épült ötszögű tornyait idézi, amelyek a későbbi építkezések mintá­jául szolgáltak. Carlo Promis még messzebbre nyúl vissza s úgy véli, hogy Como 1192-ben épült, szintén ötszögű tornyaiban találta meg a későbbi bástyarendszer első csíráit. Guglielmotti szerint, bizonyos Mariano di lacopo (alias Toccola) nevéhez fűződik ez a találmány s egy 1449-ből szár­mazó códexben van megörökítve. Riccardo Filangeri di Candida pedig azt fejtegeti 1950-ban megjelent művében, hogy a bástyarendszerre való áttérést a ná­polyi Castel Nuovo mutatja, amelyet Guiglelmo Sagrera alakí­tott át, vagy állított helyre, 1448-ban és 1452-ben. Ezekkel szemben áll a belga Wauwermans (1894.), aki azt állítja, hogy a bástyarendszert Peter Franz anversi építész eszelte volna ki 1540-ben. Végül Zastrow, Guilletre és Folardra hivatkozva, Ahhmed pasának tulajdonítja a bástya felfedezését. Ez valamennyi kö­zött a legkevésbbé helytálló vélemény. Maggiorotti táborszernagy megállapítása szerint, az első vár, amely az ötletszerű kísérleteken túlemelkedve, minden jel­lemző tulajdonságával állítja elénk a bástyarendszert: az úgy­nevezett Castello di Nettuno, amelyet VI. Sándor pápa (Don

Next