Hadtörténelmi Közlemények, 1. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1954)

3-4. szám - Tanulmányok - Nagy Kálmán: Damjanich, a forradalmi hadvezér. – 1954. 3–4 . sz. 207–261. p.

Damjanich, a forradalmi hadvezér 209 jellemezte néhány sorban Damjanich életét és katonai tevékenységét (277—278. old.). A negyedszázados ellenforradalmi korszakban Julier Ferenc foglalkozott Damjanich hadvezéri tevékenységével egy kisebb tanulmányban (Nagy magyar hadvezérek, Budapest, 1940.). A felsoroltak — Ham­vay kivételével — főleg a memoárirodalom alap­ján, egyoldalúan és célzatosan foglalkoztak Damjanich személyével, s­őt szándékosan, vagy felelőtlenül, a levéltári anyag felhasználásának mellőzésével, úgy ítélték meg, hogy csak mint alparancsnok volt kiváló, de magasabb egységek vezetése, nagyobb hadvezéri feladatok elvégzése már meghaladta képességeit. Harnvay idézett munkájában helyesen állapította meg, hogy Damja­nich „nemcsak elszánt és bátor katona volt, hanem jeles hadvezér is, aki igaz, hogy minél kevesebbet dolgozott a térképen és cirkálómmal, de a csatamezőn senki se tudott annyira a körülményekhez alkalmaz­kodni, mint ő. A legválságosabb pillanatokon is diadalmaskodott Dam­janich lángelméje, s ez az, ami legjobban jellemzi az ő hadvezéri mű­ködését". Az események helyes ismeretének hiányában azonban Harnway sem tudta kellőképpen bebizonyítani állítását és megmutatni Damjanich teljes hadvezéri egyéniségét, annak csak egyes részleteire világíthatott rá. A dualizmus és a negyedszázados ellenforradalom korszakának ter­mészetesen nem állott érdekében, hogy megmutassa Damjanich forradalmi hadvezéri egyéniségét, haladó hadművészetét. El akarta hallgatni, feled­tetni Damjanichot és 1848/49 többi haladó katonai vezetőit, a belőlük áradó forradalmi tanulságokat. Helyette, a történelmet meghamisítva, hazug Görgey-kultuszt igyekezett teremteni.­ ­. Damjanich János 28 évi katonai szolgálat után, önkéntes elhatáro­zásából lépett az 1848-as honvédsereg soraiba. Életének addigi története katonai vonatkozásban nem mutat fel nagyobb eredményeket. Erről az időszakról — Damjanichcsal kapcsolatban — kevés adatunk van, neve csak a császári sematizmus fakult lapjain szerepel. A 61. Saint-Julien osztrák sorgyalogezred kötelékében teljesített szolgálatot magyar- és olaszföldön, mint ezredhadapród, majd tiszt, és századosságig vitte föl. 1830-ban lett zászlós, 1832-ben alhadnagy, 1838-ban főhadnagy, 1844-ben pedig százados. 1848 május elejétől június 6-ig az olasz-osztrák háború­ban vett részt, Radetzky hadseregében. Damjanich katonai tevékenységének, hadvezéri ténykedéseinek tár­gyalása előtt vizsgálat alá kell vennünk politikai nézeteit, forradalmi állásfoglalását, mely egész egyéniségét meghatározta. Származását, osztályhelyzetét tekintve önkéntelenül felmerül a kér­dés: hogyan lett a szerb származású császári tiszt, az abszolút monarchia 14 Hac­rov-tŕn-ami Közlemények — E£2V2.

Next