Hadtörténelmi Közlemények, 1. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1954)
3-4. szám - Tanulmányok - Nagy Kálmán: Damjanich, a forradalmi hadvezér. – 1954. 3–4 . sz. 207–261. p.
DAMJANICH, A FORRADALMI HADVEZÉR Nagy Kálmán alezredes Ebben az esztendőben ünnepeljük a nagy magyar szabadságharcos katona, az 1848/49-es forradalmi honvédő háború diadalmas csatáinak hőse, történelmünk egyik nagy hadvezére, Damjanich János honvédtábornok születésének 150. évfordulóját. Damjanich az 1848/49-es magyar forradalom egyik pozitív katonai vezetője, a honvédsereg egyik kitűnő parancsnoka volt, kiváló alvezér, aki önálló alkalmazásban is fényes hadvezéri képességekről tett tanúságot. Hadművészete a szabadságharc haladó, forradalmi hadművészetének kiemelkedő vonásait és elemeit foglalja magában. Damjanich a Hunyadi, Zrínyi, Bocskai, Bethlen által és a kuruckorban megteremtett magyar hadművészetet alkotó módon fejlesztette tovább. A honvédsereg diadalmas védelmi és támadó harcaiban és hadműveleteiben Damjanichnak és az általa vezetett csapatoknak jelentősszerepe volt. Damjanich, honvédei élén, 13 csatában és ütközetben vett részt, s a betört ellenséges hadakkal szemben kiváló hadvezéri képességeivel, legendás hősiességével vitte diadalra a szabadság zászlaját. Kossuth a tavaszi hadjárat befejeztével méltán állapíthatta meg, hogy Damjanich „vitéz hadserege ... azon hadsereg, mely az ő vezérlete alatt a temper victrix" (mindig győző) nevet kiérdemelte". A történelmi fejlődés a néptömegek munkájának, harcainak, eredménye. A marxizmus-leninizmusnak ezt a tanítását a szabadságharc politikai és katonai történetében világosan kimutathatjuk. A honvédsereg minden egyes becsületes harcosa részese volt a történelem formálásának. Munkájával, harcával hozzájárult a közös cél eléréséhez, a betört ellenség megsemmisítéséhez, a haza függetlenségének és szabadságának védelméhez, a reakció egyik fő hatalmasságának szétzúzásához, a magyar nép boldogabb jövendőjének biztosításához, egyúttal az emberi haladáshoz. A nagytehetségű katonai vezetők természetesen lényegesen nagyobbhatást gyakoroltak a történelem fejlődésére, mint kisebb képességű kortársaik. Köztük viszont azok voltak a legkiemelkedőbb, valóban történelmi egyéniségek, akik felismerték a haladás helyes irányát, a tömegek vezetőivé tudtak válni, s tevékenységükkel előmozdították a magyar Közlöny, 1849. ápr. 29-i 97. sz.