Hadtörténelmi Közlemények, 1. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1954)
3-4. szám - Tanulmányok - Nagy Kálmán: Damjanich, a forradalmi hadvezér. – 1954. 3–4 . sz. 207–261. p.
208 Nagy Kálmán alezredes nép széles tömegeinek törekvéseit, az ország függetlenségének kivívását és védelmét. A néptömegek és a kiváló személyiségek történelmi szerepének marxista-leninista értelmezése szerint kell Damjanich hadvezéri tevékenységét, szerepét és helyét vizsgálat alá vennünk és megállapítanunk 1848— 49 történetében. Damjanich az 1848/49-es szabadságharc más vezetőivel együtt nem véletlen jelenségként tűnt fel a magyar történelemben. Őt is a társadalmi fejlődés alakította ki. A szabadságharc történelmi fejlődése és alakulása tárta fel előtte a képességei kibontakozásához szükséges lehetőségeket. Nagyságát az adta meg, hogy megértette a történelmi helyzetet, amelyben élt, felismerte a helyzet parancsolta tennivalókat, megtalálta a honvédsereg leghaladóbb erőit, maga is hozzájárult azok kifejlődéséhez, élükre állt és forradalmi hadvezetésével valóban nagy katonai eredményeket ért el. Damjanich sikereinek titka abban rejlett, hogy elsőrangú katona volt, a nép hű fia, a szabadság és függetlenség lelkes híve, csapatainak kiváló szervezője, kiképzője, nevelője, szigorú, igazságos, gondoskodó, példamutatóan hős parancsnoka. Damjanich sikereit kiváló hadvezéri képességeivel, forradalmi hadművészet alkalmazásával érte el. A harcoló tömegek és a forradalmi hadvezér egymásra gyakorolt kölcsönhatása hadvezéri képességeinek kialakulásában és hadvezetői tevékenységében, valamint csapatainak harci szellemében, hősi helytállásában különösen szembetűnő. • A magyar hadtörténetírás évszázados mulasztását kívánjuk pótolni, amikor az évforduló alkalmából vizsgálat alá vesszük Damjanich Jánosnak, haladó történelmi hagyományaink kimagasló alakjának hadvezéri tevékenységét, forradalmi hadművészetét, hogy őt a magyar hadtörténelem legkiválóbb hadvezérei közé, a méltó helyre állítsuk. Damjanich nevével és tetteivel gyakran találkozunk a szabadságharccal foglalkozó történelmi munkákban, azonban a nagy hadvezér monográfiájának megírása még elvégzendő feladatként áll hadtörténészeink előtt. Róla csak egyetlen, rövid, népszerű életrajzi munka jelent meg eddig, Hamvay Ödön lelkes feldolgozásában, 1904-ben.2. Ugyancsak ő állította össze Damjanich nejéhez intézett leveleinek kiadását 1910-ben, melyben az özvegytől kapott értékes életrajzi adatok találhatók. Damjanichról a „Forradalom férfiai" c. munkájában Szilágyi Sándor emlékezett meg néhány oldalon. Gelich Rikhárd „Magyarország függetlenségi harca 1848—49-ben" c. műve II. kötetében rövid lábjegyzetben 2 Hamvay O.: Damjanich János élete története és szemelvények nejéhez intézett leveleiről, Budapest, 1904- 192. o. terjedelemben. 3 Hamvay O.: Damjanich levelei nejéhez, Budapest, 1910. 96 os terjedelemben.