Hadtörténelmi Közlemények 1935. évfolyam (36. kötet. Budapest, 1935)
Hadtörténelmi okmánytár - Lebstück Mária honvédfőhadnagy emlékirata 1848–49-ből (Közli Dr. Hegyaljai Kiss Géza) 130. p.
mint egy írásos bizonylatot, hogy mint az ő segédje, én fogom helyette az őrszolgálatot teljesíteni. Azonnal elmentem az őrségre-A Kärntnerthor mellett jelentkeztem az őrparancsnoknál. Félóra múlva már el is kezdtem első őrszolgálatomat. Mikor jelentkeztem, a többiek nagyon szemügyre vettek és fürcsállották, hogy suszter legénynek milyen finom keze és arca van. Néhány nappal később a német légióhoz mentem az ú. n. halál-légióhoz, melynek Giron volt a parancsnoka." Majd pedig a gróf Colloredo főparancsnoksága alatt álló turista csapathoz kerültem. Ezekkel együtt vettem részt októberben minden barrikád-harcban. Sebet is kaptam a fejemen és mint sebesült a Deutscheshaus-ban jutottam ápolás alá. Itt nekünk sebesülteknek igen jó dolgunk volt. Első Holzapfel nevű szerzetes páter, aki maga volt a jóság a sebesültekkel szembt mi azt tanácsolta nekem, hogy szökjem meg Bécsből, minthogy a rendőrség nyomoz a fölkelők után. Így tehát amint kissé kiláboltam a bajból, újra női ruhába öltöztem és elmentem a rendőrségre. T. i. igazolvány nélkül senki sem hagyhatta el az őrvonalat. A rendőrségen azt mondták, hogy jöjjek délután. Véletlenül meghallottam, hogy szlávul beszélnek és az a tervük, hogy délután fogolyként ott is tartanak. Megígértem, hogy d. u. 4-kor újra ott leszek. A rendőrségről egyenesen a postára mentem, hogy az első postakocsival odébb álljak . . . Szerencsére még volt egy hely és még nagyobb szerencsémre egy pénzügyőri fővigyázó volt az útitársam impassingig. Beszélgetésbe elegyedtem vele és kérdezte, hogy hová utazom? Szorult helyzetemben kénytelen voltam hazudni, hogy a bátyámhoz utazom egy hétre. Ennek megörült és azt mondta, hogy Wimpassingig együtt utazunk. Lassan kijutottunk a városból. A finánc udvarolni kezdett. Tűrtem. Végre elértünk az őrvonalhoz, ahol az útlevelet kérték. Pro forma kotorászni kezdtem a zsebemben és azt mondottam, hogy bizonyosan az úton elvesztettem. Erre a fővigyázó megnyugtatott, hogy majd a testvérének mond. Amikor a rendőrbiztos hozzám került, azt mondotta, hogy vele utazom, így baj nélkül kijutottam Bécsből Wimpassingba. Itt a híd lévőit rombolva, csak a főgerendák és a korlát voltak meg. Ezeken kellett átvergődnöm. A fináncnak meg kellett ígérnem, hogy egy hét múlva ezen a helyen fogok rá várni. Elbúcsúztam tőle és átmásztam a gerendákon és korláton. Baj nélkül jutottam át a túlsó partra, kis útitáskámat a fővigyázó kardja segítségével hajította utánam. A falu határában két nyárssal, meg vasdoronggal felfegyverkezett paraszt állott, megállítottak , mert kémnek néztek, letartóztattak és bezártak egy pajtába. Itt voltam délig, amikor is hazajött a bíró. A bíró tudott németül és alaposan kikérdezett mindenről. Mikor elmondtam neki, hogy Győrbe igyekszem, ahol egy nővérem férjnél van, szabadon engedett, sőt egy parasztot is rendelt kalauzul, hogy a legrövidebb úton jussak el Sopronba. Itt a Korona-szállóba kvártélyoztam be magamat, mert útlevél nélkül nem lehetett innen tovább menni. Görgey ugyanis közeledett a seregével és színlelt támadást intézett az osztrák állások ellen. Ki mi A halálfejes német légió parancsnoka Giron Péter volt.