Hadtörténelmi Közlemények 1935. évfolyam (36. kötet. Budapest, 1935)

Dr. Rédvay István: Az 1736 és 1739 közötti törökországi háborúk 258. p.

­­örökország szolgálatába állott, ahol mohamedán hitre át­térve, tehetsége révén rövidesen magas katonai méltóságra emelkedett. Új környezetében azonban Ausztria halálos ellene­­­ségévé esküdött fel s az új háború előestéjén minden lehetőt elkövetett, hogy annak bekövetkezését egyengesse. Mint az Udvari Haditanács volt tagja jól ismerte a császári diplo­mácia keleti hódító céljait s már ebben az időben megérezte azt, hogy Bécs nemigen fogja elmulasztani a kedvező alkal­mat. Az 1726-ban kötött orosz-osztrák szövetségi szerződésnek valószínűleg eleget fog tenni, a háború tehát emberi számítás szerint elkerülhetetlen. Erre a feltevésre épített akkor, amikor jóelőre számolva a következményekkel, a fiatal Rákóczival lépett összeköttetésbe, s­őt a török vezetőkörök tudtán kívül, a saját felelősségére, Törökországba hívta. Figyelmeztetése azonban s­iket fü­lekre talált. A török vezető férfiak ekkor még irtóztak attól a gondolattól, hogy egyszerre két nagyhatalommal mérjék össze fegyverüket. Ezen kívül vakon bíztak a közvetítőül fellépett császári udvar békés szándékában is. A fiatal Rákóczit Bonneval be­ajánlása után is kellemetlen vendégként fogadták s megfelelő pénzbeli támogatás után sietve Rodostóba küldték vissza.A Bonnevalt a meghiúsult próbálkozás nem kedvetlenítette el. Minden erejét latba vetette ezután is, hogy a törököket, a számítása szerint elkerülhetetlen háborúra előkészítse. Rákó­czival tovább is összeköttetésben maradt s a jövő teendői felől már ekkor megállapodtak. Elhatározták, hogy a fiatal fejedelemjelölt háború esetén a magyar katonaszökevé­nyekből és bujdosókból alakított szabadcsapattal, valamint a porta által rendelkezésére bocsátott nagyobb sereggel Er­délybe fog törni. Az események Bonnevalnak adtak igazat. A császári csapatok 1737 nyarán szinte meglepetésszerűen rontottak a Török birodalom területére. A porta egyszeriben észbekapott. Most már ő hívta a fiatal Rákóczit Konstantinápolyba, ahová ez kíséretével együtt szeptemberben érkezett meg. Október 7-én a karmekám fogadta, december 5-án pedig a szultánnál jelent meg ünnepélyes kihallgatáson.­ ­ „...Der junge Ragozy ist auf einem francos. Schiff anfangs in Gallipoli so dann in Rodosto und endlich in Constantinopel, all wo er sich bev dem Bonneval einlogiret hat á l'incognito zum Vorschein ge­kommen. er fordert von der Porten Sehuz und charactermässige Verpfle­gung; der Sehuz solle ihm ad interim zugestanden, die A erpflegiing aber rund abgeschlagen worden sevn. Unterdessen, nachdem er den Caimicam Passa privatim besuchet hat. sevnd ihm 1000 piastres auss hiesigem aerario bezahlet worden, — worauf man ihm anbefohlen, umb dem Kays. Hof keine ombrage zu geben, wieder schleunigst nacher Rodosto zurückzugehen ..." (Talmann jelentése. Bécsi Staatsarchiv: Tur­cica 1737; F. 103/a.)

Next