Hadtörténelmi Közlemények, 13. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1966)

4. szám - I. Tudományos Emlékülés - Perjés Géza: Az oszmán birodalom európai háborúinak katonai kérdései (1356–1699.) – 1966. 4. sz. 862–872. p.

AZ OSZMÁN BIRODALOM EURÓPAI HÁBORÚINAK KATONAI KÉRDÉSEI (1356—1699) Perjés Géza Bár a török háborúk irodalma szinte végtelen, mégsem állíthatjuk, hogy akár az egyes háborúk lefolyását, akár a török kérdés általános hadtörténeti vonatkozásait világosan látnánk. Különösen ez utóbbi szempontból hiányosak a kutatás eredményei, mert alig tudjuk beilleszteni a török hadtörténetet az általános fejlődésbe. Pedig — olyan államról lévén szó, mely világtörténeti hatását elsősorban katonai szempontból érvényesítette — igen nagy jelentő­sége lenne annak, ha pontosan ismernénk az oszmán állam rendkívüli katonai sikereinek okát. A kérdés megoldását sok, nem egy esetben kimondottan leküzdhetetlennek tűnő nehézség akadályozza. Egyik az anyag rendkívüli terjedelme. Hiszen az oszmán állam a XIV. századtól a XVII. század végéig szinte megszakítás nélkül hadakozik, méghozzá nem egy, vagy két hadszíntéren, mint az európai államok, hanem három világrészen, négy tengeren , vagy tucatnyi ellenféllel szemben. Ennek a beláthatatlan sok és jellegében egymástól annyira külön­böző háborúnak már puszta áttekintése is nehéz, de szinte megoldhatatlan­nak látszik, hogy belőlük általános következtetéseket vonjunk le. Bár meg kell mondanunk, a hadtörténeti kutatók nem is igen törekedtek általános törvényszerűségek rögzítésére, mivel pusztán az európai fejlődést tartván szem előtt, azt gondolták, hogy a török hadviselést — amelyet „barbár" hada­kozásnak tekintettek — az általános fejlődésbe beilleszteni nem lehet, de nem is érdemes. A hadtörténeti kutatásnak ehhez az egyoldalúságához járult egy másik szemléleti és módszertani fogyatékosság, az, hogy a katonai jelen­ségeket a társadalomtól elvonatkoztatva vizsgálták — márpedig igen sok olyan katonai probléma adódik, amely pusztán a hadtudomány eszközeivel nem oldható meg. Korreferátumomban az oszmán állam európai háborúinak Gallipoli elfog­lalása és a karlócai béke közé eső időszakát vizsgálom. Az elemzésnek ilyen hosszú, több mint háromszáz évet felölelő időszakra való kiterjesztését min­denekelőtt az indokolja, hogy alatta a török hadügy lényegében nem válto­zott: a zentai csatában vereséget szenvedett oszmán hadsereg szervezete és harcmódja alig különbözött a nikápolyi csatát megnyerő oszmán had­seregétől. A szóban forgó időszak háborúinak következő kérdéseit vizsgálom­: 1. az oszmán állam katonai po­tenciálja; 2. a határvédelem; 3. háború, politika, hadászat; 4. harcászat. 1 862

Next