Hadtörténelmi Közlemények, 1. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1954)
3-4. szám - Tanulmányok - Nagy Kálmán: Damjanich, a forradalmi hadvezér. – 1954. 3–4 . sz. 207–261. p.
Damjanich, a forradalmi hadvezér 209 jellemezte néhány sorban Damjanich életét és katonai tevékenységét (277—278. old.). A negyedszázados ellenforradalmi korszakban Julier Ferenc foglalkozott Damjanich hadvezéri tevékenységével egy kisebb tanulmányban (Nagy magyar hadvezérek, Budapest, 1940.). A felsoroltak — Hamvay kivételével — főleg a memoárirodalom alapján, egyoldalúan és célzatosan foglalkoztak Damjanich személyével, sőt szándékosan, vagy felelőtlenül, a levéltári anyag felhasználásának mellőzésével, úgy ítélték meg, hogy csak mint alparancsnok volt kiváló, de magasabb egységek vezetése, nagyobb hadvezéri feladatok elvégzése már meghaladta képességeit. Harnvay idézett munkájában helyesen állapította meg, hogy Damjanich „nemcsak elszánt és bátor katona volt, hanem jeles hadvezér is, aki igaz, hogy minél kevesebbet dolgozott a térképen és cirkálómmal, de a csatamezőn senki se tudott annyira a körülményekhez alkalmazkodni, mint ő. A legválságosabb pillanatokon is diadalmaskodott Damjanich lángelméje, s ez az, ami legjobban jellemzi az ő hadvezéri működését". Az események helyes ismeretének hiányában azonban Harnway sem tudta kellőképpen bebizonyítani állítását és megmutatni Damjanich teljes hadvezéri egyéniségét, annak csak egyes részleteire világíthatott rá. A dualizmus és a negyedszázados ellenforradalom korszakának természetesen nem állott érdekében, hogy megmutassa Damjanich forradalmi hadvezéri egyéniségét, haladó hadművészetét. El akarta hallgatni, feledtetni Damjanichot és 1848/49 többi haladó katonai vezetőit, a belőlük áradó forradalmi tanulságokat. Helyette, a történelmet meghamisítva, hazug Görgey-kultuszt igyekezett teremteni. . Damjanich János 28 évi katonai szolgálat után, önkéntes elhatározásából lépett az 1848-as honvédsereg soraiba. Életének addigi története katonai vonatkozásban nem mutat fel nagyobb eredményeket. Erről az időszakról — Damjanichcsal kapcsolatban — kevés adatunk van, neve csak a császári sematizmus fakult lapjain szerepel. A 61. Saint-Julien osztrák sorgyalogezred kötelékében teljesített szolgálatot magyar- és olaszföldön, mint ezredhadapród, majd tiszt, és századosságig vitte föl. 1830-ban lett zászlós, 1832-ben alhadnagy, 1838-ban főhadnagy, 1844-ben pedig százados. 1848 május elejétől június 6-ig az olasz-osztrák háborúban vett részt, Radetzky hadseregében. Damjanich katonai tevékenységének, hadvezéri ténykedéseinek tárgyalása előtt vizsgálat alá kell vennünk politikai nézeteit, forradalmi állásfoglalását, mely egész egyéniségét meghatározta. Származását, osztályhelyzetét tekintve önkéntelenül felmerül a kérdés: hogyan lett a szerb származású császári tiszt, az abszolút monarchia 14 Hacrov-tŕn-ami Közlemények — E£2V2.